Hogyan lettek a Fidesz hasznos hülyéiből amerikai ügynökök? Meg fogsz döbbenni.

sorosarmy

Mióta finoman szólva is kiéleződött a diplomáciai viszony hazánk és az USA között, a médiafogyasztónak könnyen támadhat olyan érzése, hogy tele vagyunk amerikai ügynökökkel. Legalábbis, aki a kormánypárti politikusok és a hozzájuk lojális média állításait olvassa, határozottan ilyen benyomása keletkezhet. Gyakorlatilag ama oldalon már rutinszerű közhely, hogy a magyar ellenzéki vagy civil szervezetek, illetve külföldi támogatóik amerikai érdekeket, a tengerentúli neoliberális és neokon háttérintézmények, agytrösztök céljait szolgálják. 

De valóban létezik-e ilyenfajta neokonspiráció? Illetve amerikai-izraeli vezérlésű Brüsszel-Oslo tengely? Igaz, hogy a német médiát a CIA, a Moszad és a Bilderberg-csoport irányítja? Létezik a cionista-atlantista világbirodalom? És Soros György az ő emberük? A balliberális média atlantista zsoldba szegődött? Hipotetikusan, a játék kedvéért vegyük komolyan ezeket a kérdéseket.

Melyek valójában nem kérdések, hanem állítások, amiket tényként kezelnek azok, akik hangoztatják. Lázár János emlékezetes 2012-es beszéde óta tudjuk, kik azok, akik amerikai pénzből amerikaiaknak csinálnak politikát. Szó sincs arról természetesen, hogy a politikusok és pártok ne bírálhatnák a civileket. (Vagy a civilből lett politikusokat.) Dehogynem bírálhatják. Bírálják is. Támadások civil szervezetek ellen az Orbán-kormány előtt is folytak. Élen járt benne a Demokratikus Koalíció jelenlegi alelnöke, Debreczeni József, aki – Gyurcsány Ferenc más rajongóival együtt – a Fidesz szálláscsinálóinak és hasznos hülyéinek nevezte a 2006 őszi rendőri jogsértéseket feltáró jogvédőket.

A Négy Mancs állatvédő szervezetet kifejezetten balról érték támadások 2008-ban, illetve utána. Konkrétan Tabajdi Csaba szocialista politikus, valamint a jobboldalisággal nehezen vádolható Juszt László műsora, a Tévé ügyvédje ment neki e szervezetnek. A Greenpeace-ről pedig már 2004-ben is állították egyesek:

Nem lenne meglepő, ha a Greenpeace-kampányok elsősorban az amerikai multinacionális cégek érdekeit szolgálnák. Nem lehet véletlen jelenség, hogy Európában évek óta lefékeződnek a molekuláris növénybiológiai kutatások.

Külön ironikus, hogy ezt az a Móra Veronika cáfolta akkor, akit nemrég rendőrök vittek el az Ökotárs Alapítvány székhelyéről.

Tehát nem arról van szó, hogy ne lehetne bírálni. Csak egészen más tészta, ha egy biológus szakember és a környezetvédők GMO-ügyben folyó éles vitájában hangzik el ilyen vád. (Vagy pártpolitikusok dobnak ugyan be effélét, de megmarad retorikai szinten.) Ezektől minőségileg különbözik, ha a kétharmados kormányzat ellenőrzési, nyomozati szervei mennek rá – tendenciózus vizsgálódás keretében – egyes civilekre.

Az Orbán-kormány bírálói könnyen megkaphatják az amerikai ügynök jelzős szerkezetet. A tekintélyesebb bírálók jelentős részére viszont egyáltalán nem igaz, hogy kritikátlanok volnának Amerikával szemben. A most az illiberális demokráciát bíráló Joseph Stiglitz kifejezetten sokszor nekiment az USA-nak. 2004-ben például – ugyancsak Magyarországon vendégeskedve – a következőket mondta:

„…az IMF és a Világbank működését is demokratikusabbá kell tenni. Helytelen, hogy a Valutaalap vezetésében az Egyesült Államok vétójoggal rendelkezik. El kell kerülni, hogy a nemzetközi szervezetek szakemberei az ideológiai jellegű megoldásokat (például a liberalizációt) úgy tüntessék fel, mintha az egyedül üdvözítő közgazdasági elmélet lenne. […] Liberalizáltak, privatizáltak. A tőkepiac felszabadítása révén aztán hatalmas spekuláns tőke érkezett a régióba, s ez fokozta a bizonytalanságot, majd újabb válsághoz vezetett. Stiglitz szerint teljesen fölösleges a szabadpiaci elvek rögeszmés alkalmazása. Igazi szabad piac ugyanis legfeljebb az elméleti tankönyvekben létezik, a valóságban soha.”

Ha pedig Soros György tényleg az USA embere, (miként a kormánypárti média sejteti) akkor igencsak jól titkolja. Ugyanis meglehetősen gyakran támadja Amerikát.

A stabil és igazságos világrend kialakulásának útjában a legfőbb akadály az Egyesült Államok […] Az Egyesült Államok szeptember 11-e után sem hagyott fel azzal, hogy irányítsa a világot, pedig a befolyása már meggyengült.” – írja az egyik, magyarul is olvasható kötetében. (Soros György: A gyarlóság kora. A terror elleni háború következményei. Scolar Kiadó. 2007.)

Mi több, Soros itt az Egyesült Államokat a náci és bolsevik totalitárius rezsimekhez hasonlítja, ráadásul eme összehasonlításból az USA jön ki a legrosszabbul.

„…mind a Bush-kormányzat, mind a náci és kommunista rezsimek a félelemkeltés politikájához folyamodtak. A szeptember 11-i támadásoknak a Reichstag felgyújtása és a Kirov-gyilkosság felel meg. Semmiképp nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, egyszerűen csak tekintsük ezeket olyan exogén eseményeknek, amelyeket a kormányzatok a saját céljaikra használtak fel. A szeptember 11-i támadások azonban messze a legnagyobb traumát okozták e három esemény közül.” (Uo. 127.o.)

Soros könyvének e fejezete a sokatmondó „Mi a baj Amerikával?” címet viseli. Sőt: Soros az Izrael-lobbinak is nekiment. 2007. március 23-án idézi Sorost Népszabadság:

Az Izrael-lobbi meghökkentően nagy sikerrel fojtja el a bírálatot. A politikusoknak kockázatos szembeszállniuk vele, mert befolyásolni tudja a politikai célokra nyújtott pénzügyi támogatást.” Hozzátéve: „Ha bárki ellent mondani merészel, megszégyenítő kampány indul ellene. Személyes tapasztalatból mondom” – emlékeztet Soros György arra az esetre, amikor egyenesen fognak minősítették a holokauszt fogaskerekében.

Udo Ulfkotte német újságíró kötetét – melyben Lovas István szerint azt állítja, hogy „a német médiát a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke irányítja az USA szája íze szerinti transzatlanti kapcsolatok és Izrael érdekében” – miért hallgatja agyon a magyar balliberális sajtó? – kérdezik a kormánypártiak. De valójában nem mondható, hogy agyonhallgatja. A szoclib atv.hu, illetve a bigottan Amerika-és Izrael-barát Hetek például interjút közölt vele.

Elfogultság, mögöttes érdek persze mindenütt van, illetve lehet. Valamennyire minden sajtóorgánum elfogult, akaratlanul is. A kormánypárti média úgy véli – de legalábbis azt sugallja -, hogy a kormánykritikus liberálisok Amerika kiszolgálói, sőt ügynökei. Ezért is van agyonhallgatva ez a szerintük nagyszerűn leleplező Ulfkotte-kötet. Ennek viszont némiképp ellentmond, hogy a liberális HVG jelentette meg Glenn Greenwald Snowden-ügyet bemutató kötetét. A mű kifejezetten pozitívan ábrázolja azt az embert, aki minden idők legnagyobb nemzetbiztonsági botrányát kirobbantva, rettenetesen kínos helyzetbe hozta az USA-t, majd Oroszországba menekült. Azt pedig még talán Lovas István sem mondhatja, hogy az általa bemutatott Ulfkotte-kötet nagyobb kárt okozna Amerikának, mint Snowden.

Annyi bizonyos, hogy a titkosszolgálatok, illetve más kormányszervek mindenütt próbálják a sajtót manipulálni, annak munkatársait együttműködésre rávenni. Ennek formája, módja sokféle lehet. Mondjuk, iratokat szivárogtatnak ki célzott módon, illetve adatot nyomnak ki valamilyen szívességért cserébe. Ügynök lesz-e ettől a sajtómunkás? És ezt egy feltételezés vagy gyanú már bizonyítja is? Ha igen, akkor a Magyar Nemzetnél dolgozók e logika alapján Polt Péter ügynökei. Mert az ügyészségi kiszivárogtatás gyanúja itthon éppúgy felmerült, mint Németországban a CIA-befolyásolásé.

Ulfkotte az idézett Lovas-könyvbemutató szerint azt írja, hogy „a német hírekre a legnagyobb befolyást az Egyesült Államok és Izrael gyakorolja.” Nos, ha az USA és Izrael ezt teszik, akkor bizony nem végeznek túl jó munkát eme befolyásolás során. Németország 2003-ban elutasította az atlantista neokonok által szorgalmazott iraki háborút, Gerhard Schröder kancellár személyében pedig Oroszország és a Gazprom a legjobb barátját tisztelhette.

A német kormányok (és a német közvélemény oroszlánrésze) soha nem voltak a kemény Moszkva-ellenes szankciók hívei, mindig is szívesen üzleteltek az oroszokkal. Németország persze történelmi okokból különösen elítéli az antiszemitizmust, de soha nem volt olyan szorosan kötődő híve Izraelnek, mint az USA. Sőt, inkább kritikus és távolságtartó Izrael palesztinkérdésben elfoglalt álláspontjával szemben. Különben sem hiszem, hogy Berlinben rajonganának az őket lehallgató USA-ért.

Ettől még persze a kormánypártok álcivil, szoclib ügynökszervezetnek fogják nevezni az olyan tömörüléseket, mint a Hallgatói Hálózat. Amelyek ugyebár kormányellenes politikát csinálnak, s bujtogatják őket kívülről.

A Hallgatói Hálózat tüntet a tandíj ellen. Ötvenen vannak. Zenélnek.

No, ez például bizonyíték, milyen megátalkodott kormányellenes szervezet ez. Egy gond van: ez a hír 2006. szeptember 21-i keltezésű. (Erők és terek. A válság napról napra, óráról órára. Szerkesztő: Varga Lajos Márton Népszabadság Könyvek. 2006. 79.o.) A Hallgatói Hálózat a tévéostrom után, az őszödi beszédet követő zavargások napjaiban demonstrált a tandíjat bevezető (balliberális, neoliberális) Gyurcsány-kabinet ellen.

Ötvennél sokkal többen manapság sincsenek. Hogy zenélnek-e, azt momentán, nem tudni, de azt igen, hogy nevetséges a Hallgatói Hálózatot és a hasonló szervezeteket a piacpárti globalizmus trójai falovának gondolni. Amennyire látható, ezek a szervezetek inkább progresszivista balosok, kifejezetten piac-, és tőkeellenesek, akik számára az Amerikát megszégyenítő Assange és Snowden hősök, nem pedig árulók. Inkább környezet-, és fogyasztóvédelmi beállítottságúak, devizahiteles-védők.

Egyébként sem túl értelmes ellenség-barát felismerés, hogy valaki szereti-e Amerikát, vagy nem. Eleve értelmezhetetlen a kérdés. Egy országot nem lehet kollektíven, egészében szeretni, ahogy utálni sem. Vagyis lehet, csak nem vall túl differenciált gondolkodásra. E sorok írója inkább tartható neoliberálisnak, mint a sok más ember, akiket ezzel vádolnak. De nálam is úgy áll, hogy van, amit szeretek Amerikában s van, amit nem. S a látszólag Amerika-gyűlölő jobbosoknál is akad pár dolog, amit szeretnek az USA-ban: a halálbüntetést, a drákói rendpártiságot, a három csapást, az ultrakonzervatív vallásosságot, a Darwin-tagadást.

Lovas azt írja, az Ulfkotte-kötetre hivatkozva hogy

Soros, Rockefeller és a transzatlanti agytrösztök »mindenekelőtt hatalomstratégiai és gazdasági megfontolásokból a korábbi keleti tömb országaiban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában kormányok megdöntésében vettek részt.« Ulfkotte a Soros-féle Nyílt Társadalom alapítványokat az ilyen, »népi« puccsok szervezésében elsőrendűen fontosként mutatja be. A német média pedig mindebben tevőlegesen segíti őt, írja később.

Nem tagadjuk. Beismerjük. Mi, az Átlátszónál a Sorossal összefonódott Bilderberg-háttérhatalom szálláscsinálói vagyunk. A neokonspiráció helyi ügynökei, Soros pedig a tartótisztjeink főnöke. Csakis erről szeretnénk elterelni a figyelmet azzal, hogy az Átlátszón jelent meg a Bilderberg-találkozóról nem igazán hízelgő riport, valamint ugyanazon cikksorozat részeként faggattuk a találkozók magyar résztvevőit, mint például Bajnai Gordont vagy Bokros Lajost, akik nemigen örültek az érdeklődésünknek, és finoman szólva sem voltak bőbeszédűek. Én csakis a titkosügynöki legendájának próbáltam megfelelni, amikor Soros Györgyöt (aki valójában a megbízóm) öngyűlölő kapitalistának nevezem.

Papp László Tamás

  • őpmacspöp

    Hát ez tényleg örvendetes, hogy éppen az Átlátszón jelent meg a Bilderberg-találkozóról nem túl hízelgő riport, de akkor említsük meg már mellé ezt a förmedvényt is:
    http://www.atlatszo.hu/2013/06/25/bilderberg-csoport-a-paranoiaipar-aranybanyaja/

    Ulfkotte könyvét pedig tényleg elhallgatják a hazai ballib médiák, az ATV és a Hetek valóban kivétel, de érdekes módon pont ők ketten adtak hírt Karen Hudesről is, a többiek vajon miért hallgattak mind?
    http://www.atv.hu/kulfold/20140208-a-vilagbank-snowdenje-szerint-szuk-elit-szipolyozza-a-nemzetgazdasagokat

    A Greenpeace-ügy is elég érdekes, pont a legnagyobb lobbierővel rendelkező GMO multik vádolják a Greenpeace-t multinacionális cégek általi befolyásoltsággal (kvázi korrupcióval), tényleg a befőtt tenné el a nagymamát?

    Sorosról elég sok rosszat lehetett már olvasni, aminek valószínűleg a fele sem igaz, de az hogy kritikus hangokat is megüt Amerikával szemben, még koránt sem bizonyíték arra, hogy ne tolná a szekerét egy elit érdekcsoportnak. A személyéhez köthető összeesküvés-elméleteknek, és paranoiának pedig még hasznát is veheti, pár éve a százezreket utcára vivő (és létszáma miatt a lobbista/nagytőkés/bankár-elitre nézve elszámoltathatósági szempontból tényleg fenyegetést jelentő) Occupy mozgalom vitorlájából például pont ő fogta ki a szelet azzal, hogy anyagi támogatást nyújtott az Occupy-nak, amit a médiában megszellőztetve a rendszerkritikus csoportok konteókra fogékonyabb része azonnal az occupy ellen fordult, hogy “lám az occupy is a háttérhatalom műve”, és sikerült is megosztani, szétzülleszteni, egymás ellen fordítani a hatalom feletti társadalmi kontroll eme fontos szereplőit.

    Az összeesküvés elméletekről meg annyit, mindig az aktuális, véleménydominanciával rendelkező hatalom dönti el, mit kell konteónak tekintenünk, és mit nem. A konteók egy része valóban a paranoid idióták agyából pattan ki, jó részüket viszont éppen a hatalom kreálja saját mocskosságainak eltusolására, a történésekben a saját felelősségéről való elterelés céljából kreál egy ellenségképet, és ráfog mindent arra. Úgy mint 2010-ben, a Kósa-féle “államcsőd szélén állunk” beszéd után egyből kihozták aktuális összeesküvés-elméletüket, hogy külföldi befolyásos gazdasági körök által szervezett aljas összehangolt támadás döntötte meg a forintot, mert nem az általuk preferált bukott baloldal került hatalomra, hanem egy “igazi nemzeti kormány”.

    És jelenleg is éppen állami összeesküvés-elmélet gyártás zajlik, a nép jogos haragjából fakadó tüntetéseket (a netadó, a korrupciós ügyek, magánnyugdíjak ellopása ellen) CIA vezérelte puccskísérletnek, amerikaiak ármánykodásnak próbálják eladni a birkamentesek számára, a teljes irányításuk alatt álló közmédiában. Amúgy ezt a retorikát az oroszok kezdték el, kormányunk csak alkalmazza a sikeres receptet, az orosz propagandamédia próbálja a világban bárhol kirobbant tüntetések mindegyikét CIA által vezérelt puccsnak beállítani, pl. az arab tavasz tüntetéseit, az Argentin kormányellenes tüntetést, az ukrajnai tüntetéseket, a hong-kong-i diáktüntetéseket, és most a nálunk zajló tüntetéseket.

    • Bishop of Bath and Wells

      Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Ulfkotte könyvét mindenki elhallgatja, akinek van egy kis sütnivalója, mert a pasas nem százas. Már volt keresztény, ateista, aztán muszlim, aztán megint ateista, aztán born-again keresztény.

      Ha olvastam volna, én is inkább hallgatnék róla, mert kicsit kínos lenne.

      • őpmacspöp

        Milyen érdekes, hogy a nagy leleplezőkről mindig milyen nagy mennyiségű hiteltelenítő információ lát napvilágot :)

        • Bishop of Bath and Wells

          Nem lát napvilágot, ez nem most derült ki (csak te most hallasz róla először) az ilyen nagy “leleplezők” mind már évtizedekkel a nagy leleplezéseik előtt is hiteltelen alakok voltak. 😀

          Ulfkotte egyébként még arról híres, hogy szerinte a török nők fertőzik e-kolival a német uborkát, mert rászarnak, miközben szedik. 😀
          Szóval csak tudd, hogy ki az orákulumod…

          Most komolyan, ha odajön hozzád a csávó, aki a tavaly még MLM sampont árult, és azt mondja, hogy van egy tuti befektetése, évi 40%-os hozammal, hiszel neki? Csak mert most éppen azt csinálod, csak ugye a politikában.

          • őpmacspöp

            A nagy leleplezők mind hiteltelen alakok lennének? Na ezt te sem gondolhatod komolyan… Végigkövettem mi mocskosságot kapott az ellenérdekelt hatalomtól, és szolgálatában álló firkászoktól Snowden, Assange, Manning.

            Ez az egyik “kedvencem”, igazi féktelen, aljas, lejárató fröcsögés http://magyarnarancs.hu/diplomaciai_jegyzet/wikileaks-a-cimlapon-miert-eppen-ecuador-81354.
            Láttam azt is, mit kapott a nyakába Horváth András a NAV-tól és az áfacsalások eltussolásában érdekelt Fidesztől. Nem is volt revizor, csak egy sértett ember vagdalkozik, nem végezte rendesen a munkáját, futóbolond, meg közéleti paranoiás. Vagy a traffikmutyi ellen kiálló Hadházi Ákos, aki ugye hazug, áruló, szocibérenc, hiteltelen fröcsögő.
            Ulfkotte nekem nem orákulumom, nem állítottam semmi ilyesmit, viszont a téma amiről ír, hogy a médiákat befolyásolják, megkérdőjelezhetetlen evidencia, nap mint nap tapasztalom. Nyilván a különböző médiáknál a befolyásoltság mértéke más, függ a tulajdonosoktól, és azok érdekeitől, az adott közegben a sajtószabadság fokától, a társadalmi kontroll lehetőségeitől, stb.
            Lehet hogy igazad van és tényleg sok valós baromság fűződik a nevéhez ami hiteltelenné teszi, és nem csak rágalmak az ellenérdekelt felek részéről, de még akkor sem vonja maga után azt, hogy a könyvében leírtak között ne lenne valamennyi igazság.

  • Stanley Etanol

    Soros, Stiglitz, kb. olyanok az USA-nak mint nekünk volt annak idején Hofi meg Moldova. A fáradtgőz kieresztése érdekében belülről kritizálták a rendszert. Csak Hofi meg Moldova viccesek voltak. Ezek meg…

  • Nátrium-tioszulfát

    Tök jó cikk lenne ez, ha nem egy hatalmas, egybefüggő érvelési hiba lenne az egész. Most azt tegyük félre, hogy egyet tudok érteni a tartalmával, szerintem is teljesen ostoba amerikaellenes paráztatás folyik, de az elhangzó érvek nem igazolják, hogy a megnevezett személyek, csoportok, szervezetek tényleg elfogulatlan USA-kritikusok. Ugyan ennyi idézetet simán elő lehet szedni a Magyar Nemzetből is, hogy mennyire “kemény” Fidesz-kritikusok is ők valójában.

  • Perry White

    Hát igen, a kritika egy duplán nehéz műfaj.Nehéz maximálisan barátinak látszónak és világosan megfogalmazni és megérteni is nehéz.

    Amikor valakinek a nárcisztikussága és bizonytalansága erősebb, mint a logikája, akkor jellemzően a nagy számú vagy erős kritika mögött mindig valami rossz szándékot sejt, ármánykodást, stb.A nárcisztikusság úgy kerül képbe, hogy ez az a tulajdonság vagy érzés, ami elnyomja a bizonytalanságra adott természetes igényt, ami által láthatóvá válhatna az igazság.Egszerűbben megfogalmazva: ha nem vagyok túlzottan nárcisztikus vagy egoista, akkor meg tudom találni a bizonyítékot arra, hogy tényleg ármánykodás van.Ha nincsenek bizonyítékok, akkor pedig kénytelen vagyok elfogadni, hogy ez az igazság, a kritika jogos és nem a kritikus szándékával kellene foglalkoznom, hanem azzal, amit mond.
    Teljesen természetes dolog, ha szándékaim ellenére hibát vétek, akkor erről egészen addig nem tudok, amíg fel nem hívják rá a figyelmemet.Ha elhiszem magamról, hogy a saját dolgomban én irányítok, akkor nem kezdek el attól félni, hogy más akar irányítani, megdönteni, stb, hiszen csak az a tény az “ármánykodót” nem teszi egyből irányítóvá, ha szerinte én rosszul csinálok valamit.Az “ármánykodó” szándékainak fürkészése helyett tehát arra kell figyelni, amit mond és megpróbálni úgy látni a dolgot, ahogy ő látja.Ha egy ilyen nézőpont felvehető általam, akkor megláthatom, hol hibáztam és ha látom hol hibáztam, akkor ki tudom javítani.De ha csak azzal vagyok elfoglalva, hogy nekem itten valakik ártani akarnak, akkor ebbe bele fogok őrülni, kényszerhelyzetben érzem magam, elvesztem az irányítást és tulajdonképpen egy önbeteljesítő félelmem áldozatává válok: átveszik tőlem az irányítást, mert engem jobban foglalkoztat, hogy hogyan tudok az irányító képében maradni, mint hogy valóban irányítsak és tulajdonképpen ez hordozza a nárcisztikus jelleget.

    A kritikára hallgatás nem azt jelenti, hogy szóról szóra azt csinálom, amit a kritikusok mondanak.Csak az ő nézőpontjukba kell képesnek lennem beállni és ez abszolút nem jelenti azt, hogy a sajátot fel kell adni.
    Mint egy szobrász.Ha sosem járja körül a szobrot, csak egy oldalról vési azt a követ, akkor az a kő csak arról az oldalról fog szobornak kinézni.Ha én vagyok a szobrász, akkor az csak nekem lesz szobor, a többiek, akik körben állnak csak egy össze-vissza farigcsált kőtömböt látnak belőle és természetesen amikor nekem értékelik a művemet, akkor azt mondják, amit látnak: ez nem szobor.Fejbevághatom őket a kalapáccsal, elkergethetem őket, fujjolhatok rájuk, de nem lesz igazam és nekik sem lesz.Körbe kell járnom a szobrot hát, ha jó szobrász akarok lenni és nem csak magamnak dolgozok, ha el akarom adni a művet.

    Politikára átfordítva ez azt jelenti, hogy nem szabad az ellenzéket és a kritikusokat megfosztani a szótól, nem szabad őket vádolni, gyűlölni, kihúzni alóluk a szőnyeget stb.Nem kell velük beszélgetni ugyan, de meg kell próbálni felvenni az ő nézőpontjukat csak titokban akár, ha épp senki sem látja.Nem kizárt, hogy ők is hibáznak, ahogy mi is, tehát nem szabad 100%-ban a véleményükre sem alapozni, de nem feltétlenül ártó szándékkal mondanak negatív véleményt.Ha nem képzelem magamat Istennek – mert nem vagyok az, ember vagyok aki csak hasonlít Istenhez – akkor képes vagyok belátni, hogy tévedek és van igényem mások nézőpontjának megismerésére, nem azért hogy kiszolgáljam őket, hanem hogy saját magamat szolgáljam.Ha nem adok a szavukra, akkor magammal sem törődöm.

    Párbeszéd, együttműködés a haladás alapja.Két megszilárdult harcálláspont esetén mindkét fél felhasználhatja akár az összes munícióját, egy centit sem fog haladni az egész.Nem az ellenfelet kell engedni, hanem a saját észt kell engedni gondolkodni, ha úgy tetszik.

    Egyébként tulajdonképpen jó, hogy a mai magyar belpolitikában mindenki mindenki mögött sejt valakit, ugyanakkor a külpolitikában ez elég ártalmas lehet, mert nem intelligens viselkedésre vall.Szerintem alapvetően jó dolog, hogy a tömegek egymás ellen hangolása már így a hangolókra is visszahat és talán telítődve ezzel a dologgal végre továbblépnek ezen a kutyakomédián és tényleg megtanulnak irányítani és nem pedig manipulálásban gondolkodni.Jó lenne ha már ezt a következő evolúciós lépcsőt megléphetnénk, akkor haladhatnánk végre és nem a kútba dobálnánk a pénzt meg az energiát.

    A hiba elkövetése pedig egy makacs dolog.Ha nem akarok róla tudomást venni, elfordulok, akkor utánam ordul, mert bennem van.Ha megpróbálom egyesével levadászni a kritikusokat, akkor egyre többen lesznek.Na nem azért mert valaki tenyészti őket, vagy mert szaporodnak.Istenhívőknek azt mondanám: Isten nem engedi, hogy elekrüld a sorsod, hogy szembenézz a problémáddal és megold.Ateistáknak azt mondanám: szinkronicitás.

  • Miklos Halasz

    dilis aki ezt irta insane idea .