Bezárás
Egyéb

A NER legnagyobb túlélői IX. – Návai Anikó

A fundamentalista jobbos NER-hívőknek két dolog lett beígérve 2010-ben. Legalábbis akkoriban sokat emlegették ezt a két dolgot. Az egyik, hogy elszámoltatás lesz, illetve az a minimum, hogy a balliberális elit közpénzekkel teletömött csókosai soha többé nem jöhetnek vissza. A másik pedig az, hogy a nemzetsorvasztó és népbutító bulvárt, a kereskedelmi popkultúra eszeveszett tobzódását drasztikusan visszaszorítják. Hogy a NER egyik ígéretét sem tartotta be, arra a szoclib időszakban jól beágyazódott, sztárkultuszban utazó bulvárnagykövet, Návai Anikó lentebb taglalt pályafutása – a közévé, majd a Vajna-féle tv2 műsorán való tündöklése – a legékesebb bizonyíték.

A bulvár jobbos fundamentalisták által követelt (egy polgári demokráciában természetesen abszurd) cenzúrája, betiltása helyett egy másik abszurditás vált realitássá. Mégpedig a bulvár államosítása, szinte közfeladattá tétele. A NER-rezsim a szoclib korszaknál sokkal durvább, egyértelműbb módon állította legitimációja és propagandája szolgálatába a bulvárt. Eközben pedig nem különösebben aggályoskodott. Szívbaj nélkül visszaengedte a tutiba az elmúlt nyolc év bulvárkádereit. Folytatódik túlélő-arcképcsarnokunk.

Sorozatunk korábbi részei

A NER legnagyobb túlélői VIII. – Geszti Péter

A NER legnagyobb túlélői VII. – Dobolyi Alexandra

A NER legnagyobb túlélői VI. – Fodor Gábor

A NER legnagyobb túlélői V. – Eörsi Mátyás

A NER legnagyobb túlélői IV. – Farkas Flórián

A NER legnagyobb túlélői III. – Zoltai Gusztáv

A NER legnagyobb túlélői II. – Jáksó László

A NER legnagyobb túlélői I. – Fényi Tibor

Amikor 2010-ben, a kormányváltás után a Mozgókép Közalapítvány már nem tartott igényt Návai Anikó szolgálataira, illusztris közéleti személyiség vette pártfogásába a Népszabadság hasábjain. Nem más, mint Kerék-Bárczy Szabolcs, Bokros Lajos akkori tanácsadója, a Demokraták című gyurcsányista beütésű ATV-produkció sztárja, a DK későbbi (időközben lemondott) elnökségi tagja.

Návai azonban tudhatta, hogy ilyen hátszéllel nem jut messzire. Így aztán – az Index korabeli cikkét idézve “…megköszöni “a filmbizottságot 1999-ben létrehozó FIDESZ, a főtitkár asszony, a korábbi elnökök és kuratóriumok tagjainak 11 évig tartó bizalmát”. Ami több mint 200 millió forintot jelentett.”

És aztán várta a jobb időket. Nem kellett sokat várnia: 2012 márciusában már a köztévéből tudósíthatta Hollywood dolgos mindennapjait. Teljesült Kerék-Bárczy óhaja, aki 2010-ben felelősségre vonta a kormányzatot, azon háborogva, (egyben védelmezve Návait), hogy a Fidesz vezette hatalom nem érti: “…nem neki, hanem Magyarországnak ártanak azzal, ha nem igyekeznek őt minden erővel a magyar állam szolgálatában tartani?”

Rendkívül fura, hogy a szabadpiaci, minimális államban gondolkodó Bokros Lajos híve szerint állami feladat az, amely épp az ő világnézete szerint lenne a piac kizárólagos dolga: ama szórakoztatóipar, a tömegfogyasztásra szánt showbiznisz támogatása, melyben Návai is ténykedik.

A Návai Anikóhoz hasonló emberek rendszerint azt hangsúlyozzák: ők a szakmai profizmus csúcsát képviselik, tehetségüknél fogva jutottak oda, ahová, vagyis a jég hátán is megélve simán elboldogulnának a piacon is. Szépen hangzik. S mint a legtöbb hollywoodi mese, túl szép, hogy igaz legyen.

Miért van ugyanis, hogy ezekről a vérprofi piaci szakemberekről mindig kiderül, hogy hosszú évek óta – ciklusokon átívelő módon – közpénzből, közintézmények alkalmazottjaként vagy alvállalkozójaként, az állam embereinek, az állammal üzletelő oligarcháknak a pártfogoltjaiként érvényesülnek?

Návai új, Fidesz-párti kenyéradó gazdáit az sem zavarta, hogy Návai Anikó neve az úgynevezett elszámoltatás során is felmerült. Idézet az Átlátszó Milliárdos hűtlen kezelés gyanúja – kik fosztották ki a magyar filmipart? című riportjának Kamu tanulmányok, sikerdíj, Návai Anikó alcímű fejezetéből:

“Külön érdemes megemlíteni még Návai Anikó “újságírót”, aki tavaly sértődötten vette tudomásul, hogy nem kap több pénzt az MMKA-tól. A KEHI-jelentésből kiderül, hogy Návai ugyanazt a munkát kifizettette egyrészt az MMKA tulajdonában álló Filmunió Kft.-vel, másrészt magával MMKA-val is. “Az MMKA 2009. március 16-án kötött szeződést a Navai Enterprises-szal a magyar filmszakmának a Location Trade Show kiállításon történő képviselete tárgyában, annak ellenére, hogy ennek a feladatnak az ellátását már a Filmunió Kft. is vállalta a támogatási szerződés alapján, ezért a Navai Enterprises-szal történt szerződéskötés nem volt indokolt. A vizsgálat a rendelkezésre álló dokumentumokból megállapította, hogy a Navai Enterprises a megbízás teljesítéséről ugyanazt a beszámolót adta át az MMKA és a Filmunió Kft. részére” – nyomozta ki a KEHI.”

Félreértés ne essék: mindezt nem az európai baloldal és a Soros-hálózat ügynökei mondják. Hanem ama mindenre kiterjedő szervezeti-működési, gazdasági és jogi átvilágítás, amelyet 2010 júniusában, tehát a kormányváltás után folytatott le a civilekkel és Sorossal szembeni elnéző lágyszívűséggel aligha vádolható KEHI.

Mindez a NER-rezsimet és kormánybiztosát, Andy Vajnát nem izgatja. Miért is izgatná? Nem tűnik úgy, hogy túl magasra helyeznék az erkölcsi lécet. Politikailag sincs hézag ezzel: olyan (hajdan a jobboldalon botránykőnek számító balliberális kabaréműsort vezető) sztárok is NER-káderek lehettek, köztévés megbízást vagy épp diplomáciai kinevezést kaphattak, mint Jáksó László vagy Csiszár Jenő. (Jáksó a Marslakókkal lett kiemelt NER-médiakáder, Csiszárt pedig mostanság nevezték ki milánói főkonzulnak.)

Sőt még olyan, egykor SZDSZ-kampányban jeleskedő bulvárértelmiségieknek is csurrant-cseppent ez-az, mint Geszti Péter. (Akivel a túlélősorozatba való bekerülése után a Hír Tv Alinda című műsorában folytatott beszélgetésen többször is szóba került az őt bíráló poszt. Érdemes megnézni, hányféle jelzőt kap tőle az Átlátszó a bizonyítványmagyarázás közben.)

Persze időnként a tiltáspárti fundamentalistáknak is dobtak egy-egy csontocskát. A nyerőgépek betiltása után Lázár János felvezette, hogy legszívesebben betiltaná a dohányzást.

Ennek mintájára 2014-ben a hatalom nagy bulvárellenes offenzívát indított. Mivel a két kereskedelmi televízió „nagy társadalmi károkat okoz”, ezért a reklámadót e médiumok „egészségügyi termékadójának” tekinti – jelentette ki Gulyás Gergely. L. Simon László ennél is tovább ment: “A bulvár műsorok szerintem nem képezik a sajtószabadság részét”mondta el.

A bulvárcenzúra hívei reménykedtek – kár volt nekik ilyesmiben bízni. Különösen a Fidesz múltbeli bulvárbeágyazottságát látva. A NER-stratégáknak valójában soha nem a bulvár létével volt bajuk, csupán azzal, hogy nem ők ellenőrzik.

A NER-elit nem a bulvár ellenpólusa vagy antitézise: ők maguk az a bulvár, ami ellen olyannyira harcoltak. Ahol hatalom és bulvár olyannyira egybefonódnak, hogy a bulvárpapa és bulvárpápa Vajna kormánypozícióból igazgatja médiabirodalmát.

Návai Anikó – Andy Vajnához hasonlóan – mostanság se teszi ki magát a vegytiszta szabadpiac kemény törvényeinek. Nálunk a bulvárvilág pompásan lemodellezhető Návai karrierívén. Amely közpénzzel és közintézményi támogatással, őt protezsáló haveri közemberekkel volt kikövezve.

Nálunk jött létre a bulvár legbizarrabb verziója. Az, amelyik nem leleplezi az uralkodó elit álszentségét, nyilvánosságra hozva az árulkodó meztelen fotókat, hanem a belpolitikai hátszelű celebek propagandamédiájaként üzemel.

A valódi bulvár az álszentség tettenérésén nyugszik. Feltárja, hogy a sztár közszereplői profilja és magánéleti identitása élesen ütközik. Itt viszont az egyre jobban összefonódó politikai és szórakoztatóipari hírességek nemigen kapnak kellemetlen interjúkérdéseket.

E poszt írója nem szenved sem bulvármániában, sem bulvárfóbiában. Nem igazán fogyasztja, de betiltani sem akarta soha. A NER fundamentalistái (és nekik megfelelni akaró politikusaik) viszont az értékromboló bulvárt ostorozva gyakran követeltek cenzúrát már az ORTT idején is.

A cinikus NER-pragmatikusok azonban nem akarták soha kilőni a bulvár-fenevadat. Ehelyett sikerült nekik beidomítani és háziasítani. Ők nem elszámoltatni, hanem leigazolni kívánták a szoclib kurzus adófizetői pénzen futtatott bulvártechnokratáit. Leginkább azért, hisz uralomgyakorlásuk is bulvárkormányzás.

Ez a rezsim nem száműzte vagy tiltotta a bulvárt, hanem eggyé vált azzal. A feltételezett tömegigényt kiszolgáló populizmus immár e fronton is teljes fegyverzetben harcol. E frontvonal kádereként Návai Anikó rendkívül sokoldalú. Ha kell, jegyet szerez a főnöknek és feleségének:

“Vajna Timi és Andy Vajna is helyet kaptak a Golden Globe díjátadó gáláján, amit Návai Anikónak, a TV2 külföldi tudósítójának köszönhetnek. A HFPA újságíró-szervezet egyetlen magyar újságírójának Timi külön megköszönte a kedvességet, illetve azt is, hogy az egyik legjobb helyre szólt a jegyük.”

Ahogy mondani szokták: a káder nem vész el, csak átalakul. Úgy, miként a népet kifosztó szerencsejáték elleni harc jegyében nyerőgépek helyett immár sorsjegyautomaták működnek a kocsmákban. Hát valahogy így alakult át a bulvárral szembeni harc a bulvárral folytatott harccá.

Papp László Tamás

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom