Bezárás
Egyéb

Molnár Zsolt: Sokan azonos súlyúnak ítélik meg az orosz és az amerikai fenyegetést

Hetente kerülnek napvilágra ügyek, amelyek azt mutatják, hogy a kormány önszántából nemhogy nem lép fel az orosz befolyásszerzéssel szemben, de az információs hadviselésben kifejezetten partnerként viselkedik. A legnagyobb ellenzéki párt álláspontja sem tűnik túl határozottnak a kérdésben. Ha valahol, akkor az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában lehet némi rálátása az ellenzéknek arra, hogy mi is folyik itt valójában – a bizottság elnökét, az MSZP-s Molnár Zsoltot kérdeztük az orosz fenyegetés súlyáról, a kormány és az ellenzék szerepéről, a titkosszolgálatok állapotáról. 

Előzmények

A kormánypárti sajtó és a közmédia is terjeszti a putyinista propagandát Magyarországon

„Oroszország szövetségeseket keres Székelyföldön” – Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója

Nemzeti radikális hírportálok: Oroszország magyar hangjai

Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel

Hungaristákkal és a putyinizmussal is flörtölnek a frankofón szélsőjobboldal hazai képviselői, az identitáriusok

Kubatovtól a kommunistákig: a Putyin-párti tüntetők kapcsolatrendszere

Hogyan lettünk jugoszláv békaemberek, és mi köze van ehhez Putyinnak

Átlátszó: Kérem, kommentálja a külügyminiszter minapi állítását, mely szerint nekünk, magyaroknak, nincs miért tartanunk az oroszoktól, mások a történelmi tapasztalataink. Ugyanebben az interjúban Szíjjártó Péter azt is mondja, Putyinról sincs véleménye, pragmatikus szempontból tekint az orosz vezetőre.

Molnár Zsolt: Nagyjából a Szent Szövetség megalakulása óta az oroszok mindig a „másik oldalon” álltak. Szerintem ez egy freudi elszólás, valójában azt akarhatta mondani, hogy mi magyarok annyira ismerjük az orosz birodalmi ambíciókat és módszereket, hogy nem félünk, hiszen bizonyosak vagyunk benne, hogy az orosz és a magyar érdekszféra ütközik.

Á: Nem inkább egy tételmondat ez, mintegy aláalapozása a magyar külpolitika egyre nyilvánvalóbb orosz irányultságának?

MZS: Az utóbbi években én is látok ilyet, 2011-től érezhető egy ilyen jellegű törekvés. Tény, hogy a kulturális hagyományok és a vegyesházasságok miatt Magyarországon hosszabb ideje van egy ilyen irányú múltbéli meghatározottság – én úgy érzem, a magyar kormány nemhogy csökkentené, inkább erősíti ezt. Az elfogadhatónál, a racionálisnál sokkal inkább.

Á: Sajtóhírek szerint botrányba fulladt a Nemzetbiztonsági Bizottság két héttel ezelőtti ülése. Mi történt?

MZS: Hogy botrányba fulladt-e, azt nem nekem kell megítélni. Tényszerűen az történt, hogy Fidesz-KDNP képviselői kivonultak, és ezzel határozatképtelenné tették az ülést. Szándékunkban volt vizsgálni a Yandex-ügyet, megtudni, kivel és hogyan egyeztettek a kormányzat illetékesei; kideríteni, mit tudni erről a Yandex-cégről, de legfőképp azt, hogy magyar állampolgárok adatai hogyan kerülhettek ki a rendszerből beazonosításra alkalmas módon, illetve hogy miért egy szövetségi rendszeren kívüli országbeli cég szolgáltatásait vették igénybe. Sok kérdésünk lett volna, de a kormánypártiak kivonultak.

Á: Mármint Németh Szilárd.

MZS: Nemcsak ő, az összes kormánypárti képviselő.

Á: Na igen, de itt Németh Szilárd vezényel, nem?

MZS: Ő vezényel, persze, de ez a mi szempontunkból részletkérdés. A fontos az, hogy a kormánypárti többség két módon tehet keresztbe: vagy nem engedi napirendre venni az ügyet, vagy határozatképtelenné teszi az ülést. Nem az Alkotmányvédelmi Hivatalon múlott, hogy nem tárgyalhattunk erről, ők ott voltak, viszont ebben a bizottságban csak úgy „beszélgetni” nem lehet.

Á: A nemzetbiztonsági bizottságban az történhet meg, amit Németh Szilárd jóváhagy?

MZS: A kormánypártoknak többsége van, de ez így leegyszerűsítés. Ha csak az történne, amit Németh Szilárd enged, akkor a szerdai kihelyezett ülésen sem tárgyaltunk volna a Yandex-ügyről.

Á: Ezek szerint ebben mégis van fejlemény?

MZS: Annyit már megtudtunk, hogy az adatvédelmi kérdéseket az Adatvédelmi Hivatal (NAIH) vizsgálja, az Alkotmányvédelmi Hivatal pedig a cég nemzetbiztonsági vonatkozásait tekinti át. De sok olyan ügyet tudok mondani, amelyben nem az történt, amit a kormánytöbbség akart. Például Kiss Szilárd ügyében is sokáig ellenállt a kormánypárti többség, mégis kiderült a vízumgyár ügye.

Á: Ott kész helyzet volt, miután az Index feltárta Kiss Szilárd moszkvai ügyeit, és kirobbant a botrány.

MZS: Kétségkívül, ez segített, de például azt, hogy Kiss Szilárd kétszer is megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon, azt a bizottság tárta föl. Azzal tisztában kell lenni, hogy engem, mint bizottsági elnököt sokféle szabály köt – elméletileg még a napirendet sem állíthatom össze, ha nem egyeztetek Németh Szilárddal, a bizottság alelnökével. Ehhez képest Matolcsy összeesküvés-elméletei is a bizottságban nyertek egyértelmű cáfolatot – hogy egy másik példát mondjak arra, érdemi eredménye is van a bizottság munkájának.

Igaz, meg akartuk hívni Kiss Szilárd ügyében Fazekas Sándor minisztert, meg persze magát a jegybankelnököt is, de ezt megakadályozták. De az is az alelnök akarata ellenére derült ki a bizottságban, hogy a migrációs válsághelyzet egész országra történő kiterjesztése teljesen indokolatlan.

Ugyanakkor sikeresen blokkolták az orosz befolyás vizsgálatát mind a nemzetbiztonsági bizottságban, mind a plenáris ülésen. A szolgálati beszámolók bizottsági megtárgyalását viszont nem tudták leszavazni, így tisztában vagyunk azzal, hogy a szolgálatok mit tesznek a magyar szuverenitás védelmében. A katonai nemzetbiztonsági szolgálat esetében például világosan látjuk, hogy vannak érdemi eredmények. A polgári elhárítás nehezebb kérdés, de ha visszamegyünk az időben, azt látjuk, hogy ezen a területen évtizedek óta vannak hiányosságok.

Á: Azt mondja, hogy a polgári elhárításban mindig is voltak lukak, csak ez most az orosz vonatkozású botrányokban nyilvánvalóvá vált?

MZS: Ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. De azt vegyük számításba, hogy ezen a területen 1989 előtt közel 40 évig egyértelmű dominanciával bírtak a szovjet szolgálatok. Sajnos a baloldali kormányzás alatt is történtek nehezen értelmezhető események. (Galambos Lajos, a Gyurcsány-kormány alatt a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője 2007-ben egy gyaníthatóan orosz fedőcéggel világíttatta át az NBH-t – a szerk. megjegyzése)

Á: Katrein Ferenc volt nemzetbiztonsági alkalmazott az Indexnek adott interjújában azt mondja, hogy Magyarországra nézve nagyon súlyos az orosz fenyegetés. Ön ezzel egyetért?

MZS: Azt gondolom, hogy amennyiben az Európai Uniót katonai és titkosszolgálati veszély fenyegeti, akkor az elsősorban Oroszország részéről jelentkezik. Oroszország nem csak a NATO, hanem az Európai Unió védelmi politikája tekintetében is nagy kihívás.

Á: Katrein kifejezetten Magyarországról beszél.

MZS: Azt meg tudom erősíteni, hogy az orosz titkosszolgálatok ebben a régióban igen aktívak. Az a kérdés, hogy a magyar kormány mindent megtesz-e az elhárítás érdekében. Ez elsősorban politikai kérdés.

Á: Ön mit gondol erről?

MZS: Én azt gondolom, hogy a magyar kormány túlságosan megengedő ebben a kérdésben.

Á: Itt szándékokról, politikai döntésről van szó, nem egy állapot elszenvedéséről. Ha összerakjuk a magyar kormány Oroszországgal kapcsolatos lépéseit, és az orosz befolyással szembeni „puhaságot”, akkor egy elég világos politikai vonalvezetést látunk.

MZS: A magyar kormány sem egységes ebben a kérdésben. Katonai területen érdemibb eredményeket tudunk felmutatni.

Á: Ez nyilván összefügg a NATO-tagságunkkal. De mostanáig a polgári szolgálatokról beszéltünk.

MZS: Bizonyítani nem tudom, de minden okom megvan azt gondolni, hogy ezen a területen nagyon erős befolyást gyakorolnak az orosz szolgálatok. Ezzel együtt is azt mondom, hogy a titkosszolgálatok jobb munkát végeznek az elhárítás érdekében, mint amit a kormányzati politikai szándékai indokolnak. Annyit még hozzátennék, hogy az állami, kormánypárti médiakommunikáció terében még erősebbnek látom az orosz befolyást. Ez egyébként tipikusan az Oroszország által alkalmazott hibrid hadviselés látható része.

Á: Amely ellen a magyar kormány – szemben egy sor európai kormánnyal – nem lép fel. Sőt, mintha támogatólag viszonyulna az orosz befolyásszerzéshez.

MZS: Tartalmilag egyet értek, de én úgy fogalmaznék, hogy az ésszerűnél jóval nagyobb bizalmat fektet az orosz együttműködésbe. Azt is mondanám, hogy azokat a szűrési pontokat, amelyeket más országok beiktatnak a média, tömegkommunikáció terén, azokat elmulasztja beiktatni. Hogy e mögött mi van, hogy a tényleges összefonódás milyen mély, azt nem tudom megmondani, de hogy van ilyen, az biztos.

Á: Ha mindezeket, amikről eddig szó volt, összevesszük, adódik a kérdés, mi értelme van a bizottságban való ellenzéki részvételnek. Érdemes-e fenntartani a demokratikus kontroll látszatát?

MZS: Amiről eddig beszéltünk, az a politikai sztratoszféra, de ezen túlmenően a bizottságnak rengeteg konkrét, szinte napi feladata van, amit el kell végezni, amivel meg kell küzdeni. Ha arról van szó, hogy az ellenzék vonuljon ki a parlamenti munkából, akkor ennek nyilván az egész Országgyűlésre kell vonatkoznia – erről pedig valamennyi ellenzéki pártnak együttesen kellene döntenie, hiszen csak így lenne értelme. Én azt mondom, hogy a bizottsági munka nem látszat, a saját és az ellenzék egészének lehetőségeit csökkentenénk a kormányváltás tekintetében, ha felállnánk.

Á: Van más eszközük, hogy nyilvánvalóvá tegyék, mi folyik itt?

MZS: A nemzeti szuverenitás mint érték persze mindenkinek fontos, de nagyon sokan például az orosz fenyegetést az amerikaival azonos súlyúnak, vagyis alacsony intenzitásúnak ítélik meg. Az emberek mindennapi problémái között érdemben nem szerepel ez a kérdés.

Á: Ebből nem épp az következik, hogy az ellenzéknek markánsabban kellene erről kommunikálnia?

MZS: Önmagában az oroszellenesség nem érték, hanem a nemzeti szuverenitás és a jogállami működés szempontjából értelmezendő. Persze nehéz úgy politizálni ebben a kérdésben, hogy az orosz érdekérvényesítés elleni fellépés ne látsszon általános oroszellenességnek. Azt pedig fölösleges tagadni, hogy a magyar társadalom egy részében, így az MSZP támogatói között is van egy nosztalgikus elfogadás az orosz, sőt részben a szovjet kultúra irányában. Elég sok vegyes házasság köttetett, a mai politikai-gazdasági elit egy jelentős része legalább járt orosz felsőfokú tanintézetbe, ha nem éppen ott szerezte a diplomáját. Ezek azért erősen jelen lévő tényezők.

Á: Hogy látja, ha a politika nem fogja le a szolgálatok kezét, képesek-e saját erejükből megszabadulni az orosz befolyástól, vagy szükség van külső segítségre?

MZS: Mindenképpen helyre kell állítani az uniós országok titkosszolgálataival a bizalmi viszonyt – ez mára nagyjából a minimumra csökkent. Sokkal intenzívebb együttműködésre van szükség, különösen a nagy uniós tagországok szolgálataival. Ezt haladéktalanul el kell kezdeni, középtávon pedig létre kell hozni egy közös uniós szervezetet. Ehhez persze meg kell nyerni ezeket az országokat: egyértelmű kötelezettségvállalásokat kell tenni, bizonyítani kell, hogy az EU-s és NATO-kötelezettségeinknek nemcsak formálisan, de tartalmilag is eleget teszünk. Oroszországgal pedig a szükséges minimumra kell korlátozni az együttműködést, de ügyelni kell arra is, hogy ne tegyük ellenségünkké.

Á: Egyszerűbben kérdezem: át kell világítani a szolgálatokat?

MZS: A Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai csak korlátozottan látnak bele a szolgálatok működésébe, lényegében csak a vezetőkkel találkozunk. Látok olyanokat, akik elkötelezettek, és alkalmasak erre a feladatra, és látok olyanokat, akik kevésbé. A válaszom tehát igen, szükséges a szolgálatok részletes áttekintése.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom