Tiltakozunk az információszabadság újabb korlátozása ellen

tiltakoz

Négy szervezet, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor, az Átlátszó.hu és az Energiaklub az igazságügyi miniszterhez, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökéhez és a parlamenti képviselőkhöz fordult, hogy megakadályozzák a közérdekű adatok megismerhetőségének újabb korlátozását.

Az információszabadságról szóló törvény módosítására irányuló, a kormány által benyújtott törvényjavaslat számos korlátozó rendelkezése közül a leginkább az adatigénylések fizetőssé tétele aggasztó.

A kormány lehetővé tenné, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervek az adatot igénylőkkel fizettessék meg az „adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét”. Erre akkor nyitnának lehetőséget, ha az adatigénylés teljesítése a közérdekű adatot kezelő szerv „alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár”.

Az adatkezelők arra kapnának lehetőséget, hogy e határozatlan tartalmú korlátozó rendelkezések önkényes alkalmazásával leküzdhetetlen akadályt gördítsenek a közérdekű adatok megismerésének útjába. Ezáltal a törvényjavaslat, az információszabadság ombudsmani védelmének felszámolását és a számlaszintű adatigénylés bevezetését követően újabb súlyos csapást mérne a közérdekű adatok hozzáférhetőségére.

A civil szervezetek által az igazságügyi miniszternek, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének és a parlamenti képviselőknek írt levelek itt érhetőek el:

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

  • Péter István

    Azért,
    az is eléggé furcsa és visszatetsző, hogy a különböző magamutogató
    jogvédők és békeharcosok kamion számra kérik ki az iratokat az állami és
    önkormányzati rendszerből. Tudomásul kellene már végre venni, hogy
    pillanatnyilag képviseleti demokrácia van és az intézményeknek is megvan
    a saját önállóságuk. Egyébként is szükséges, hogy a demokrácia alapjait mindenki elsajátítsa.

    • rotgar

      Ez a demokratikus centralizmus leírása, ilyen már volt. A demokrácia lényege éppen az info szabadság, hozzáférhetőség. Amellett én még kiválóan emlékszem rá, hogy pár éve, karácsony előtt néhány nappal, több ezer hülye kérdést adott be a fityeSS, kdnp, vigyorogva újságolták, hogy jól kib….sztak a hivatalokkal, mert a karácsonyt is benn kell tölteniük. Minden tárca több ezer kérdést kapott, köztük olyan súlyosakat, hogy mennyi a kőszegi rendőrség létszáma, ebből mennyi a férfi és nő, meg milyen rangban. Na, ez volt a visszaélés, nem az, ha titkolózó csürhét szorítanak rá az adatok kiadására.

      • Jekl Ferenc

        Tetszik !

    • Lajos Csánó

      Nálad ez a demokrácia?Az adatokat kérés nélkül is ki kellene tenni,minimum a netre!

    • Brekkencs888

      A demokrácia egyik fontos eleme, hogy a választók ellenőrizni tudják a működését. Enélkül kb olyan, mintha bedobnánk a gyeplőt a lovak közé. Mi garantálja, hogy nem fognak csalni és hatékonyan fognak működni? Vagy bemondásra elhisszük? :-)

    • facepalmfrank

      Ha demokracia alatt plutokraciat ertesz akkor teljesen igazad van.

  • Ferenc István Rácz

    Egyetértek! Ha sokat ugrálnak, fizessenek! Talán ettől elmegy a kedvük!

    • Miklós Pozsgai

      Kicsit nem vagy abnormális? Olvasd már el rotgat lentebbi hozzászólását!

  • wereko

    Nicsak, nicsak mennyi kis biztonsági burok. Benne a nagyobb burkokban mint Európa Tanács, Európai unió az ENSZ-ig bezárólag. Már csak az a kérdés kinek a biztonsága érdekében fúrnak- faragnak. Szerintem nem a magyarokéban.

  • Vidéki

    “Az alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevétele” reálisan létező veszély.

    Feltéve (de nem megengedve), hogy a négy szervezet, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor, az Átlátszó.hu és az Energiaklub destruktív szándékkal viszonyulna a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének
    ellátásához, meg akarná bénítani működésüket, akkor ideális számukra egy olyan rendszer, amelyben az igénylő
    nem adja meg nevét és egy éven belül azonos adatkörben akárhányszor kérhet
    információt.

    Ez olyan szervezeteknek, amelyeket külföldről pénzelnek és irányítanak, olyan fegyvert adna a kezébe, hogy egy Tibeti ima malomhoz hasonló eszköz segítségével lehetőségük lenne megbénítani
    bármely közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységét.

    A közfeladatot ellátó szerv mást se csinálhatna, mint válaszolgatna Tibeti ima
    malomhoz hasonló eszközt működtető külföldről pénzelt és irányított szervezeteknek

    és még akkor is lehetne ostorozni közfeladatot ellátó szerveket, ha a külföldről pénzelt és irányított szervezetek olyan nagy sebességgel

    működtetik az imamalmot, ami meghaladja a válaszadás lehetséges sebességét.

  • Vidéki

    A francia származású Pierre Moscovici a gazdasági és pénzügyekért, az adózásért és a vámunióért felelős biztos leszögezte, hogy
    EURÓPÁBAN NINCSENEK ADÓPARADICSOMOK.

    A német Süddeutsche Zeitung lap megbízásából egy tekintélyes francia szakember, Gabriel Zucman nyilvánosan elérhető adatok alapján számításokat végzett arról, hogy az egyes tagállamok mennyivel kevesebb bevételre tesznek szert a társasági adóból az adóparadicsomokban működtetett offshore cégek miatt.
    Eredményei szerint a nemzetközi nagyvállalatok egyedül
    AZ EU-BAN MŰKÖDŐ ADÓPARADICSOMOKBA – BELGIUM, CIPRUS, HOLLANDIA, ÍRORSZÁG, LUXEMBURG ÉS MÁLTA
    – évente 350 milliárd eurót csoportosítanak át KÖNYVELÉSI TRÜKKÖKKEL,
    hogy minél kisebb legyen az adóterhük.

    Németországban például a nagy nemzetközi vállalkozások az alkalmazottak béreként kifizetett minden egyes euró után nagyjából 50 cent nyereséget termelnek, Luxemburgban pedig 3,5 eurót, de NEM AZÉRT, MERT A LUXEMBURGI MUNKAVÁLLALÓK HÉTSZER TERMELÉKENYEBBEK, hanem azért, mert a cégek Luxemburgba “terelik” a nyereségüket, hogy ne a németországi, hanem a számukra sokkal kedvezőbb luxemburgi szabályok alapján fizethessenek társasági adót.

    Az ilyen műveletek révén évente nagyjából 600 milliárd euró nyereség áramlik a multinacionális vállalatoktól az adóparadicsomokba a világ összes ilyen országát és különleges státuszú területét együttvéve…

    A legnagyobb kárvallott Németország, amely 17 milliárd euró bevételtől esik el, és 32 százalékkal több bevétele lenne a társasági adóból, ha nem létezne a pénzügyi szolgáltatások adóparadicsom nevű ágazata, amely az 1980-as években fejlődött ki. A második helyen Franciaország áll, amely 25 százalékkal nagyobb bevételre tenne szert a társasági adóból adóparadicsomok nélkül.
    A Süddeutsche Zeitung listáján Magyarország a harmadik helyen áll 23 százalékos aránnyal.

    ÉRDEKES, HOGY EZT A SÜDDEUTSCHE ZEITUNG SZERINT KÁRTÉKONY HELYZETET NEM AKARJA FELSZÁMOLNI AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG.

    • gmihaly

      Na ja, Juncker továbbra is hazájának akar kedvezni. Érdekek és nem értékek mentén tevékenykedik. És még ők dumálnak holmi európai értékekről…

    • transformer

      Moscovici nem “francia származású”, hanem francia, különféle pozíciókat töltött be a szocialista pártban ill. a későbbi kormányban. Az EU-ban jelentéktelen alak, amit Varufakisz könyvében (Adults in the room) leírt több tény is igazol, többek között az, hogy – privát megbeszélésükön előzőleg kifejtett véleménye ellenére – a sajtótájékoztatókon azzal homlokegyenest ellentétesen nyilatkozott:
      “Dijsselbloem refused to agree to the measures proposed by the
      Commission. Varoufakis said that Moscovici had responded to Dijsselbloem with “whatever the Eurogroup president says” in a voice that quavered with dejection.
      During the Eurogroup meeting, whenever I looked at him [Moscovici] I
      imagined the horror Jacques Delors or any of the EU’s founding fathers
      would have felt had they observed the scene in Jeroen’s [Dijsselbloem’s]
      office,” writes Varoufakis.
      Varufakisz személyes véleménye ugyan, de a tények igazolni látszanak, hogy a német kormány azzal a feltétellel ment bele Moscovici kinevezésébe, hogy mintegy fölé rendelik a Valdis Dombrovkist, a lett biztost (aki a pénzügyi stabilitásért felel), Schäuble német pénzügyminiszter egyik fő kiszolgálóját az Európai Bizottságban (a baltiak a németek által szorgalmazott megszorító gazdaságpolitikák egyik fő támogatói – amolyan “legjobb tanítványok”).
      Mindennek tetejébe Moscovici nem pénzügyi szakember, amit nem is titkol különösebben. Pénzügyi biztosként egy díszpinty, akinek semmilyen érdemi befolyása nincs az uniós döntésekre. Ennyit az EU vezetéséről.

      Ami az adóparadicsom-ügyet illeti, lehet, hogy Magyarországnak (és a kelet-európaiaknak) arányosan még több kára van belőlük, mint a nyugat-európaiaknak. Mind a jobboldali, mind a balliberális kötődésű oligarchák átlagember számára elképzelhetetlen összegeket loptak ki ilyen úton az elmúlt negyedszázadban, és a legfőbb baj az, hogy ezt az adócsalást “optimalizálásnak” hívják, és legalizálják. Ehhez Luxemburg, Írország és a többi törpedék kevés, ezt az állapotot a kárvallott kormányok tartják fenn, saját burzsoáziájuk nyomására, és állampolgáraik kárára.

      • Vidéki

        “Szegény ember vízzel főz!”

        Írod: “Moscovici nem pénzügyi szakember, amit nem is titkol különösebben.”

        Mégis olyan feladattal bízták meg, ami nem nélkülözhetné a szakértelmet, ha az volna a cél, hogy jól működjön.

        Krilov, a híres orosz meseíró írta:

        “Nagy baj van, ha a csizmadia kezd el pékárút sütni, a pék pedig elkezd csizmát varrni!”

        • transformer

          Schäuble úgy volt német pénzügyminiszter, hogy ugyancsak nem pénzügyi szakember, hanem jogász. Ehhez képest ő befolyásolta az EU eredendően hibás, megszorításokra épülő válságkezelését, amelyet szakmailag már az IMF sem támogatott (l. a HVG-ben az Olivier Blanchard-interjút), sőt, visszamenőlegesen is megállapították, hogy adós országoknál a megszorításos válságkezelés tovább rontja a helyzetet.

          Az a tény, hogy jogász és nem közgazdász ugyancsak közismert, a magyar Wikipédián is szerepel. Bizonyos funkciókhoz nem szakembereket, hanem politikai szempontból válogatott embereket szoktak hozzárendelni. Erre hazai példa is több van, mint elég, valamennyi kurzus idejéből. Meg is van az eredménye.

          • Vidéki

            1917 novemberétől (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után) a politikai ügyek az ún. forradalmi törvényszékek elé kerültek. A „bírók” nem voltak jogvégzettek, ELÉG VOLT, HA TUDTAK ÍRNI.

            Számukra nem léteztek törvények, „szocialista igazságérzetükre” kellett támaszkodniuk. Nem lett jobb az “Igazságszolgáltatás”, sőt sokkal több ártatlan ember vesztette életét, mint korábban.

          • transformer

            A forradalom általában is rendkívüli, polgárháborús helyzetet jelent (arról nem szólva, hogy az említett forradalom kiváltásában egy 4 éves háborús vérfürdő nem kis szerepet játszott). Ezek az időszakok nem a szigorú törvényesség időszakai (arról nem szólva, hogy még a törvények betartásával is hogyan lehet visszaélni – pl. offshore-ba kilapátolni a pénzt adózás elől…).
            Az EU-ban és annak tagállamaiban azonban konszolidált körülmények között működnek felelős pozíciókban a politikai okokból odakerült kártevők. Ez a normál gyakorlat.

          • Vidéki

            A politikai megbízhatóság az EU-ban is fontos szempont.

            Egy régi vicc a létező szocializmusból így hangzott:

            Miért járnak e rendőrök hármasával?

            Mert az egyik ír, a másik olvas, a harmadik meg ellenőrzi a két megbízhatatlan értelmiségit!

        • transformer

          Ebből a szempontból Moscovicin is túltett pénzügyminiszteri utóda, Michel Sapin, aki közgazdasági képzettség nélkül vált azzá, a pénzhez (gondolom a napi bevásárláson kívül) annyi köze volt, hogy régi görög pénzekről írt értekezést. Kár, hogy nem belőle csináltak EU-biztost…

  • transformer

    A politikai megbízhatóság szinonimája az “insider”, amint az alábbi részletből is kiderül (Larry Summers volt USA pénzügyminiszter tanácsai Varufakisznak, 2015 tavaszán):
    “Though the two men, both economists by trade, had fairly different
    views on fiscal policy — one a self-described “erratic Marxist” and the
    other often labeled a “neoliberal” — it was a friendly get-together. The
    veteran insider told the neophyte Greek politician, “There are two
    kinds of politicians: insiders and outsiders. The outsiders prioritize
    their freedom to speak their version of the truth. The price of their
    freedom is that they are ignored by the insiders who make the important
    decisions.” The insiders, he went on, are obedient to an unbreakable
    code of conduct: never turn against other insiders and don’t talk to
    outsiders about what insiders say or do. In return for such fealty, the
    insiders get access to inside information and a chance to influence
    people and outcomes. “So, Yanis,” Summers asked, “which of the two are
    you?”

    (https://lareviewofbooks.org/article/the-ins-and-outs-of-europes-deep-establishment/)