Bezárás
Egyéb

Kisebb botrányokkal járó közmeghallgatást tartott a hatóság a Római-parti mobilgát ügyében

Nem sok jóra lehetett számítani a Rómaira tervezett mobilgátról tartott közmeghallgatás kapcsán: a Fővárosi Kormányhivatal részeként működő környezetvédelmi hatóság csütörtök délután 2 órára hirdette meg a gát tervezésével kapcsolatos egyetlen olyan nyilvános eseményt, amelyen a szervezett civilek, illetve a kedves lakosság elmondhatta az ún. Környezeti hatástanulmánnyal (KHT) kapcsolatos véleményét, feltehette kérdéseit. A közmeghallgatást élőben közvetitettük a Facebookon.

Azzal, hogy a szubszidiaritásnak, a közösség bevonásának, hovatovább a hétköznapi demokráciagyakorlásnak ezt a fontos eseményét munkaidőben tartja az illetékes hatóság, tulajdonképpen csak folytat egy maga által teremtett hagyományt, hiszen a korábbi tervváltozatok ügyében tartott hasonló eseményeket is rendre munkaidőben tartották. A trükközés eredménye most leginkább a résztvevők korösszetételén látszott: a megjelentek túlnyomó többsége nyugdíjas korúnak tűnt.

A közmeghallgatást – többek közt éppen ezért – az esemény vége felé cinikus színjátéknak minősítette a Rómaifürdő-telep Egyesület elnöke, Ébert Ágoston. Mindent elmond a mai magyar közviszonyokról, hogy a megjelent kormányhivatalnokok az időpontért az önkormányzatra hárították a felelősséget, mondván, ekkorra biztosítottak termet; a végén már-már ott tartottunk, hogy a helyszínként kijelölt művelődési ház igazgatója döntött arról, mikor van a néptánc és a varrószakkör között idő a közmeghallgatásra.

Ehhez képest a három órásnak meghirdetett esemény hetvenedik perce tájékán fogyott el a kedves lakosság türelme. Addig ugyanis kizárólag a KHT elkészítésével megbízott cég szakemberei jutottak szóhoz, hosszan taglalva olyan súlyú kérdéseket, hogy az építkezés okozta zajszennyezés hatásai miképp csökkenthetők, vagy hogy feltétlenül javasolják az építőanyag-szállító teherautókon a ponyva használatát a túlzott porszennyezés elkerülésére. Mindezt egy olyan projekt környezetre gyakorolt hatásai kapcsán, amely az utolsó természetes budapesti Duna-szakasz teljes megsemmisítésével jár – erről az aspektusról viszont alig esett szó.

Az első komolyabb tárgyi kritikát maga az engedélyezési eljárás kapta. A szót kérő telepegyesületi tag azt kifogásolta, hogy az eljárásban a hatóság kizárólag a főváros által preferált partéli nyomvonalat vizsgálta, a civilek által javasolt Nánási úti nyomvonalat nem. A pulpituson ülő kormányhivatalnok a kritikát azzal hárította, hogy nekik nem is dolguk mást vizsgálni, mint amit a kérelmező benyújtott.

Csakhogy viszontválaszában a felszólamló civil nemcsak azt árulta el, hogy ő egyébként környezetvédelmi szakjogász, aki hivatásszerűen vesz részt hasonló környezeti hatástanulmányok elkészítésében, de fel is olvasta a vonatkozó törvényi passzust, mely szerint a zöldhatóságnak kötelessége a környezeti szempontból szóba jöhető alternatívákat vizsgálni – ha azt elmulasztják, akkor az eljárás törvénytelen. Erre már a hatóság küldöttei semmit nem válaszoltak.

A KHT készítőinek legmeredekebb állítása szerint a partéli gát nem sérti a Vízkeret Irányelvet, mégpedig azért, mert az érintett terület Budapest része, a vonatkozó irányelv pedig egy egységnek kezeli az egész fővárosi Duna-szakaszt, ennek az ökológiai állapota pedig amúgy is annyira messze van a természetestől, hogy azon már nem lehet rontani. (A Vízkeret Irányelvről és a tervezett mobil gát megfelelőségéről itt olvashat.)

Ezt az elképesztő szillogizmust szerencsére gyorsan cáfolta a hallgatóság soraiban ülő Simonffy Zoltán vízügyi szakember, aki elmondta, hogy ez az érvelés nemcsak a józan ésszel megy szembe, de a Vízkeret Irányelv figyelmen kívül hagyásáról tanúskodik, hiszen az éppen azt mondja ki, hogy egy ilyen esetben „mozaikosan” kell értékelni a „víztest” állapotát, és éppen a legjobb állapotú szakaszt kell viszonyítási alapnak tekinteni.

Hasonlóan súlyos megállapításokat tartalmazott a Védegylet nevében felszólaló Visnyovszki András kertészmérnök felszólalása. A KHT összesen mintegy 500 fa kivágásával számol, de ezt a számot nem lehet komolyan venni, hiszen nyilvánvaló, hogy a sérülékeny alumínium mobil gát közelében nem maradhat komolyabb fásszárú növény. (Ezzel kapcsolatban egy kivitelezésben tapasztalt vizes mérnök megállapításait itt olvashatja.) Visnyovszki azzal szembesítette a KHT készítőit, illetve a zöldhatóság illetékeseit, hogy

a tervezett nyomvonaltól csak olyan távolságban maradhatnak meg a fák, amilyen magasak, hiába beszél a tervező legfeljebb 10 méteres védőtávról. Hiszen egy 30 méter magas nyár 25 méter távolságból is úgy dőlhet rá a mobil falra, hogy megsemmisíti azt. Ha a tervező papíron meg is hagyja ezeket a fákat, és még a kivitelező is megkegyelmez nekik, az árvízi biztonságért felelős üzemeltető biztos nem fog vállalni ekkora kockázatot, és egytől-egyig kivágja majd ezeket.

Hasonló sors vár azokra a kisebb, fiatal fákra, amelyek most még nem jelentenek veszélyt a mobil gátra, de néhány év után már túl magasra nőnek ahhoz, hogy megmaradhassanak. Vagyis a valóságban sokkal nagyobb lesz a kivágott fák száma, mint amivel a KHT most számol.

Háromnegyed öt tájban a zöldhatóság jelenlévő képviselői éledezni kezdtek, a szóvivő felszólította kedves lakosságot, hogy most már koncentráltan észrevételezzen, mert negyed óra múlva vége a meghallgatásnak. A kitörő hangos kritikát azzal hárította, hogy nem ők tehetnek erről, 5-kor el kell hagyni a termet. Ekkor felpattant a helyéről az egyik civil aktivista, és még el sem csendesedett a purpárlé, mikor azzal a hírrel tért vissza, hogy a ház igazgatója szerint nyugodtan folytatódhat a közmeghallgatás tovább.

A közjáték után a vita folytatódott: éles kritikát kapott a partéli mobilgát-koncepció és a terv a neves vízügyi szakembertől, Bogárdi István professzortól. Bogárdi először a védművet tervező Tér-Team Kft. ügyvezetőjének azon állítását cáfolta, mely szerint az ún. Eurocode 7 szabvány szerint készül majd a mobil gát – mint kiderült a tervező által hivatkozott Eurocode 7 nem is említi a mobil gátat, mint ahogy az sem valós, hogy létezne német szabvány a méretezésre.

Bogárdi szerint súlyos kockázatokat hordoznak az ún. szivárgási számítások is. (Ezek a védmű alépítménye alatt áramló vizekre vonatkoznak, és az árvízi biztonság egyik legfontosabb kérdését jelentik: ha rosszak a becslések, akkor az áramló felszín alatti vizek kimossák a gát alól a talajt, és az alátámasztás nélkül maradt szerkezet egyszerűen összeomlik.)

Bogárdi arra figyelmeztette a jelenlévő tervezőt, hogy az ő helyi, a szivárgási számításaikat megalapozó méréseik adatai, és az ún. nagytérségi, igazolt és ellenőrzött mérési adatok közt 30-szoros (!) eltérés van. Ilyen minőségű adatokra tervezni vállalhatatlan kockázatot jelent – mondta a professzor.

Ha nem ekkora tétről lenne szó, még viccesnek is értékelhetnénk Szabó Gábor, a tervező Tér-Team ügyvezetőjének reakcióját, miszerint nem 30-szoros, hanem csak háromszoros az eltérés van a két eredmény között; igaz, Bogárdi szerint Szabó ebben is téved.

Innét már lefelé tartott az izgalmi görbe, és a közmeghallgatás vége felé az érdemi észrevételeket is felváltották az érzelmi jellegű felszólalások. 7 óra körülre a közönség nagyobb része is elszivárgott, egyértelmű lett, hogy ennek itt most vége van. A kormányhivatal képviselői természetesen megígérték, hogy a felmerült kérdéseket alaposan megvizsgálják, és a kiadandó határozatban majd mindenki megtalálja a konkrét választ is ezekre.

Lehet, hogy így lesz, a civilek mindenesetre vasárnap tüntetnek a Rómain, mert a főpolgármester hektikusan változó álláspontja miatt végképp elvesztették abbéli bizalmukat, hogy a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelme ügyében a józan ész diktál.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom