Bezárás
Egyéb

Amikor Lovas Istvánnak még bejött a norvég minta

Lovas István rajong a sokszínű norvég és holland médiáért. Illetve semmi kifogása, ha az ellenzék nemzetközi fórumokon ítéli el a kormányt. Hogy Önök nem ilyennek ismerik Lovast? Annak oka nyilván valamilyen csúnya érzékszervi hiba lehet. Vagy az, hogy Lovas ezen nyilatkozatait még akkor tette, amikor a Fidesz ellenzékben volt. De legalábbis – szűk feles többsége miatt – nem rendelkezett alkotmányozó hatalommal és médiafölénnyel.

A kormánypárti médiának napjainkban az a baja, hogy a civilek a norvég követségre szaladgálnak. Mi több, szerintük iratokat akartak oda menekíteni. Változnak az idők. A Magyar Nemzet korábbi szemleírója, publicistája (és brüsszeli tudósítója), Lovas István 2002. augusztus 5-én a Magyar Nemzetben pont azért bírálta a Fideszt, mert az nem fordult a norvég követséghez.

A budapesti norvég nagykövetségen például nem tudnak arról, hogy 1998 és 2002 között bárki is segítségüket kérte volna a norvég médiatámogatási törvények beszerzéséhez, holott Norvégiában működik a világ talán legszabadabb sajtója, nem utolsósorban azért („annak ellenére”, mondanák a neoliberális fundamentalisták), mert a norvég parlament megfelelő bizottsága a média sokszínűsége biztosításának és az úgynevezett hirdetői spirál megtörésének érdekében a kisebbségi nézeteket hordozó médiumokat a reklámból bejövő adófizetői pénzen támogatja.” – írja az Echo TV Törésvonalak című műsorának jelenlegi házigazdája.

Hát igen, akkor még jó ügyet szolgáltak a norvég pénzek. S a Lovas-dörgedelem folytatódik.

De nem. A norvég médiatörvényt sem akarta senki tanulmányozni. Pedig ki merte volna a médiaügyben folyamatosan támadott Orbán-kormányt bírálni azért, ha egy olyan törvényt hoz, amelynek mintája a norvég? Főként, hogy a norvég sajtó a Freedom House szerint az amerikainál is szabadabb?” – teszi fel a rétori kérdéseket.

Ugye, hogy mennyivel rendesebbek ezek a norvégok, mint a Soros?  Ezért is volt hiba Lovas szerint, hogy „1998 és 2002 között a nagy, külföldi kézben lévő balliberális médiumok mellett a polgári kormány a kis példányszámú, piacképtelen balliberális sajtótermékeket segítette. Ha valaki egymás mellé helyezi azon médiumokat, amelyeket egyszerre támogatott a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap, meglepő átfedést látna.” – Ugye, hogy ott lett elrontva? Oslo si, Soros no!

Állítását Lovas már 2000 áprilisában is elmondta a Demokrata hasábjain, a Reklám, állami reklám, sajtó című tanulmányában. (Másodközlés a Jobbcsapott című, 2000-ben a Kairosz által gondozott Lovas-kötetben.) Példaként említve az északi országot.

Ahogy Norvégiában (de nem Magyarországon, ahol pedig erre nagyobb szükség lenne) a kis lapok – ideológiájuktól függetlenül – állami támogatást kapnak, Magyarországon a kis lapok fenntartásának a szerepét a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alapprogram, valamint a különféle bankok, nagy vállalatok és alapítványok vállalják át. Közös vonásuk, hogy lényegében mindegyikük ugyanazokat a lapokat támogatja, vagyis a balliberális periodikákat.

Ergo, a szerinte elfogult Soros-magánalapítvánnyal ellentétben a norvégok korrektek, nem diszkriminálnak. Lovas még idén február 1-én is kinyilvánította a norvégság iránti rajongását. Mondván, „e csodálatra méltó nép a földkerekség azon csaknem kétszáz országának egyikét lakja, ahol a most nálunk is megvalósult paradigmaváltás már vagy régen megtörtént, vagy nem is volt rá szükség.” – írja a Magyar Nemzetben. (Reméljük, nem ezért bocsátották el később az újságtól.) Persze Lovas rajongásának tárgya időnként azért változik.

Mostanság Lovas az orosz médiáért lelkesedik. De volt idő, amikor a szabadelvű, „virágozzék száz virág” típusú holland média érdemelt ki tőle dicsérő szavakat.

Hollandiában egy olyan közszolgálat működik, amelyet arányosan osztanak fel a különféle politikai, vallási és egyéb társadalmi csoportok között. Mindazok között, akiknek érdekük fűződik a 16 milliós ország jólétének fenntartásához. Ugyanis a közszolgálat – eltérően a Medgyessy által vizionált és jórészt már megvalósított „állami” irányítású közszolgálati rendszertől – a vélemények és információk sokszínűségét biztosítja és lényeges szerepet játszik a nyilvánosság azon jogában, hogy az ismeretek birtokába jusson.” – írta 2002 szeptemberében a Magyar Nemzetben. (Lásd még a D-209 és kora című 2002-es Lovas-kötet 254-255. oldalán.)

Ezt Orbán Viktor ama követelése mellett érvelve írta, hogy szekértáborok mentén osszák ketté a közszolgálati tévét. Nyilván puszta véletlen, hogy Orbán (és őt követve Lovas) akkor szorgalmazta ezt, miután a Fidesz 2002-ben ellenzékbe szorult, a közmédiát pedig balliberális többség irányította. 1998-2002 között, az első Orbán-kormány idején (amikor Lovas 2000-től az MTV hírigazgatójának tanácsadója volt), illetve 2010 után ezt valahogy nem erőltették. Akkor jó volt, hogy csak a kormányoldal irányít.

Bezzeg Hollandiában „a progresszív liberálisoké a VPRO, a szociáldemokratáké a VARA, amely 1925-ben indult útjára, mint rádióadó (Vereeniging Arbeiders Radio Amateurs). A „vörös oldal” 1951-ben kezdte meg a tévéadást. Az adó mai közönségének nagy része a PvdA (Munkapárt) szavazótáborából kerül ki. A műsorkészítést a szocializmusból eredeztetett elvek inspirálják, vagyis, önmeghatározásuk szerint, a szociáldemokrácia és a humanizmus.” – áradozik Lovas.

De szép is volna! Hogy – mondjuk – Németh Balázs szavaira azon nyomban viszontválaszol egy Népszava-publicista az MTVA másik, szoci csatornáján. De valamiért nemigen hallottuk Lovast követelőzni, hogy igenis, még Fodor Gábor pártja is kapjon egy műsorsávot. A Fidesz-holdudvar amúgy szereti Hollandiát. A holland pénzt meg különösen, főleg, ha – ahogy megírtuk – a nagykövetség osztogatja.

Lovas Istvánnak az ellen sincs kifogása, hogy az ellenzék külföldi, nemzetközi fórumon elítéli a magyar kormányt. Legalábbis akkor biztos nincs, ha az ő kedvenc pártja az ellenzék.

Végre!!! Mióta várunk arra, hogy a Fidesz mint a legnagyobb ellenzéki párt nemzetközi kapcsolatait felhasználva felhívja a nemzetközi nyilvánosság figyelmét arra, hogy mi történik Magyarországon az emberi és polgári jogok területén a Medgyessy-kormány idején. Most végre-valahára megszületett az első nemzetközi elítélés. A Fidesz kezdeményezésére a Nemzetközi Demokratikus Centrum (IDC) lisszaboni ülésén határozatot fogadott el, amelyben keményen bírálta az MSZP–SZDSZ koalíció negatív teljesítményét a polgári és politikai szabadságjogok területén, amiért a balliberális kormány a rendőrségre és a bíróságra politikai nyomást gyakorol, korlátozza a gyülekezési jogot, ellenzéki gondolkodókat félemlít meg és a polgári sajtót ellehetetleníti.” – így hangzik Lovas 2003. június 13-i írásának bevezetője.

Amennyiben valaki mindebből azt a következtetést vonná le, hogy Lovasnak csak akkor fontos a sokszínűség, a politikai és civil kisebbségek jogainak védelme, amikor épp ő és pártja van kisebbségben, az egy rosszindulatú norvég ügynök, akihez hamarosan bekopogtat majd a KEHI.

Papp László Tamás

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom