Bezárás
Egyéb

A szerb árvíz sok mindent elpusztított, egy valamit viszont megerősített: a cenzúrát

Például a szerb kormányfőt és egyes minisztereit kritizáló véleményposztot töröltek a napokban a drugastrana.net blogról.

Nenad Milosavljević: Államunk, nem kellene tovább téged fenntartanunk című írása nem trágár, egyetlen egy káromkodás sem szerepel benne, holott a szabadszájú szerb sajtó ebben a magyarra hasonlatos, sőt. A szerző ugyan sommásan nyilvánít véleményt, ám sehol sem lépi át azt a határt, amit közszereplőknek ne kellene eltűrnie. Írásának bizonyára az volt a „főbűne”, hogy a Szerbiát sújtó, tucatnyi halálos áldozattal járó, és több tízezer ember evakuálásához vezető, egymilliárd eurósra becsült kárt okozó árvízzel kapcsolatban számba vette, hogy a politikusok (szerinte) milyen hibákat követtek el, amelyekkel csak fokozták a bajt. Ráadásul mindezt viszonylag rövidre fogva, színvonalasan, élvezetes stílusban írta meg, amit ugye sokan olvasnának el. Néhány óra alatt több tízezren osztották meg a közösségi portálokon, majd egyszer csak eltűnt. Íme néhány markánsabb rész:

Nincs szükségünk olyan igazságügyminiszterre, aki azért járja be a katasztrófa sújtotta területeket, hogy ott fényképeztesse magát.
Nincs szükségünk olyan miniszterelnökre, aki fényesre kefélt cipőben pózol egy helikopter előtt, és nem képes felfogni, hogy milyen katasztrófa közeleg.
Nincs szükségünk olyan miniszterelnökre, aki egyetlen munkanapot sem töltött el a politikai szférán kívül, és katasztrófa-elhárítási tapasztalatlansága ellenére egy Diković [a szerb vezérkari főnök ] tábornoknak parancsolgat, hogy mit is kellene csinálni.
Nincs szükségünk olyan kormánypártra, amelyik a természeti katasztrófát arra használja fel, hogy hatalomra kerüljön ellenzéki városokban.

(Persze egy, már publikált netes tartalmat nem lehet egykönnyen meg nem történtté tenni. Ezen a linken is fellelhető.)

Formálisan természetesen nincs Szerbiában cenzúra. Az ország a kilencvenes évek véres háborúit követően konszolidálódott. Jogrendszere legtöbb európai államéhoz hasonlatos, és déli szomszédunk EU-s felvételére vár. Mégis egyesek szerint Milošević sötét időszakától is rosszabb e téren a helyzet.

Az árvíz csak felerősítette a véleményszabadság megnyirbálását

Azonban Aleksandar Vučić miniszterelnök személyében, már a kormányfői megbízatásának elnyerése előtt kódolva volt, hogy a sajtót ha kell informális eszközökkel is hajlandó leállítani egyes témákról.

A nemrég elsöprő többséggel megválasztott miniszterelnök egyébként már korábban is kimutatta e körben a foga fehérjét. Első feleségétől elvált, ám mielőtt elvette második feleségét, a hölgy már állapotos volt. A szerb társadalom nem prűd, emiatt kizárt, hogy megbukott volna. Mégis úgy gondolta, hogy erről nem kellene szólni a sajtónak és elérte, hogy erről ne tudósítsanak a médiumok.

Ráadásul még egy olyan – a szólásszabadságot és a civil ellenállást a legkeményebb Milošević-érában is a leginkább fenntartó, – legendás médiumot, mint a B92 is sikerült nem csupán egy poszt törlésére, hanem a hírről beszámoló egész rovat felfüggesztésére rábírni. Emlékeztetőül: a B92 rádióadója a kilencvenes évek háborús időszakában úgy segítette a behívó elöl rejtőzködő hadkötelezetteket, hogy mindig bemondta egy zeneszám előtt azt a belgrádi városrészt, ahol éppen mozgósítottak, miszerint onnan kérte valaki a dalt. Így kereket tudtak oldani a tartalékosok.

Az árvíz alatt viszont nem csupán a fenti blogbejegyzés tűnt el, hanem Dragan Todorović újságírónak is törölték az egész blogját (tehát nem csak egy posztot) az egyik legnagyobb példányszámú szerb napilap, a Blic online kiadásának a blogszolgáltatói felületéről.

Az ironikus poszt arról szólt, hogy az AV monogramú személy (mint Aleksandar Vučić) miért is nyújtja be lemondását. A fentebbi példához hasonlóan ennek az írásnak is az a „hibája”, hogy egy tehetséges tollforgató (konkrétan nem az írást kiposztoló újságíró, hanem azt a Facebookon megjelentető, egyetemi tanár barátja, onnan került átvételre Dragan Todorović tömegesen olvasott blogjára) számbavette a kormányfőnek azon fogyatékosságait (pl. hisztis- nárcisztikusan magamjutogató, egyben önsajnáltató, ráadásul nem túl hatékony problémakezelés) amelyek alapján nagyon is indokolt lenne az esetleges lemondása. „Délelőtt kilenc – tíz körül posztoltam ki az írást, majd szóltak a barátaim, hogy a blogot törölték. Délután egykor, amikor hazaértem, döbbenten tapasztaltam, hogy valóban törölték a blogot, sőt a blicces blogger-státusomat is.”

A szerb köztévében és rádiónál sem fejthetik ki szabadon a véleményüket az ott dolgozó újságírók. Konkrétan e körben a magyarországi helyzeten is jócskán lenne mit javítani, azonban Szerbiában még egy más médiumnál dolgozó is pórul járhat, ha az állami tévének vagy rádiónak nem úgy nyilatkozik, ahogyan a kormányfőnek is tetsző. Például Aleksandar Vučić parlamenti székfoglalójakor a szerb állami televízió stúdióvendégeként Srđan Škoro, a Večernji novosti lap rovatszerkesztője kritikusan nyilatkozott az újsütetű miniszterelnökről. Ezt követően visszasorolták beosztott újságírónak, ráadásul átirányították a kiadó sporttal foglalkozó, tematikus napilapjához, holott életében nem dolgozott sport-területen. Mást nem tud elképzelni, mint, hogy a kritikus tévészereplése miatt büntetik és munkaügyi pert fontolgat.

A kritikus hangnemet a médiából 2014-ben természetesen nem lehet kiirtani, hiszen az internet nem felejt. Azonban a blogok törlése, a mainstream megjelenítés megnehezítése már önmagában jelentős sebet ejt a vélemyénnyilvánítási szabadságon. Ám ami még súlyosabb joghátrány, hogy a szabadgondolkodó szerzők megélhetését meg tudják nehezíteni. Mindez sajnos gyakran óhatatlanul öncenzúrához vezet.

Az egyik legmegdöbbentőbb eset, az árvízben a legsúlyosabban károsult, Belgrádhoz közeli Obrenovac (több tízezer embert evakuáltak, szinte az egész település víz alá került) helyi rádiójának az újságírőnéje, Daliborka Delibaši a B92 televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy figyelmeztették őket: jól gondolják meg, mit beszélhetnek az éterben. Ez esetben az öncenzúra is hozzájárult ahhoz, hogy a lakosságot nem tájékoztatták időben, milyen nagy a baj.

Egyszer csak elérhetetlenné vált egy teljes hírportál

És minő véletlen, pontosan azt követően, hogy a teleprompter.rs hírportált figyelmeztették, miszerint meghekkelik őket, ha nem jelentetnek meg a kormányfőt kedvező színben feltüntető írásokat, aminek nem tettek eleget. Majd az amerikai szerver homályos indokkal felfüggesztette a szerb kormányfővel szemben gyakran kritikus hírportál hozzáférését. (Nyilván az amerikai vállalkozást nem a tenyeréből eteti a szerb miniszterelnök, de elég reálisnak tűnik egy olyan hekkertámadás, ami alapján a hosztoló jóval nagyobb forgalmat mért, mint amit a szerződésében vállalt a Teleprompter). A néhány napos kényszerszünetet követően egy szerbiai szolgáltatón keresztül folytatják a tartalomszolgáltatást.

A szerbiai cenzúrahelyzet miatt az OSCE is kifejtette aggodalmát a sajtószabadságot féltve, a kormány bárminemű befolyásolást cáfol. A szerbiai véleményszabadság áldozatokra is kész hívei pedig a U lice cenzuri (kb. „A cenzúrával szemben”) Facebook-oldalon osztják meg tartalmukat.

Szerző: styxx

A felsoroltakon kívül a Szabadeurópa Rádió, a Blic, a Teleprompter vonatkozó írásai felhasználásával készült a poszt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom