Bezárás
Egyéb

“Attól egy ország nem lesz biztonságos, hogy a magyar kormány ezt leírja” – Fazekas Tamás, a Helsinki Bizottság ügyvédje

Az emberi jogok érvényesüléséért küzdő Magyar Helsinki Bizottság kiemelt részt vállal a Magyarországra érkező menekültek jogainak védelmében is. A szervezet egyik ügyvédével, Fazekas Tamással beszélgettünk.

Korábbi cikkeink a témáról

400 milliót költött idén tolmácsokra az ORFK és a BÁH

Az ORFK szerint szakszerű és arányos volt a röszkei tömegoszlatás, vizsgálat nem lesz

Az Emberi Jogok Európai Bírósága rendkívüli eljárásban tiltotta meg egy szír menekült Magyarországra küldését Ausztriából

„Hogyhogy él? Felborítja a számozást!” Megszólal az Aszad-rezsim fotósa

„Menekülteket csempészek, és sokan bűnözőnek tartanak, de az EU löki őket a karjaimba”

“Az egész rokonság összepótol, hogy a családból legalább egy túlélő legyen”

A médiában olvasható hírek szerint 300 ezernél is több menekült és migráns érkezett ebben az évben Magyarországra. Mennyire kirívó ez? Mennyi volt az átlagos szám a korábbi években, és mikor kezdett el nőni?

Egészen kirívó szám az idei, ehhez még csak hasonló sem volt soha. Tavaly már volt egy jelentősebb emelkedés, már akkor is 43 ezer körül érkeztek, idén eddig 312 ezren. Az év elején kezdődött a nagy ugrás a 40 ezer körüli koszovói kérelmezővel, akik jó része valóban nem menekült. Azóta azonban háborús vagy polgárháborús övezetből, Szíriából, Afganisztánból, Irakból érkezik a menekülők többsége.

A 312 ezer ide érkezőből mennyien nyújtottak be kérelmet, és mennyien kaptak az országtól valamilyen védelmet?

A szír és afgán állampolgárok kisebb része nyújtott be menedékkérelmet, a koszovóiak többen, de ők valószínűleg nem menekültek. Menedékjogot idén 176 ezren kértek, védelmet körülbelül 240-an kaptak: 73-an menekültstátuszt, 176-an pedig oltalmazotti státuszt.

Mi az oka a két szám közötti eltérésnek?

Az eltérés oka az, hogy egyrészt eleve nem itt akartak státuszt kérni, a tipikus célországuk Németország. Van olyan is, aki beadja a kérelmet, de elmegy az országból az eljárás alatt, ezért azt megszüntetik. És persze az is megtörténhet, hogy a korábban beadott kérelem alapján az eljárás még most is folyamatban van.

Fazekas Tamás (1978) az ELTE-n diplomázott 2001-ben, azóta dolgozik jogászként, és monitoroz zárt intézeteket, mint megfigyelő. 2006 óta kamarai tag, 2012-ben az év pro bono ügyvédje volt, több ügyet is nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Elsődlegesen emberi jogi és büntetőjogi szakterületen dolgozik, mostanában főleg gyülekezési joggal, menedékjoggal, rendőrségi bántalmazásokkal és panaszügyekkel foglalkozik, 2006 óta a Magyar Helsinki Bizottság állandó megbízott ügyvédje.

Tudna néhány olyan példát említeni, amikor a magyar hatóságok Ön szerint nyilvánvalóan rossz döntést hoztak azzal, hogy elutasították valakinek a menedékkérelmét?

Nagyon tipikus például az, hogy a szíriai katonaköteles férfiak nem kapnak megfelelő védelmet, ez egy klasszikus hiba, mert őket oltalmazottként szokták elismerni, nem pedig menekültként. Az nyilvánvaló tény, hogy aki az Asszad-rezsimben katonaköteles férfi, annak a háborúban úgy kell harcolnia, hogy adott esetben a szomszédját is le kell lőnie.

Rengetegen azért menekülnek el, mert nem akarnak harcolni a rezsim mellett, illetve egyáltalán senki ellen nem akarnak harcolni. Ez nagyon sok embert érint, ők oltalmazottak lesznek. Ennek pedig az a következménye, annyival rosszabb az oltalmazotti státusz a menekültstátusznál, hogy rövidebb ideig kapnak védelmet, de ami a nagyobb baj, hogy így gyakorlatilag szinte lehetetlen családot egyesíteni, vagyis az oltalmazottak nem hozhatják ide a védelemre szoruló családjukat.

Volt  olyan szomáliai ügyfelem is, akinek kiirtották a családját, és a hatóság őt is csak oltalmazottként ismerte el, nem menekültként.

De említhetem példaként annak az iráni, diplomás aktivistának az esetét is, aki ateista filozófus, és rendszerellenes előadásokat tartott, ezért a vallási rendőrség (basij) letartóztatta, és napokon át kínozta, majd végül lefizetett, korrupt tisztviselők segítségével menekült el. Az országban maradt társait lecsukták, jó eséllyel nem egy közülük azóta meghalt a börtönben. A BÁH szerint ő mehet vissza Teheránba, és első fokon megtagadták, hogy feleségét és kicsi gyerekét idehozza, ők azóta folyamatos életveszélyben élnek.

Vagy ott van a tálibok által elrabolt tolmács, aki az amerikaiaknak dolgozott, és emiatt kivégezték volna, ha nem tud elszökni. A magyar hatóság nem találta meg az általa említett afganisztáni helységeket sem, és szerintük mint egészséges fiatal férfi, éljen boldogan Kabulban, ott úgyse találják meg, mert – és ez az elképesztő érvelés rendszeresen elhangzik – az eredetileg fél millió lakosra tervezett, a belső menekültek siralmas, jellemzően közmű nélküli viskói miatt ma már több mint ötmilliósra duzzadt fővárosban könnyebb elrejtőzni, mint egy faluban.

Korábban nem számított az, hogy valaki biztonságos harmadik országból érkezik-e? Más országokban is az a gyakorlat, hogy ha valaki biztonságos országon keresztül érkezik, akkor annak a kérelmét el sem bírálják?

A genfi egyezmény szerint szabály, hogy ha valaki biztonságos harmadik országból érkezik, akkor nem kap védelmet. Korábban itthon úgy volt, hogy a hatóság, de szükség esetén a bíróságok is minden ügyben megvizsgálták, hogy ki milyen útvonalon érkezett, és a török-görög-macedón-szerb útvonal egyik országa sem biztonságos, erre vonatkozóan az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának álláspontja irányadó.

De a magyar bírósági gyakorlat nem volt egységes, korábban éppen a szegedi bíróságon tekintették Szerbiát biztonságos országnak, míg a többi bíróság nem. Viszont szeptember 15-e óta egy kormányrendelet szerint Szerbia biztonságos ország, így ezt a vizsgálatot azóta nem folytatják le Szegeden.

Az hogy lehet, hogy a kormányrendelet mást mond, mint az ENSZ?

Úgy lehet, hogy a kormányrendelet rossz. Attól egy ország nem lesz biztonságos, hogy a magyar kormány ezt leírja. Leírhatná ezt Észak-Koreáról is, attól a tény még tény maradna. Azt fontos tudni, hogy a menekültügyi szempontból biztonságos harmadik ország feltétele nem csak az, hogy nem lőnek valakire, hanem az is, hogy kaphat-e az adott országban megfelelő védelmet a menekülő.

És az útvonal országaiban mi a baj a menekültügyi rendszerrel?

Törökország esetében a legegyszerűbb a helyzet, ott ugyanis földrajzi szempontból korlátozzák a Genfi Egyezményt: csak Európából származó menekülteket ismernek el. Fizikailag ugyan elhelyezik az Európán kívülről érkezőket, de ők ezen túlmenő menedéket nem kapnak: nem dolgozhatnak például, és a gyerekek sem tudnak iskolába járni.

Görögország érdekesebb, hiszen uniós állam. Az Emberi Jogok Európai Bírósága hozott egy hosszú és részletes döntést, amiben kimondták, hogy ott nincs érdemi menekültügyi rendszer, sőt, onnan vissza is küldenek embereket olyan országba, ahol viszont már üldözik is őket. Éppen ezért Magyarország elég hosszú ideig nem is küldött vissza Görögországba az uniós dublini rendelet alapján kérelmezőket. A strasbourgi bíróság az ilyen visszaküldéseket minden ügyben le is állította.

Szerbia és Macedónia esetében hasonló a helyzet. Egyrészt vannak hírek arról, hogy rendszeres a menekülők hatóság általi bántalmazása is, de emellett nincs működő menekültügyi rendszer sem, több ezer kérelmezőből tíznél kevesebbet ismertek el az elmúlt években.

Tehát aki Szerbiából jön, annak semmi esélye sincs?

Elvileg van lehetőség arra, hogy a jogszabályi vélelemmel szemben, miszerint Szerbia mint uniós tagjelölt ország biztonságos, bizonyítsa a menedékkérő, hogy ez az ő konkrét esetében nem igaz. Azonban ezt gyakorlatilag lehetetlen megtenni, ilyen sikeres ellenbizonyításra eddig nem volt példa.

Önök képviselnek menedékkérőket ma is. Az előzőek fényében ügyvédként mégis mivel tudnak érvelni, mit tudnak tenni az ügyfeleikért?

Az én mostani ügyeim szeptember 15-ei előtt indultak, de kollégáimnak vannak “új” ügyei is. Ezekben az ügyekben az ENSZ álláspontját lehet felhívni, amit egy kúriai döntés szerint is kötelező figyelembe venni. Az is lehetőség, hogy a bírót megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy függessze fel az eljárást, és kérje a szabályozás felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól, vagy az Európai Unió Bíróságának előzetes döntését arról, hogy a magyar szabályok összeegyeztethetők-e az uniós joggal.

Nem érzi kilátástalannak a munkáját?

Ezekben az ügyekben nem sok esélyünk van, az biztos.

Nem gondolt arra, hogy akkor máshoz kezdjen ügyvédként?

Erre lenne oka az embernek, de egyelőre még tartom magam. Ha mi se csináljuk a Helsinki Bizottságnál, akkor ki fogja? Valamilyen esélyt most mégiscsak kapnak az ügyfeleink, de ha mi is kiszállunk, akkor ez is szertefoszlik.

A magyar menekültügyi helyzetről mindennek fényében mi a véleménye?

Korábban alacsony elismerési aránnyal (uniós 45%-kal szemben 9%-os) és rossz integrációs rendszerrel, de valami működött. Ami most van, az közel áll a teljes összeomláshoz. Az intézményrendszer és a szabályozás változásai átláthatatlanok. Egyik nap sokszorosan túlzsúfoltak a táborok, a másik nap üresen konganak. Ráadásul a rendszerből sok tapasztalt ügyintéző is eltűnt, mert elhagyták a pályát.

Az integráció is nehéz, például a magyar nyelvet nem oktatják szervezetten az elismert menekülteknek sem. A saját ügyfeleimről is el tudom mondani, hogy közülük sokan megpróbáltak beilleszkedni elismert menekültként, de a rendszer magukra hagyta őket, így nem sikerült nekik. Ők ma Svájcban, Svédországban, Franciaországban, Ausztriában élnek – ott az állam támogatásának köszönhetően be tudtak illeszkedni.

Kérdezett: Erdélyi Katalin

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen.Tudnivalók itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom