Bezárás
Egyéb

Párttársai mondatták le a korrupcióval vádolt pártelnököt

Két nappal a szélsőjobboldali Nemzeti Front győzelmét hozó uniós voks után lemondott Franciaországban a 2012-ig tíz éven át kormányzó konzervatív UMP (Union pour un mouvement populaire, Unió egy népi mozgalomért) elnöke, Jean-François Copé, akinek fiktív számlákkal összefüggő problémáiról már beszámolt az Átlátszó. Az EP-választásig késleltetett kampányfinanszírozási botrány nemcsak a legnagyobb ellenzéki pártot hozza bizonytalan helyzetbe, de újabb muníciót ad a máris Nemzetgyűlés feloszlatását követelő szélsőjobb számára.

Ellenállhatatlan spirálba kerültünk, mint egy nagy sebességgel robogó vonatban, ahol, akiknek meg kellett volna húzniuk a vészféket, nem tették. Kétségkívül én voltam az egyikük, de persze nem voltam egyedül” – válaszolta hétfő este Nicolas Sarkozy 2012-es kampányának igazgató-helyettese és a jelenlegi pártelnök, Jean-François Copé kabinetvezetője, fel-feltörő sírással küszködve ”A politika szükségképpen becstelen?” kérdésre.

Az egyik hírcsatornán közvetített húszperces vallomásában Jérôme Lavrilleux elismerte, hogy Sarkozy elnökválasztási kampányából 11 millió eurót terheltek hamis számlákkal a párt költségvetésére, a törvény által előírt plafon betartása érdekében. A francia politikában viszonylag szokatlan performansz, ahol a visszafojtott könnyek között előkerült Lavrilleux gyerekkora vagy a hitelből fizetett víkendház, ahol édesapjával hétvégente barkácsol, hiába próbálta bizonyítani Copé és Sarkozy ártatlanságát: kedden reggel lemondásra kényszerült az UMP első embere.

A pártelnöki széket 2012 decemberében némi csalás gyanújával megszerző Copé a közvéleménykutatások tanulsága szerint azóta sem lopta be magát a franciák szívébe, és a Nicolas Sarkozy távozásával beindult hatalmi harcokban sem sikerült egyértelműen felülkerekednie. Sőt, a Le Monde napilap kommentárja szerint lemondását a gyakran nagy családnak is nevezett UMP vezetőségi ülésén „elképesztő brutalitással” lezajlott lincselés előzte meg. Kétségtelen, hogy az ifjabb generációkból több kistigris várja ugrásra készen az effektív vezető nélkül maradt formációban nyíló lehetőségeket; addig is, Copé június 15-re ígért távozása után 3 exminiszterelnök grémiuma irányítja majd a folyó ügyeket az októberi kongresszusig.

A gall törvények egy elnökválasztási kampány esetében 22,5 millió eurónál (6,75 milliárd Ft) rögzítik az elkölthető összeg felső határát – míg Magyarországon a parlamenti választásokon a kampányköltések törvényes határértéke 995 millió forint volt, és ebből legfeljebb 700 millió jöhetett állami forrásból; ezt idén az LMP-n kívül minden formáció átlépte a Transparency International, a K-Monitor és az atlatszo.hu számításai szerint. A franciáknál szabálytalanságok esetén a legsúlyosabb szankció a jelölt kizárása, az összeg túllépése pedig az állami támogatás megvonását is eredményezheti.

Ez utóbbi történt tavaly nyáron Nicolas Sarkozyvel is, akinek pártja az Alkotmányos Tanács júliusi döntése nyomán közadakozásból volt kénytelen begyűjteni az így elveszett 11 millió eurót, amit a nagylelkű híveknek és a támogatás jó 60%-át adójóváírásként leírható szabályozásnak is hála, néhány hét alatt összekalapoztak. Történetesen épp ekkora az az összeg is, amely a legújabb információk szerint a 22,5 milliós kereten felül, a pártnak számláztak a kampány vezetői, azaz mintegy 50 %-kal költöttek többet, mint a megengedett maximum. Lavrilleux szerint eredetileg 4-5 nagyobb és 10-12 közepes meetinget terveztek, a végeredmény azonban 44-45 nagyobb lett; azonban sem Sarkozy sem Copé nem tudtak e „pénzügyi túlkapásokról”, és a politikusi szakmát vagy 30 éve magas fokon űző államférfiaknak nem is tűnt volna fel e számottevő különbség.

Az ügy márciusi robbanásakor még felháborodottan méltatlankodó Copé egy hete megköszönte a sajtónak, hogy „felnyitotta a szemét” – ezek szerint a 10 éve mindeneseként dolgozó Lavrilleux és a fiktív számlákat kiállító Bygmalion vállalat még egyetemi baráti köréből ismert vezetői, akikkel két évtizeden át ápolt szoros munkakapcsolatot, egyaránt megtévesztették volna. A Copé frakcióelnökségének kezdete óta a párt és a frakció kiemelt partnerévé vált Bygmalion (a szóban forgó milliókon felül a frakció 3,5 milliós állami dotációjából 700 ezer euró vándorolt a zsebükbe csak 2012-ben) egy másik afférban már eljárás alatt áll: itt a köztévével kötött szerződések és a média volt elnökénél landolt utalások között keresik a kapcsolatot a vizsgálóbírók.

A tanácsadó és rendezvényszervező cég ügyvédje azt állította hétfő délután, hogy a párt megzsarolta a Sarkozy-kampány hamis számláinak kiállítása érdekében; a szocialistákat hasonló pénzügyi manőverekkel vádoló Lavrilleux pedig azzal védekezik, csupán az összegek „ventillációjáról” van szó, ennél kisebb ráfordítással pedig egyszerűen lehetetlen kampányolni. 33,5 millió euró, azaz 10,5 milliárd forint egy egyébként vesztes kampányra – felmerül a kérdés, hogy a kudarc fenyegetésén túl, milyen mértékben próbálták meg a látványos meetingek feledtetni Sarkozy ötéves elnökségének nehezen védhető mérlegét, illetve a jövőre vonatkozó politikai projekt hiányát. Annál is inkább, mert az utóbbi probléma ma is fennáll: a szocialista François Hollande okozta monumentális csalódottság és elégedetlenség ellenére, az elmúlt hónapok megmérettetései során az UMP támogatottsága nem növekedett.

A tavaszi helyhatósági randevún aratott sikere elsősorban a távolmaradóknak köszönhető: a 2008-as önkormányzati választásokon a jobboldal kevesebb szavazattal veszített, mint amennyivel idén tavasszal elsöprő győzelmet aratott. A baloldali szavazók tartózkodása április 25-én azonban már nem volt elég az európai parlamenti győzelemhez: a szélsőjobb Nemzeti Front csaknem 25 százalékkal, fölényesen nyert az UMP majd 21 és a szocialisták 13,9 pontjával szemben. Az utóbbi években módszeresen építkező, és mind ideáit, mind vezetőit tekintve egyre növekvő médianyilvánosságot kapó szélsőjobb csaknem ötszörözte 2009-es voksait (bár a most elnyert 4,7 millió még mindig alúlmúlja a 2012-es elnökválasztáson Marine le Pen-re leadott 6,4 millió (17,9%) szavazócédulát).

A francia politikatörténetben akad néhány újjászületés-história, ezért egyelőre nem is írnánk le végleg Jean-François Copét. De remélhetőleg inkább úgy marad meg az utókor emlékezetében, mint az iszlamofóbiát szavazatokra váltó politikai opportunizmus karikatúrája, akiről a ramadán alatt „szegény francia gyerekektől elragadott” péksütemény, a hírhedt pain au chocolat-sztori fog a franciák eszébe jutni, és nem úgy, mint a Nemzeti Front megállíthatatlan előretörésének egyik epizódszereplője.

Az EP-be 24 tagú delegációval készülő Marine Le Pen-nek amúgy nemcsak a minimum 7 országból verbuválandó parlamenti csoportalakítás okozhat gondot, de már neki is meggyűlik a baja a nyomozó szervekkel. Áprilisban vizsgálat indult Jeanne nevű mikropártja ellen, amely 2012-ben potom 9,5 millió eurót gyűjtött adományokból, és esetleg visszaélhetett az állami támogatásokkal, pl. a párt elöljáróinak nyújtott magas kamatozású kölcsönök révén.

Az UMP-re visszatérve, a finanszírozás lényegi kérdéseit a kampányok pénzügyi hátterét ellenőrző Nemzeti Bizottság (CNCCFP) elnöke vetette fel a napokban adott nyilatkozataiban. Egyrészt felhívta a figyelmet arra a felemás helyzetre, hogy ők csupán a kampányszámlákhoz férnek hozzá, így nem is volt tudomásuk a párt költségvetésében keletkezett 11 milliós „lyukról”; azaz talán érdemes lenne kiterjeszteni az intézményes kontrollt a pártok gazdálkodására is. A sírós kabinetvezetővel szemben úgy vélte, a törvényileg előírt plafont azért hozták létre, hogy esélyt adjanak a kisebb pártok szereplésének, illetve mérsékeljék a politikai küzdelem show-jellegét.

A pénzügyi plafon befagyasztására egyébként épp a válság miatt került sor, és az alapvető probléma mégis csak az, ha választott vezetőink még azokat a szabályokat sem tartják be, amelyeket ők maguk szavaznak meg. François Logerot-nak a legkényesebb kérdésekről is volt véleménye: szerinte a felpörgött kampánygépezet a pártvezetők gyanúját is felkelthette volna, pláne azért, mert akkortájt 40 millió feletti adósságnál járt az UMP. És hiába a rengeteg látványos meeting, a hivatalos kampány két és fél hónapja alatt elszállt 33,5 millió euró túlságosan jelentős összeg ahhoz, hogy valóban pezsgőre és lufira, meg erősítésre költsék az egészet.

Azaz előkerülhetnek még túlszámlázott, kicsorgatott összegek a nyomozás során, tovább gyengítve a visszatérésre készülő Sarkozy esélyeit (akinek a napokban újabb közeli ismerőseit, pl. ex-kabinetvezetőjét és belügyminiszterét vették őrizetbe); de ami talán még fontosabb: lerombolva a választók demokratikus intézményrendszerbe vetett hitét.

Dobsi Viktória

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom