Bezárás
Egyéb

Nem a ma érkező menekültek fogják elvenni a magyarok munkáját

Az Odlisnost (Árnyalat) vezető akadémikusok és újságírók nemzetközi csoportja, amely utánajárt a bevándorlás gazdasági hatásainak, és cikksorozatot írt a témáról. A munkaerőpiaci változásokról szóló cikkükben foglalkoztak a magyar kormány plakátkampányának üzenetével is.

“A közgazdaságról alkotott tévhitek legalább fele abból ered, hogy azt feltételezzük, a közgazdasági tevékenység egy nulla összegű játszma, amiben ha valaki nyer, valaki más veszíteni fog” – írja Thomas Sowell konzervatív közgazdasági gondolkodó. Lehetséges, hogy Sowell túlzott, de az is kétségtelen, hogy mikor Adam Smith először kritizálta nyomatékosan azokat a nézeteket, amelyek a 18. században a gazdaságot a kötélhúzáshoz hasonlították, nem sikerült eloszlatnia a tévhiteket.

2015 és 2016 között Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke több mint 50 millió euró közpénzt költött arra, hogy elárassza az ország hirdetési csatornáit bevándorlásellenes üzenetekkel. Az egyik ilyen óriásplakáton elhelyezett üzenet arra figyelmeztette a bevándorlókat (magyarul), hogy ne vegyék el a magyarok munkáját. Ha viszont rápillantunk a statisztikákra, azt látjuk, hogy az a gondolat, hogy a bevándorlók mindenképpen elveszik a munkát, egyszerűen nem tűnik helytállónak.

2015 végén több mint 30 millió külföldön született ember dolgozott az EU tagállamaiban, miközben csak 22 millió volt a munkanélküliek száma. Egyértelmű, hogy nem a bevándorlók veszik el egy helyi munkáját: azok a munkahelyek, amelyeket bevándorlók foglalnak el, valójában nem léteznének, ha ők nem lennének az országainkban.

De azért előfordulhat, hogy a munka után áhítozó idegenek érkezése néhány helyit kiszorít a munkahelyéről? Nem csak Orbán az egyetlen, aki ezt gondolja. 10-ből 6 magyar szerint a bevándorlók elveszik a munkát. Ugyanezt gondolják a csehek, és sok nyugat-európai is azt gondolja, hogy a bevándorlók nem munkahelyeket hoznak létre, hanem munkát vesznek el tőlünk (lásd a lenti grafikont).

giveortake

Hogy lehetséges az, hogy az idegenek számára van munkahely, miközben vannak állás nélküli helyiek? A kérdés megválaszolásához 20 empirikus kutatást néztünk át, amelyek átfogó képet nyújtanak a bevándorlóknak a helyiek munkavállalására gyakorolt hatásáról Európában és a Közel-Keleten 1990 és 2015 között. A tanulmányok kevés olyan bizonyítékot sorakoztattak fel, amely miatt a közép-európai politikusoknak tényleg aggódnia kellene, hogy elfogadható számú menekült és szabályos bevándorló befogadása a fejlődő országokból kiszorítaná a helyieket a munkából.

Ennek több oka van: az egyik, hogy a vállalkozások tudnak alkalmazkodni. Az Egyesült Államok déli részén a mexikói bevándorlók szőlőt szüretelnek. Ha ők nem dolgoznának ott, akkor a szőlő egy részét gépekkel szednék le. Ehhez hasonlóan a Brit Gazdák Országos Szakszervezete az automatizálást javasolja megoldásnak a Brexit utáni munkaerőhiányra.

A másik ok, hogy a bevándorlók másféle képzettséggel érkeznek a munkáltatókhoz. De ha egy bevándorló hasonló korú és hasonló képzettséggel rendelkezik, még akkor sem tud helyettesíteni egy helyit. A behelyettesíthetőség különösen alacsony az ún. kulturálisan távol álló bevándorlók esetén, akik a fejlődő országokból érkeznek.

Svédországban például kimutatható volt a fizetések kismértékű csökkenése, amit a szomszédos országokból érkező bevándorlók számának növekedése okozott. Ez a hatás azonban egyáltalán nem jelent meg, mikor távolabbi országok bevándorlói érkeztek nagyobb számban.

A harmadik ok pedig, hogy még akkor is, ha egy bevándorló hasonló képességekkel rendelkezik és ugyanabban az iparágban dolgozik, gyakran inkább kiegészíti a helyiek munkáját, és nem versenyez velük ugyanazokért a helyekért. Mivel a bevándorlók általában nem beszélik tökéletesen a helyi nyelvet, amikor munkába állnak, először az alacsony képzettséget igénylő szektorokban kezdenek el dolgozni. Olyanokban, amelyek gyakran nem is léteztek korábban, így jobban fizetett, magasabb pozíciókat hoznak létre, amelyekbe a helyiek tolódnak be.

Cristina Cattaneo és munkatársai 11 EU-tagország adatait vizsgálták meg 1995 és 2001 között. Becslésük szerint, ha egy munkakörben a bevándorlók aránya 10 százalékponttal nő, akkor a helyi munkavállalók előléptetésének esélye 16 százalékkal nő az első két évben. Ehhez hasonlóan a jól képzett háztartásbelik is hamarabb vissza tudnak térni a munkába, mert a házimunkát elvégzik a bevándorlók – ezt Javier Ortega és Gregory Verdugo mutatta ki Spanyolország esetében a 2000 utáni időszakra.

Miért lehetnek fenntartásaink?

Bár a bevándorlók végső soron gazdasági hasznot helyeznek kilátásba, az empirikus kutatások szerint három olyan eset volt, amely negatív hatást éreztetett a bevándorlók érkezése idején.

Először is volt két olyan eset, amikor úgy tűnt, hogy a bevándorlók kiszorítják a helyieket egy munkakörből. Mindkét esetben a bevándorlók hasonló képességekkel rendelkeztek, mint a helyiek. Az egyik eset 2,8 millió német visszatérése volt a berlini fal leomlása után, a másik eset 2,5 millió szíriai menekült érkezése volt Törökországba.

Másodszor kimutatható bizonyíték arra, hogy az alacsony képzettségű munkások esetén lefelé nyomódnak a fizetések. Azonban ha találunk is ilyen hatást, nagyon kismértékű. Fréderic Docquier, a Louvaini Egyetem közgazdásza például úgy becsli, hogy 2000 és 2010 között a bevándorlók Belgiumba érkezése idején a magasan képzett helyiek fizetései 0,8 százalékkal mentek fel, az alacsony képzettségű munkások fizetései pedig 0,35 százalékkal csökkentek.

Az alacsonyabb iskolázottságú belgák számára ez 5 euróval kevesebbet, azaz egy sör árának elvesztését jelenti havonta. De az alacsony képzettségű munkások sem csak veszítenek. Ők is ugyanúgy előnyét látják majd annak, hogy a bevándorlók hozzátesznek a termelékenységhez és a gazdasági növekedéshez, és a bevándorlóknak köszönhetően egy részüket elő is fogják léptetni.

A harmadik dolog, amit a tanulmányok gyakran kimutatnak, hogy a bevándorlók lenyomják a korábbi bevándorlók fizetéseit, és olykor ki is szorítják őket a munkájukból. Ha közgazdasági kutatások eredményei nyomán irányítanánk a világot, az alapján az lenne a logikus, ha az európai országok egyenlőbben osztanák el a bevándorlókat.

Ez nem azt jelenti, hogy a bevándorlás kérdését csak közgazdasági szemszögből kell néznünk. Figyelembe kell vennünk a biztonsággal és nemzeti egységgel kapcsolatos fenntartásokat, de ezeket ugyanígy külön kell megtárgyalni. Azáltal, hogy közgazdasági köntösbe öltöztetjük ezeket a kérdéseket, csak az érzelmeken alapuló politizálást erősítjük. Csehországban ez az olyan elvont gondolatok megjelenésében látszik tükröződni, mint az, hogy a menekülteket a segélyek vonzzák az országba.

Magyarországon pedig arra költik az adófizetők pénzét, hogy azt a fantáziát erősítsék, miszerint a világ úgy működik, hogy ha az egyik nyer, akkor a másiknak mindenképpen veszítenie kell.

A cikk eredeti, angol nyelvű verzióját az Odlisnost (Árnyalat) írta, a fordítást Le Marietta készítette.

Az Árnyalat vezető akadémikusok és újságírók nemzetközi csoportja, akiknek célja, hogy emeljék a közbeszéd minőségét, és támogassák a tényeken alapuló politikai döntéshozatalt. Azon dolgoznak, hogy tényeket és ismereteket tegyenek hozzá az iszlámról, menekültekről, migránsokról és romákról folyó diskurzushoz. Az Árnyalat teljes cikksorozata a bevándorlás gazdasági hatásairól elérhető ezen a linken angolul, és terveik szerint 2018-tól magyarul is olvasható lesz az oldal.

A cikkhez Frédéric Docquier Belgiumból, Giovanni Peri az Egyesült Államokból, Robert Rowthorn az Egyesült Királyságból, Bördős Katalin, Csillag Márton és Erdélyi Katalin pedig Magyarországról járult hozzá kutatásával és észrevételeivel. 

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom