Újabb erőszakos gyárelvétel Pécsett: most a Zsolnay kell Páváéknak

fotó: pecsistop.hu
fotó: pecsistop.hu

A vízműeinstandon edződött, nemrégiben uruguayi ingtlanbefektetőként is felbukkant fidesz-közeli ügyvéd, Szabó Iván vezényli a pécsi Zsolnay gyár önkormányzatosítását is. Fidesz-közeli építőcég toporog a rajtvonalon – úgy fest, a tetőcserép-boomra várva.

 

tamogatoi_banner_cikkbe

 

Megtámadja a Ledina Kerámia Kft. cégbejegyzését Bachar Najari szír-svájci befektető, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. többségi tulajdonosa. A Ledina megalapításáról a pécsi önkormányzat döntött május 26-án, majd kisvártatva el is szipkázta a Zsolnay 130 dolgozóját.

A megoldás nem csak ebben hasonlít a pécsi vízmű 2006-os önkormányzati lerohanására, hanem a szereplők is ugyanazok, mármint a város részéről. A polgármester, Páva Zsolt (Fidesz), és szárnysegédje, az állami és önkormányzati megbízásokkal gazdagon ellátott Szabó Iván Ügyvédi Iroda névadója. Ő az egyike azoknak a Fidesz-közeli befektetőknek, akikről a minap írtuk meg, hogy dél-amerikai ingatlanügyletekbe fektették a pénzüket, a vásárlásokat a montevideói kormányzat is szemmel tartja:

A Közgép-vezér és fidesz-közeli ügyvédek luxusingatlanokat vásároltak Uruguayban

A kormány az Átlátszó cikke nyomán elemzi a Közgép-közeli pénzmosásgyanút – Uruguayban

Szabó jelentette be az átigazolásokat az MTI tudósítása szerint, s tagja a Ledina felügyelő-bizottságának is. Najariék azonban nem őrá, hanem a két másik fb-tagra hivatkozva lépnek föl: Mikes Éva volt alpolgármester, ősfideszes pécsi politikus, illetve Turi Attila pécsi ügyvéd tagjai a Zsolnay-fb-nek is.

Egyelőre azonban nincs még mit megfúrni: a Ledina cégbejegyzését hétfő estig nem is kérték a cégbíróságon – így azonban nehezen értelmezhető, hogy hová ment át dolgozni a 130 felmondott zsolnays munkatárs.

Az addig alapvetően a luxusóra-kereskedelemben érdekelt Najari megmentőként érkezett a gyárba 2013-ban, miután két – akkor még – neves befektető, az azóta romokban heverő ingatlanlufi SCD frontembere, Jászai Gellért cége, illetve Simicska-féle Közgép után. Ők, mint a forró krumplit dobták vissza a városnak a részvényeket és a menedzserjogokat, a 74,5 százalékos tulajdonra kiírt pályázaton egyedül Najari indult.

A Magyar Nemzet idézi is Budai Gyula volt földművelési államtitkár akkori méltató nyilatkozatát, aki szerint az ügylet jól illeszkedik a keleti nyitás politikájába.

A miértre – hogy pontosan milyen megfontolásból döntött úgy a svájci-szír befektető, hogy belevág egy magyarországi viszonylatban is (a Herendi után) másodvonalbeli márkanév istápolásába, miközben erős kormányhátszéllel futtatott elődeinek beletört a bicskájuk, válasz ugyan van, de attól sokkal okosabbak nem lettünk.

Najari az Átlátszónak és utóbb az ATV-nek is olyasmit mondott, hogy régi kedves emlékek fűzték a Zsolnay kerámiáihoz, és hitt a hungarikumban.

Najari mindenesetre 180 millió forintot fizetett és félmilliárd forintos tőkeemelést vállalt, ezt 2014-re teljesítette is, igaz ebből 300 millióval egy hajmáskéri ipari műemlék víztorony apportját számolták be. Ez ellen a töredékrészvényesek (egykori dolgozói részvények mai tulajdonosai) egy része feljelentéssel élt, a nyomozást azonban megszüntették.

A Pécs városának tanácsadóként dolgozó könyvvizsgáló, az időközben különös körülmények között elhunyt Szebellédi István könyvvizsgáló, akkori igazgatósági tag is megszavazta az apportot annak idején.

Egyebekben is rövidnek tűnnek utólag visszatekintve a pécsi mézeshetek Najarival. 2014-ben még két MSZP-s politikus tett feljelentést amiért Najari felesége, Cséplő Petra, a Zsolnay elnöke saját cége, a Swiss Art Kft. nevében védette le a Zsolnay márkanevet az EU területére. Ebből a nyomozásból sem lett semmi, ma pedig az Átlátszónak Najairék azzal magyarázták az esetet, hogy voltaképpen az önkormányzat verte át őket.

Elmondásuk szerint annak idején a privatizációs szerződésben az állt, hogy a védjegy világszerte a Zsolnay gyárat illeti, vagyis – ahogy logikus is – a részvényekkel együtt azt is megvették. A szerződéseket azonban Najariék többszöri kérésünkre sem mutatták meg – ahogy számos egyéb, beígért dokumentumot sem (az önkormányzattól közérdekű adatigénylésben kértük a dokumentumok kiadását).

Mindenesetre a tulajdonos házaspár közlése szerint ügyvédeik kiderítették, hogy a védettség több országra (például Japánra) egészen biztosan nem igaz, ráadásul hírül vették azt is, hogy az önkormányzattal állítólag nem ellenséges viszonyt ápoló Zsolnay-leszármazottak hamarosan kérik Bécsben az uniós oltalmat. Így gyorsan kellett lépniük, nem várhatták meg a védjegyügyekben a zrt részéről döntésre hivatott közgyűlés összehívását, ráadásul addigra megingott a bizalmuk is a tulajdonostársaikban.

Najari a zrt-vel tetemes hitelállományt is átvett, elmondása szerint ebből sokat törlesztettek is, sőt, az MFB-nél próbálkoztak a kiváltással is, de állítólag süket fülekre találtak.

A 2015-ös mérleg kétségtelenül nem fest túl rózsásan: a kötelezettségállomány a 900 millió forintot közelíti, a saját tőke (1,4 milliárd) 700 millióval a jegyzett tőke alá csökkent, a veszteség csaknem duplája az egy évvel korábbi összegnek.

Ráadásul a 19 százalékos önkormányzat emberei eközben a kormányhoz jártak panaszkodni, ezért pedig Najariék kizárási pert indítottak Pécs ellen. A mószerolás nyomán-e vagy sem, de a Zsolnay február óta stratégiailag kiemelt vállalatnak számít, ami szépen csengő elnevezése dacára nem stallum. Ellenkezőleg: az államilag vezényelt felszámolás előszobája.

Mindeközben az MFB-hitelt felmondták a múlt héten – az állami bank a tartozást már faktorálta, méghozzá sajtóhírek szerint a Fidesz-közeli építőcég West Hungária Bau felé (erről kérdeztük az építő céget, válaszukat várjuk). Ami magyarázatot adhat az egyik fő kérdésre: az önkormányzat miért akarja vissza azt, amitől már többször is megpróbált szabadulni?

Hacsak nincsen máris kiszemelve az új vevő – a gazdasági helyzet változni látszik a remélt építőipari felfutással: remélhetően jó piaca lesz a kerámia-tetőcserepeknek például.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • Veronika Erdei

    Szebellédi István volt az atyaúristen. Ami kellemetlen volt nekik, kb. 2000-2011-ben, a létszámleépítés azt rá hivatkozva hajtották végre, úgy hogy felmérték látszólag a munkakörök, kisöpörték erre hivatkozva akik nem odavalók szerintük. Utána meg jöttek az újak. Egy kivénhedt személyzetis volt a gyakorlati végrehajtó. Egy vén p csa, akire ránézett az ember és kiverte a víz. A vén q.va banya. Földig hajlongtak a köztisztviselők, most meg csámpázik a vén banya, mint egy hajléktalan – kinézetre – Pécs utcáin.