Bezárás
Egyéb

Rádi Antónia elnyerte a Bossányi-díjat

Boros Krisztina, az RTL Klub Házon kívül című műsorának riportere, Rádi Antónia, az Átlátszó.hu tényfeltáró újságírója és a Magyar Narancs vezércikkeit író szerkesztők vehették át a MÚOSZ székházában a Bossányi Katalin Emlékalapítvány díjait. Lengyel László elismeréssel és fájdalmas iróniával a Titanicról tudósítókéhoz hasonlította a díjazottak nagyszerű, de az elsüllyedés veszélyével fenyegető munkáját.

A Bossányi Katalin Emlékalapítvány – a Népszabadság, a Heti Világgazdaság és a Zwack Rt. támogatásából – 2002-ben alapított díját évről évre azok az újságírók kapják, akik tevékenységükkel az 1999-ben elhunyt Bossányi Katalin munkásságának szellemét őrzik.

A testület idei döntését 2015. április 16-án a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) székházában ismertették. Lengyel László, a kuratórium elnöke utalt arra, hogy a díj történetében idén másodszor adnak át kollektív munkáért járó elismerést: a Hvg.hu szerkesztőségének 2013-as díjazása után most a Magyar Narancs heti vezércikkeiért a lap szerkesztőségének, de elsősorban a legtöbb publicisztikát jegyző Bojtár B. Endre főszerkesztőnek, Turcsányi Sándor főszerkesztő-helyettesnek és Bundula István politikai rovatvezetőnek adták át a díjat.

Lengyel elmondta: az RTL Klub a díj történetében még soha nem részesült a kitüntetésben, így a csatorna riporterének elismerése „egy kicsit annak is szól, hogy a kereskedelmi televízióban is fontos műfajjá vált a tényfeltárás” – amely egyébként a publicisztika mellett Bossányi Katalin másik fő tevékenysége volt, ezért is tüntették ki Rádi Antónia oknyomozó újságírót.

„Tagkönyve nincs, csak igazsága”

P. Szűcs Julianna a Magyar Narancs szerkesztőit méltató laudációjában a lap heti vezércikkeit „a pangó magyar nyomtatott sajtó ritka kivételeinek” nevezte, amelyek szerinte a magyar hetilapok „legfinomabb falatjai: van bennük egy korty félelem, de semmi igazán véres”.

P. Szűcs ugyanakkor bevallotta: nem az alapítvány kuratóriuma vette először észre a vezércikkírók kiemelkedő teljesítményét, hiszen tavaly könyv formájában is kiadták az elmúlt négy év írásainak gyűjteményét. „Mi futunk a siker után, arra a sikkes közhangulatra támaszkodva, amire egyébként a rovat szerzői magasról tesznek” – jegyezte meg P. Szűcs Julianna. Mint elmondta, ha maga elé kéne képzelnie az anonim cikkeket jegyző szerzőt, egy „háromfejű, dühös embert” látna, aki ugyanakkor „soha sem él a gyűlölet mákonyával”, és aki „a baloldal kiüresedett térfelén ténfereg, de nem kötődik párthoz, mert tagkönyve nincs, csak igazsága”.

Bojtár B. Endre köszönőbeszédében sietett leszögezni: az a bizonyos térfél annyira talán nincs kiüresedve, az olvasók „nincsenek is olyan kevesen”.

A megindult hangon nyilatkozó főszerkesztő ugyanakkor kételyeit is kifejezte: „talán egy kicsit túl optimisták voltak a cikkeink. A célunk, túl azon, hogy kulturált formában kiírjuk magunkból a dühünket, az is volt, hogy vigaszt nyújtsunk a közönségünknek: nem ők mennek rossz irányban az autópályán. Nehéz ilyen körülmények között szembemenni a reménytelenséggel, ebből adódik, hogy az optimizmusunkkal nem volt mindig igazunk.”

„Vérbeli újságíró”

A korábban Pulitzer-emlékdíjjal is kitüntetett Rádi Antóniát egykori, HVG-s főszerkesztője, Lipovecz Iván méltatta. Lipovecz öt érvet sorolt fel amellett, hogy Rádi „vérbeli újságíró”.

„Először: nyughatatlan természet, mindennek utánamegy, és lehetetlen lerázni. Másodszor: bizalmatlan, és előre nem ad senki szavára. Harmadszor: kérlelhetetlen, nem lehet vele különalkukat kötni, mindent megír, amit megtud. Negyedszer: nem ijedős, pedig sokan, sokszor fenyegették meg, de mindig hiába. Ötödször: jópofa, ami segíti abban, hogy kapcsolatokat teremtsen és információkat szerezzen.”

A korábban a Népszabadságnál és a HVG-nél, jelenleg az Átlátszó.hu-nál dolgozó újságíró beszédében kifejezte háláját, hogy „ilyen főszerkesztői lehettek” – ezzel utalt arra is, hogy korábban maga is Bossányi Katalin egyik munkatársa, tanítványa volt.

Rádi Antónia (1970) pályáját 1993-ban, a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola elvégzése után kezdte a Népszabadságnál. Tovább a teljes portréra.

Mint elmondta, az Átlátszó.hu-nál akkor is egész nap lenne min dolgozni, ha a portálnak kétszer ennyi újságírója lenne. „Tulajdonképpen örülök, hogy ilyen körülmények között élünk: mivel foglalkozhatna egy újságíró egy unalmasabb országban?” – zárta beszédét Rádi Antónia.

„Nem szeretnék, hogy beszéljünk róla”

Vörös T. Károly laudációja kezdeteként utalt arra, hogy „az értelmiségi jó modorhoz hozzátartozik a tévé, és különösen a kereskedelmi tévé megvetése”, bár ezen a helyzeten, mint mondta, változtatni tudott „a reklámadó elleni tiltakozásként a híradóján nagy közönségsikerrel változtató RTL Klub”.

A Pulitzer-emlékdíjas Házon kívül című műsor ugyanakkor – emlékeztetett Vörös T. Károly – már tíz éve létezik, és háromszáznál több adás, csaknem ezer riport óta foglalkozik társadalmi kérdésekkel. Utalt arra is, hogy a műsor 400 ezres nézettségét egyetlen nyomtatott lap sem tudja megközelíteni. Vörös T. Károly úgy fogalmazott: a műsor egyik alapítója és vezetője, Boros Krisztina „meggyőződése, hogy oda kell menni, ahol az embereknek problémái vannak, ezeket érdekesen kell tálalni, és fel kell rájuk hívni a politikusok figyelmét”. Eötvös Pált idézve kijelentette, az újságírás ízlés és mérték kérdése, „Boros Krisztina pedig mindkét tekintetben kiválóan teljesít”.

A műsorvezető a díjat átvéve leszögezte: a Házon kívül tíz éve „közszolgálati műsor egy kereskedelmi tévécsatornán”. Hozzátette: „Mi olyan témákkal foglalkozunk, amelyekről a közéleti szereplők azt szeretnék, ha nem beszélnénk”.

Vörös T. Károly kitért arra is, hogy „Magyarországon bátrabbak a női újságírók, mint a férfiak”, amire reagálva Lengyel László emlékeztetett: a Bossányi-díjjal kitüntetettek fele nő, és ez „fontos vonása ennek a díjnak”. Rádi Antónia szavaira visszautalva Lengyel László is úgy vélekedett,

„katasztrófa-korszakban, a süllyedő Titanicon ülve kitűnő riportokat lehet készíteni. Csak az a baj, hogy az ember a végén talán elsüllyed, ha nem talál egy jéghegyet, amin keresztül elmenekülhet”

(A cikk forrása: eMaSa)

További Átlátszós díjak

Az Átlátszót is díjazta az Index on Censorship

Európai Polgár díjat kapott az Átlátszó

Goldenblog 2014 közönségdíj és zsűri első hely a Közélet kategóriában

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom