Bezárás
Egyéb

Nem fogják kitalálni, hogy mi minden lesz nyilvános a paksi bővítésről

Pörög a minőségi törvényalkotás, a kormány ma betolta a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, ami már csak azért is érdekes, mert amúgy eddig is voltak szabályok az atomerőművek bővítésére, de amikor végre azt az egyet tényleg bővítik, akkor arra mégis külön törvény kell. Minket persze elsősorban az érdekelt, hogy mi lesz a bővítéssel kapcsolatos adatok nyilvánosságával.

Mi lenne: hát teljesen megszűnik. A javaslat – tréfás módon „Az adatokhoz való hozzáférés” alcím alatt található – 5. §-a ugyanis a következőket tartalmazza (kiemelések tőlünk):

5. § (1) Az Egyezmény 8. cikke szerinti Megvalósítási Megállapodásokhoz, a Beruházással összefüggésben a Fővállalkozó, az Alvállalkozó, valamint a Megrendelő által kötött
szerződésekhez, valamint az ezek előkészítésével, megkötésével kapcsolatos valamennyi
adathoz való hozzáférés megtagadható
abban az esetben, ha annak nyilvánosságra hozatala
Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, valamint ha az szellemi tulajdonhoz való jogot sértene. E korlátozás a bíróságok, hatóságok, illetve az arra feljogosított szervek általi jogszerű adatkérésre nem terjed ki.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodásokat, illetve szerződéseket előkészítő, döntésmegalapozó adatok tekintetében az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (5) bekezdésében foglaltaktól eltérően a döntés megalapozását szolgáló adat 15 évig nem nyilvános azzal, hogy ezt az időtartamot a megállapodás vagy szerződés teljesítésének megkezdésétől kell számítani és a döntés megalapozását szolgáló adat annak keletkezésétől nem nyilvános.

Ez az (1) bekezdés ugye azt jelenti, hogy ugyanabba a helyzetbe kerül az adatkérő, mintha magától az Alkotmányvédelmi Hivataltól akarna közérdekű adatokat szerezni. Elvileg a kezelt adatok nyilvánosak, de bármire mondhatja azt az adatkezelő az államközi, a kivitelezés eddig homályos részleteit rendező további megállapodásoktól az utolsó bekötőút megépítéséről szóló szerződésig, hogy annak nyilvánossága veszélyezteti a nemzetbiztonsági érdekeket. Ezek az érdekek meg ilyen helyzetben sokfélék lehetnek, és aligha lesz mellettük mindig a nemzetbiztonsági szolgálatok szakvéleménye. Rendes működés mellett persze mindazt, ami nemzetbiztonsági érdekek alapján kell, hogy titokban maradjon, minősíteni kellene, de úgy látszik, hogy a közigazgatás itt anélkül szeretne titokban tartani egy, az éves nemzeti össztermékkel összevethető nagyságú, közpénzből finanszírozott nagyberuházásra vonatkozó minden adatot, hogy a minősített adatokhoz kapcsolódó garanciákkal vesződnie kellene.

A (2) bekezdést meg az teszi értelmezhetővé, hogy az állami adatkezelők a Paks 2-ről szóló döntés (reméljük erősen, hogy létező) előkészítő anyagaira és hatástanulmányaira vonatkozó adatkéréseket eddig azzal tagadták meg, hogy hátrább az agarakkal, a döntés-előkészítő jelleg fennáll, nem született még meg a döntés, majd a megvalósítási megállapodások megkötése után tessenek visszajönni. Ennek valóságtartalmát most nem elemeznénk, bár a kihirdetett szerződésszövegektől a kormányzati bejelentésekig sok jel mutat arra, hogy már leszerződtünk a beruházásra és a hitelre is, és valószínűleg Putyin és a Roszatom is csúnyán nézne, ha azt mondanánk, hogy mi még nem döntöttünk el semmit.

Viszont ezzel az állásponttal tökéletes összhangban áll (és nyilvánvalóan folyamatban lévő pereket kíván befolyásolni) az, hogy most meg 10 évről 15 évre növelnék a döntés-előkészítő iratok nyilvánosságkorlátozásának időbeli hatályát, de úgy ám, hogy a kezdődátum a „megállapodás vagy szerződés teljesítésének megkezdése” legyen. Ez azzal jár, hogy amíg fel nem mennek az első munkagépek a terepre, addig biztosan nem tudnánk meg semmit arról, hogy mi volt a döntés alapja, a nyilvánosságkorlátozás tényleges hossza pedig – hála a sajátos számítási szabályoknak – az egyébként irányadó, az adat keletkezésétől számított tíz év kétszeresét is megközelítheti.

Mindezt ugye egy olyan beruházásnál, ami nemcsak hogy elképesztő mennyiségű közpénz felhasználásával valósul meg, de a beruházás hatásaival és kockázataival kapcsolatos – a nemzetbiztonsági, szerzői jogi vagy döntés-előkészítéssel összefüggő indokokkal korlátozni kívánt – alapvető környezeti információkat is érintenek.

Ha valaki inkább egy ilyen szinten nyilvánosságkorlátozó törvénymódosítást terjeszt be ahelyett, hogy megvárná, hogy mi lesz az egyedi adatkérésekkel, az nagyon szeretne valamit elrejteni.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom