Multira szabták a növekedési adóhitelt?

taxtax

Tavaly nyáron fogadta el az Országgyűlés a növekedési adóhitelre vonatkozó szabályozást. Az adókedvezmény lényege, hogy a nyereségüket az egyik évről a másikra legalább hatszorosára növelő vállalkozásoknak nem az adott adóévben kell megfizetniük a többletnyereség utáni társasági adót, hanem azt elegendő a következő két évben, részletekben megtenniük. A pénzügyi kormányzat diadalmasan már be is jelentette, hogy a “gyorsan növekedő” cégek már több mint 500 milliárd forint adóra vették igénybe a halasztott fizetés lehetőségét.

Információink szerint azonban a konstrukció hatása elsősorban az lesz, hogy egy amerikai kötődésű multinacionális vállalatnak adóoptimalizálással Magyarországra hozott nyereségéből származó egyszeri adóbevételt nem 2015-re kell elszámolni a költségvetésben.

 

banner2_mozgo_2

 

A multinacionális cégek jóindulatúan adóoptimalizálásnak nevezett gyakorlata a közelmúltban több botrányt kavart. Tényfeltáró újságírók derítették ki, hogy Luxembourg olyan egyedi megállapodásokat kötött nemzetközi vállalatcsoportokkal, amelyek eredményeként igen alacsony adókulccsal adózhatták le a különböző más országokban keletkezett profitjukat, de a magyar kormány egyik legfontosabb érve is az volt az Uber ellen, hogy nem adózik Magyarországon.

Ehhez képest információink szerint ezekhez hasonló konstrukciót hagyott jóvá tavaly egy amerikai kötődésű multinacionális vállalatcsoport egyik magyarországi leányának a magyar pénzügyi kormányzat.

Az adóoptimalizálás egyik legfontosabb eszköze különböző “jogdíjak” (elsősorban vállalatcsoporton belüli) fizetése. Az ilyen konstrukciókban az egyik államban működő társaság a másik államban működő társaságnak a cégnév, a logó vagy éppen valamilyen know-how használatáért fizet ellenértéket, amivel a fizetendő társaságiadó-alapját csökkentheti, így a nyereségének egy részét lényegében traszferálja a másik államban működő társasághoz. Ilyen szerződéseket jellemzően akkor kötnek, ha a másik társaság illetősége szerinti államban alacsonyabb a társasági adó kulcsa, mint abban az államban, ahol a nyereség eredetileg megképződött.

Magyarországon például a jogdíjbevételekre eleve 50%-os adókedvezmény vonatkozik, így az így átcsoportosított nyereség után a nagyvállalatoknak is csak 9,5%-os társasági adót kell fizetniük, ami lényegesen alacsonyabb, mint az Európai Unió fejlettebb tagállamaiban vagy éppen az Egyesült Államokban fizetendő társasági adó.

Annak érdekében, hogy az ehhez hasonló adózási lehetőségek ne adjanak lehetőséget a visszaélésekre, elvileg a cégcsoporton belüli, nagy értékű szerződéseknél transzferár-nyilvántartással kell alátámasztani, hogy ténylegesen piaci áron történt a jogdíj ellenértékének meghatározása. Alapesetben az adóhatóságnak joga van arra, hogy az egész ügyletet adóelkerülési célúnak minősítse vagy a jogdíj ellenértékéről megállapítsa, hogy az a piaci érték többszörösét tette ki. Más kérdés, hogy a fogadó államnak nem fűződik érdeke mindehhez, hiszen mégiscsak valós gazdasági teljesítmény nélküli adóbevétele származik az egész tranzakcióból.

Ennek ellenére a hasonló tranzakciókhoz az érintett vállalatok jellemzően már előre feltételes adómegállapítást kérnek a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, hogy utólag ne lehessen adóelkerülési célúnak minősíteni az ügyletet, sőt, az adóhatóságtól annak is előzetes jóváhagyását kérik, hogy tényleg piaci áron szerződtek a jogdíjra, így viszont utólag sem kérdőjelezhető meg a magyar adóhatóság előtt az adóoptimalizálás törvényessége.

Az atlatszo.hu információi szerint egy amerikai kötődésű multinacionális vállalatcsoport egyik magyarországi leánya tavaly kereste meg a magyar pénzügyi kormányzatot, hogy egy olyan jelentős összegű jogdíjbevételt kíván Magyarországon leadózni, ami alapján ötszázmilliárd forintos nagyságrendű adófizetési kötelezettsége keletkezik (és ezáltal más államokban az adókulcs különbözősége miatt akár 1500 milliárd forint adót spórol meg).

Egy ilyen összegű, egyszeri adóbevétel már 2015-ben jelentősen csökkentette volna az államháztartási hiányt, éppen abban az évben, amikor az uniós beruházások mesterséges felpörgetése amúgy is a tervezettnél jobb költségvetési számokat eredményezett. Ennél is nagyobb bajt jelentett volna az, hogy az egyszeri adóbevétel elszámolása esetén 2016-ra és a későbbi évekre visszaugrott volna az államháztartási hiány.

Kapcsolódó cikkek

A forgóajtó lovagjai: a multifaló NER és a nemzetközi sztárkönyvvizsgálók románca

Volt NAV-vezető a bíróságon: 40 milliárdos ügyet tussolt el a felsővezetés

Horváth András: Európai cégek és multik is érintettek korrupciós ügyekben

Tavaly azonban megszületett a növekedési adóhitel jogintézménye, amelynek felhasználásával az amerikai kötődésű multinak a társasági adót 2016-ban és 2017-ben negyedévente fokozatosan kell megfizetnie; ráadásul az NGM által emlegetett 542 milliárd forintos halasztott adófizetés oroszlánrésze is ebből a jogügyletből származhat. Kézenfekvőnek látszik ezért az a következtetés, hogy a növekedési adóhitel bevezetésére éppen azért volt szükség, hogy időben el lehessen húzni a multinacionális vállalat befizetését.

Mindez egyfelől a 2016-os és 2017-es költségvetés számára folyamatosan generál bevételt, másrészt pedig azt a látszatot keltheti, mintha nem egyszeri befizetési kötelezettségről lenne szó, hanem a gazdasági növekedés eredménye lenne a társasági adóból származó bevétel növekedése.

Ezt az értelmezést erősíti meg a növekedési adóhitel feltételrendszere is: aligha fordulhat elő tömegesen, hogy egyik évről a másikra egy-egy adózónak valódi gazdasági többletteljesítmény alapján növekedik hatszorosára az adózás előtti eredménye. Még ritkábban fordulhat elő, hogy erre a kiugró növekedésre magyar kis- és közepes vállalkozások képesek.

Mindenesetre a konstrukciót a törvénymódosítás mellett információink szerint feltételes adómegállapítási határozattal és a szokásos piaci ár meghatározásával is aládúcolta a pénzügyi kormányzat az amerikai multi számára.

A kontrukció első ránézésre pozitív Magyarország számára: két év alatt ezzel a trükközéssel jelentősen növekszik az adóbevétel, éppen akkor, amikor az uniós forrásból megvalósuló beruházások visszaesése miatt arra a költségvetésnek nagy szüksége van. Kérdés azonban, hogy mi lesz utána az államháztartási egyenleggel, illetve hogy mit szólnak mindehhez azok az államok, akiket ez az adóoptimalizálás megkárosít. Ha pedig az Európai Bizottság az egész ügyletet tiltott állami támogtásnak minősíti, az egészet vissza kell csinálni.

Ennél már csak az húsbavágóbb kérdés, hogy a multik elleni állítólagos kormányzati szabadságharc képébe miként fér be az, hogy ilyen nagyságrendben válik offshore paradicsommá az ország.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • legenybiro

    csak nem a general electric egyik cége? tavaly is ők jelentkeztek egy csinos 60 milliárdos tao befizetéssel….