Csak az a pénz zavarja őket, amit nem ők lopnak el – Jávor Benedek az EP-képviselők költségtérítéséről

javorbenedekep

 

Jávor Benedek szerint csak az EP-képviselők becsületén múlik, hogy mire költik a havi 4.342 eurós költségtérítésüket. Bár nem kötelező, ő évek óta közzéteszi a honlapján a kiadásait, hogy az adófizetők láthassák, mire költi a pénzüket. Jávor szerint az ellenőrzés hiánya miatt nagy a visszaélések veszélye, és fontos lenne egy új szabályozás kidolgozása, de jelenleg nincs meg ehhez az egységes akarat az Európai Parlamentben.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Részletek, támogatási lehetőségek itt

 

Member of European Parliament, MEP (az Európai Parlament képviselője, EP-képviselő) – innen származik a képviselői költségelszámolások után kutakodó összeurópai újságírói projekt elnevezése, a MEPs Project, amelyben az Átlátszó is részt vesz.

Az összes EP-képviselőt megillető úgynevezett General Expenditure Allowance (GEA), vagyis az “általános költségtérítés” évente nagyjából 40 millió eurójába kerül az Európai Uniónak. A juttatás egyik nevesített célja az, hogy a tagállamokban irodákat béreljenek belőle, ám az újságírói kutakodásból most az derült ki, hogy számos EP-képviselő ezt a tételt rendkívül kreatívan könyveli.

Előzmények:

Nyomás alatt az Európai Parlament a képviselői költségtérítések kreatív könyvelése miatt

Nem használt, sőt nem létező szellemirodákat számol el a költségtérítésben számos EP-képviselő

Az Európai Parlamentet pereljük az EP-képviselők juttatásainak és költségelszámolásainak adataiért

A magyar EP-képviselők többsége nem árulja el, hogy mire költi a havi 4300 eurós költségtérítését

Jávor Benedek (1972) 2008-ban az LMP egyik alapítója, majd 2010-től a párt országgyűlési képviselője volt. 2013-ban kilépett az LMP-ből, és részt vett a Párbeszéd Magyarország (PM) megalapításában, melynek társelnöke, 2014-ben pedig az Együtt-PM európai parlamenti képviselője lett. Az EP-ben a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport tagja, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának alelnöke, továbbá az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság póttagja. Az EP-képviselők általános költségtérítése után folytatott összeurópai újságírói kutatás során készítettünk vele interjút a témáról.

EP-képviselőként milyen juttatásokat kap, és azokkal miként kell elszámolnia az Európai Parlament felé?

Minden EP képviselő jogosult az alábbi költségtérítésekre:

1, Napidíj, 306 euró: Ez minden napra jár, amikor a képviselő részt vesz a parlament munkájában. Ezt a képviselők szállásra, étkezésre és más hasonlókra fordíthatják. Ez az összeg nem elszámolásköteles.

2, Utazási költségtérítés, elszámolás alapján, utólag megfizetve: Ez a képviselők hivatalos utazásaira jár a megválasztásuk országa és a Parlament székhelyei közötti utazásokra. A nem a megválasztás országába tett utazásokra is rendelkezésre áll egy 4.200 eurós keret, ilyenkor meg kell tudni indokolni az utazás okát, és annak kapcsolatban kell lennie a képviselői mandátummal. Elvileg az utazási költségtérítés business-osztályig fizeti az utazásokat, de én például csak economy class jegyeket számoltatok el (egy-egy kivétellel, ha valamiért nem kapható már economy-, csak business-jegy).

3, Asszisztensi költségtérítés, havi 24.164 euró: Nagyon fontos, hogy ezt nem a képviselők kapják, hanem a munkatársaik fizetésként, illetve a hivatalos utazásaikra, pl Strasbourgba.

4, Általános költségtérítés, havi 4.342 euró: Ezt a képviselők elsősorban irodáik működtetésére, irodabérletre, rezsire, telefonköltségre, reprezentációra költhetik, de ide tartozhatnak még a képviselő tevékenységet kiegészítő költségek is. Ennek sajnos a teljes listája nem elérhető, így nehéz megmondani, hogy pontosan mi minden tartozik ebbe a körbe. Van az EP elnökségének egy listája, de ez a lista nem kimerítő jellegű.

Az általános költségtérítésnek az egyik legnagyobb problémája, hogy noha az adófizetők pénzéről van szó, a képviselők elvileg mégsem kötelesek vele elszámolni. A költségvetési ellenőrzési bizottság tagjaként évről évre folyamatosan küzdök azért, hogy ezt az összeget is elszámolás mellett lehessen felhasználni, és ne fizetéskiegészítésként.

Ön mire költ az általános költségtérítésből, tehát abból a tételből, amivel nem kell elszámolnia?

Mint fentebb említettem, elsősorban irodai költségek fedezésére költöm a pénzt. De ezen felül a kör eléggé tág: ebből járulok hozzá a munkatársaim telefonköltségeihez, lévén országok között a telefonálás nem a legolcsóbb. Időnként szakértőket hívok ki Brüsszelbe, vagy konferenciák költségeit fedezem belőle. Részben ebből finanszíroztam annak a kéttucat konferenciának a költségeit, amiket Magyarországon vagy Brüsszelben rendeztem. A munkámmal összefüggő kutatási programok, projektek finanszírozására is költök belőle. Előfordul, hogy munkaebédre, munkavacsorára hívok szakértőket, uniós tisztségviselőket, civil szervezeti vezetőket, érdekképviseletek munkatársait, erre is ez a keret használható.

Miért teszi közzé ezeket a kiadásait a honlapján annak ellenére, hogy nem kötelező elszámolnia velük?

Azért, mert úgy gondolom, hogy az általános költségtérítést a képviselők nem kezelhetik fizetéskiegészítésként. Szerintem az adófizetők megérdemlik azt, hogy a befizetett forintjaikkal és euróikkal a képviselőik elszámoljanak, hogy a polgárok láthassák, egy-egy képviselő pontosan mire költi ezeket az összegeket. Tehát szerintem itt is szükség van egyrészről pénzügyi kontrollra, másrészről politikaira is.

Az adófizetők minden 5 évben eldönthetik, az adott képviselő tevékenységére szükségük van-e vagy sem. Ennek része az is, hogy átláthassák, a képviselők hogyan használják fel a munkájukra rendelkezésükre bocsátott közpénzt.

Mekkora adminisztrációt jelent ennek a nyilvántartásnak a vezetése?

Az egyik kollégám vezeti az adminisztrációt. Ő kezeli ezeket az összegeket is, és nyilvántartja a kiadásokat. Az összesítés félévente körülbelül egy fél napot vesz igénybe.

A táblázatban vezetett kiadásokról szóló számlákat is megőrizte? Egy esetleges vizsgálat során tudná igazolni a kiadások valódiságát?

Természetesen. Ha kívánja, Önnek is a rendelkezésére tudom bocsátani.

Nem tart attól, hogy támadások érik az önkéntesen nyilvánosságra hozott kiadásaival kapcsolatban? Például, hogy túl drágán bérel irodát vagy túl sokat költ telefonra és irodaszerre?

Nem. Ugyanis egyiket sem teszem. Például a budapesti irodám bérlésének a költsége (150.000 Ft/hó) hazai viszonyok között is inkább alacsonynak mondható. A telefonköltségek együttesen lehet, hogy magasnak tűnhetnek, de ha figyelembe vesszük, hogy ebből az összegből átlagosan 8-9 munkatársam költségeihez járulok hozzá, és jelentős arányban nemzetközi hívásokat kell fedezni, akkor ez az összeg nem magas.

A költéseimre mindig jó okom van, miért arra, és miért annyit költöttem. Nagyobb kiadásoknál több árajánlatot is be szoktam kérni, hogy a lehető legtöbbet kapjuk a pénzért, amit az adófizetők biztosítanak számomra. Nyilván lehet kötözködni, ha valakinek az a célja, de én minden költésemet vállalom, és szükség esetén magyarázattal is szolgálok róluk.

Április közepén a francia hatóságok Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztését kérték az Európai Parlamenttől, mert a rendőrség szerint az EP-keretéből fiktív alkalmazottakat fizetett. Magyarországon annak volt a legnagyobb visszhangja, hogy 2014-ben kiderült, Szanyi Tibor az EP-keretéből utaztatta ki a Gój Motorosokat Brüsszelbe. A havi 4.342 eurós költségtérítéssel kapcsolatos botrányok viszont gyakorlatilag nincsenek, aminek nyilván az az oka, hogy nem kell vele elszámolniuk az EP-képviselőknek, vagyis nem derül ki, mire költik. Ön szerint mekkora a  visszaélések veszélye?

Ön szerint mekkora a veszély, hogy végül a képviselők saját zsebében landol, ha az összeget nem kell külön bankszámlán tárolni, ha nem kell elszámolni vele, nem kell nyilvánosságra hozni a kiadásokat, és a maradékot a mandátum végén nem kell visszafizetni? Szerintem nagy.

A dolog jelenleg kizárólag a képviselők becsületén múlik, és ők tartoznak elszámolással a választók felé, hogy pontosan mit csinálnak ezzel a pénzzel, illetve hogy ezt mennyire teszik átláthatóvá. Folyamatosan küzdök azért, hogy ez ne így legyen, hanem világos, szigorú szabályok határozzák meg a pénzfelhasználást. Épp azért, mert túl nagy kockázatot látok a jelenlegi rendszerben a pénzek nem megfelelő felhasználására.

Egymás között nem beszélnek arról a képviselők, hogy ki mire költi ezt az összeget, esetleg hogyan trükköznek vele?

Bevallom, nem tudom. Én egy vagyok a 751 képviselő között. Kezdeményezésemre a Zöld-frakción belül többször tárgyaltuk az ügyet, pont azért, hogy legalább a frakciónak legyen egy iránymutatása az átláthatóságról és az elszámolás módjáról. Az általam vezetett Átláthatóság és Demokrácia munkacsoport előterjesztése nyomán elfogadott állásfoglalás ugyan nem bírhat kötelező erővel, hiszen ez a pénz nem a frakciótól származik, de valóban irányt mutat a legfontosabb kérdésekben. Előírja az elkülönült számla vezetését, a fennmaradt összeg ciklus végi visszafizetését, és a költések legalább típusonkénti összegzés formájában való publikálását. Hogy más frakciókban mik a normák, azt nem tudom, de ez részben tagállamonként is változik.

Nagy-Britanniában pár éve volt egy nagyobb botrány a westminsteri képviselők költségtérítés-felhasználásáról, azóta a brit képviselők jellemzően auditáltatják a pénzköltéseiket. A holland politikai kultúra szintén elég magától értetődően kikényszeríti azt, hogy a képviselők elszámoljanak a pénzköltéseikkel.

Más tagállamokban kevésbé kényesek a választópolgárok arra, hogy képviselőik vajon fizetéskiegészítésként, vagy a céloknak megfelelően használják-e fel ezt az összeget. Vannak persze folyósói pletykák róla, hogy hogyan lehet trükközni a pénzekkel.

De engem nem az érdekel, hogy X vagy Y képviselő mit csinál – ami egyébként megfelelő szabályok híján nem is igazán szankcionálható – hanem az, hogy alkossunk olyan rendszert, ami ezt nem teszi lehetővé.

Végső soron a képviselők pont úgy viselkednek, ahogy a választók elvárják tőlük. Ha egy képviselőt zavartalanul megválasztanak három cikluson keresztül úgy, hogy soha semmiféle információt  nem szolgáltatott arról, hogy hogyan használja fel ezt a pénzt, akkor – megfelelő szabályok híján – mi ösztönözné arra, hogy ezt megtegye?

Milyen módosítások merültek fel eddig a költségtérítéssel való elszámolással kapcsolatban? A magyar EP-képviselők hogyan szavaztak ezeknél?

Soha nem ellenőriztem le egyesével, képviselőnként. Érzékelhetők bizonyos trendek. A skandináv, brit, holland képviselők általában inkább megszavazzák a szigorúbb szabályokat. A Zöld-frakcióra, a liberálisok többségére, és az olasz Ötcsillagos Mozgalom tagjaira jellemzően szintén lehet számítani ebben a kérdésben.

A Néppártban és a szocialistáknál teljes a zűrzavar, többségükben elutasítják az ilyen kezdeményezéseket – ezért sem sikerült eddig jelentős előrelépést elérni a kérdésben -, de mindig vannak persze támogatói a jobb ellenőrzésnek és a nagyobb átláthatóságnak.

A szélsőjobb, amely jelentős politikai tőkét kovácsol magának az “elszámoltathatatlan és átláthatatlan EU-s bürokrácia” jelszavával, amikor a saját képviselői pénzeik ellenőrzéséről és átláthatóságáról van szó, akkor többnyire hősiesen ellenáll mindenféle ilyen irányú kísérletnek. Úgy tűnik, csak az a pénz zavarja őket, amit nem ők lopnak el.

Ön milyen szabályozást tartana helyesnek?

Nem gondolom, hogy létezik ideális modell. Van számos jó gyakorlat eddig is. A holland képviselők például pártállástól függetlenül nyilvánosságra hozzák a költéseiket, mert Hollandiában a választópolgárok elvárják ezt.

Egyfajta jó szabályozás lényegét foglalnám össze: legyen egy egyértelmű lista arra, hogy mire lehet költeni az általános költségtérítést, ennek összegét külön bankszámlán kelljen tárolni, a képviselők valamilyen formában őrizzék meg a számláikat, a költségeket bizonyos időközönként hozzák nyilvánosságra, és a parlament is végezzen legalább a képviselők 5-10%-ra vonatkozóan ellenőrzéseket évente. Végül a mandátum vagy a képviselőség végén vissza kelljen utalni a fennmaradó összeget az EP-nek. Ez már garantálhatná, hogy a képviselők ne essenek kísértésbe.

De kiegyeznék azzal is, hogy mindenki független könyvvizsgálókkal auditáltassa a költéseit, hogy azok megfelelnek-e az előírásoknak. Őszintén szólva azért hajlok mégis inkább a nyilvánosságra hozatal mellett, mert ezt a pénzt politikai célokra kapjuk az adófizetőktől, és szerintem nem annyira bürokratikus ellenőrzést kell létrehozni felette, hanem a megbízóink, a választók felé kell tudnunk bemutatni, hogy helyesen használjuk fel.

Sok képviselő arra az egyszerű kérdésünkre sem válaszolt, hogy egyáltalán van-e irodája Magyarországon. Ön viszont megadta annak pontos címét, bérleti díját, és kérésünkre azt is közölte, hogy kitől bérli az ingatlant. Miért ilyen együttműködő a sajtóval? Nem zavarja, hogy – egyes politikusoktól többször hallott szófordulattal élve – a zsebében turkálunk?

Ez nem az én zsebem, hanem a funkcióé, amit betöltök. A pénz pedig nem a saját pénzem, hanem az adófizetőké, akik konkrét célokra biztosítják ezt számomra. Az zavar, ha a közpénzek nem átláthatók, nem az, ha megkérdezik tőlem, jogosan, hogy mire költöttem el ezt a pénzt.  Nyilván Önök sem arra kérdeznek rá, hogy mire költöm a fizetésemet – akkor joggal kifogásolnám, hogy a zsebemben turkálnak.

A közpénzek feletti rendelkezés azonban soha sem lehet korlátlan és ellenőrizetlen. Mindig megfelelő kontroll-mechanizmusokkal és átláthatósági szabályokkal kell biztosítani, hogy azok, akiknek rendelkezési jogot adtunk a közpénz felett, azok azt a megfelelő célokra és módon használják fel.

Kérdezett: Erdélyi Katalin – M. Tóth Balázs

Az EP-képviselők nemzeti irodáival kapcsolatos oknyomozást egy 48 újságíróból álló, mind a 28 tagállamot képviselő csoport folytatta több hónapon át a Journalismfund.eu anyagi támogatásával. A csoport magyar tagja az Átlátszó.

EFIJ_PosKleur

2015-ben a csoport formális megkeresést küldött az Európai Parlamentnek, hogy betekinthessenek az EP-képviselők közpénzköltéseivel kapcsolatos dokumentumokba. Az adatigényléseket az EP visszautasította. Az újságírók az ügyet az Európai Bíróság elé vitték, ahol az még folyamatban van.

Erről a perről és az EP-képviselők költségelszámolásai utáni újságírói kutakodás további részleteiről itt lehet további információkat találni.

 

tetszett_a_cikk3