Bezárás
Egyéb

Eltüntetett ügyek – mit takar el a norvég köd?

Egyre nagyobb botrány a kormány Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) ellen indított hadjárata. Szorgos sajtómunkások dolgozzák fel oknyomozó riportnak a KEHI-től kapott anyagokat, a civilek meg minden lehetséges fórumon háborognak. De mit lehet ezen nyerni? Sokkal fontosabb ügyeket, amelyek épp most tűnnek el a szemünk elől.

A Heti Válasz című periodika – ez az, a Nyerges Zsolt és Simicska Lajos tulajdonában álló független hetilap, amelynek az előállítási költségeit nagyjából fedezik az államtól érkező hirdetési bevételek – múlt héten újabb szenzációs leleplezést ígért az NCTA ügyében. („Fordulat norvég ügyben – neves világcég igazolja Lázár Jánost”) Az oknyomozó anyag aztán elég soványkára sikerült, mindössze az derült ki belőle, hogy a donorok által megrendelt, és az Ernst&Young által elvégzett audit kifogásolt ugyan a pályáztatás rendszerében néhány elemet, de a folyamatokat alapvetően szabályosnak és transzparensnek találta.

Itt az Ernst & Young jelentése a Norvég Civil Alap átvilágításáról

Kormánypárti sajtóorgánumok után az atlatszo.hu is megkapta az Ernst & Young auditorcég norvég jelentésének végleges tervezét (“final draft”), amelyre hivatkozva a Miniszterelnöki Hivatal sikkasztás gyanúját emleget a Norvég Civil Alapot kezelő szervezetekkel kapcsolatban. A jelentéssel kapcsolatban egymásnak élesen ellentmondó információk jelentek meg a magyar sajtóban, ezért teljes egészében közreadjuk a kapott anyagot. Tovább a teljes cikkre.

Hab a tortán, hogy míg a kormányhadjárat a jelen pályáztatási gyakorlatot támadja, az egész átvilágítás a 2008-2010-es időszakot érintette, és éppen annak tapasztalatai alapján korrigálták a rendszert: muníciónak tehát ehhez a háborúhoz a tanulmány éppen nem megfelelő. Egy dolog viszont elég nyilvánvalóvá vált: szinte biztos, hogy a szerkesztőség az említett tanulmányt az Ökotársnál kutakodó KEHI-től kapta. (Az Ökotárstól nem kérték, az E&Y meg nem adta; marad a KEHI mint a kiszivárogtatás forrása.)

Mint ahogy az is elég nyilvánvaló, hogy a kormánysajtó ténykedése egyre kevésbé nevezhető újságírásnak, az újságíróból lett fiatal pártharcosok ma már inkább kommunikációs feladatokat teljesítenek. A feladat ezúttal a Lázár János útjában lévő aktorok kriminalizálása, együttműködésben a már sikkasztást, szervezett bűnözést emlegető kormánytagokkal: a kommunikációs hadjárat pedig nagy valószínűséggel egy másik házi kedvenc, a Polt Péter-i értelemben vett ügyészség láncról történő elengedését készíti elő. Az együttműködés kölcsönös, hiszen a KEHI a kormany.hu-n is népszerűsíti az Aktuálisan-Fontos-Üzenet-et szajkózó idétlenségeket.

Közben persze izzanak a civilek levlistái, egyeztetés egyeztetést követ, a tiltakozó közlemények egymást szorítják le a portálok címlapjáról. Ráadásul a Lázár-i baszakodás is addig ment, hogy végre felindultak a testvéri (norvég) tankok. Az üzenet, amit szertedübögnek, nem túl kellemes, és láthatólag komoly zavart okoz, a hír ugyanis egyszerűen nem található meg a kormányközeli médiában. A kormányközeli médiafogyasztó tehát nem tudja, hogy most már a norvégok részéről a tárgyalás újrakezdésének feltétele a KEHI leállítása. (Hasonló lefagyást okozott az a lengyelországi kormánytényezőktől származó kiszivárgott közlemény, mely szopóálarcban láttatta Európa erős emberét.) De ha a norvég illetékeseknek erre az otrombaságára nem is tudott felkészülni a kommunikációs törzskar, kizárt, hogy a héten ne indulna újra a norvégminta-projekt.

Na, itt álljunk meg egy szóra, és számoljunk el hétig:

1 – Sikerült olyan mértékben eszkalálni egy alapvetően jogértelmezési kérdésből született konfliktust, hogy sokan már-már a magyar társadalomfejlődés fordulópontjának tekintik a Lázár-i hadjárat kimenetelét. Bánja-e a kormány, hogy az akció leginkább az egyik utolsó független társadalmi entitás elleni támadásnak látszik? Láthatólag nem. (Bár egyértelmű direktíva, hogy le kell hajolni minden százezer forintért, de azért itt összesen is nagyjából Paks 2 egy századáról vagy egyharmad Puskás–stadionról van szó.)

2 – A terv nyilván nem az, hogy vezetőszíjon vigyék el az Ökotárs, a Krétakör és egyéb civil szervezetek vezetőit. Sokkal valószínűbb, hogy a tényleges cél egy ügyészségi vizsgálat keretében előbb felfüggeszteni az adószámokat, majd befagyasztani a bankszámlákat. Nem hosszú évekre, csak hat-nyolc hónapra, amíg az ügyészség lezárja a nyomozást. A most támadott szervezetek jó része források nélkül nem él túl ennyi időt. Már ez tiszta haszon.

3 – Természetesen vannak további hasznok is: az amúgy is nagyon rossz állapotban levő magyar társadalom még vitaképes része a norvég gumicsontot rágva végképp megfeledkezik az aktuális botrányokról. Legelőször is a hadjáratot vezénylő tábornokhelyettes méregdrága külföldi utazásairól. Márpedig szükség is van a gyors felejtésre, hiszen a mai napig nincs értelmes magyarázat arra, hogy mit csinált, kivel utazott és miért költött ennyi közpénzt Lázár János például Londonban? És miért fizette ki utóbb az utazások költségét? Visszafizette? Látott erről bárki bármilyen dokumentumot? Hogyan, milyen bankszámlára, milyen jogcímen? A Polt Péter-i ügyészség is úgy gondolja, hogy a visszafizetésnek pusztán a bejelentése anullálja a közpénz magáncélra való felhasználását megvalósító bűncselekmények gyanúját?

4 – A múlt héten tudtuk meg, hogy a kormány úgy növeli 3000 milliárd forinttal az államadósságot, hogy még egy vacak kamu-hatástanulmányt sem írattak a döntés mögé. Ezek után alapesetben a komplett magyar sajtónak azon kellene dolgoznia, hogy kiderítse, milyen tényleges megfontolások, érdekek és érdekcsoportok állnak az országot évtizedekre eladósító döntés mögött.

5 – Lehet, hogy a trafik-koncessziók kudarca vezette a Fideszt, amikor egyéni képviselői módosítással áfamentessé tették Andy Vajna számára a szerencsejátékot. Ezzel idén új szintre lépett a „Még több közpénzt az oligarcháinknak”-politika, de érdemi reakciót ez sem nagyon váltott ki.

6 – Miközben az ország látványosan lecsúszott Európa legszegényebbjei közé, a stadionépítés lendülete nem törik meg: az idei büdzséből 81 milliárd megy stadionépítésre, a héten pedig kiderült, hogy az új Puskás-stadion 100 milliárdba fog fájni a magyar adófizetőknek.

7 – Minden eddigi jogalkotási teljesítményét alulmúlta a kormány, amikor három hónappal a választás előtt, megijedve egy esetleges budapesti vereségtől, átírta az önkormányzati választási törvényt, lényegében kiszolgáltatva a kerületi polgármesterek lobbijának a fővárost. Áder köztársasági elnök már alá is írta, így legfeljebb az Alkotmánybíróságon akadhatna fönn a jogszabály.

A sor, akár a Mutyimondó beszámolóit követve, jelentősen bővíthető. És a civilek elleni háborúnak persze önmagában is van haszna, hiszen mára a gyengélkedő ellenzék mellett csak ezek a szervezetek képesek a kormánnyal szembeni elégedetlenség megjelenítésére. Úgy tűnik, mégsem csak emiatt kerültek a legnagyobb magyar fácánvadász célkeresztjébe.

Becker András

Címlapkép: innen

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom