Bezárás
Egyéb

Pert nyertünk a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ellen – a főkapitány privát sérelme miatt követelt kártérítést az Átlátszótól a testület

Jogerősen megnyerte az Átlátszó azt a pert, amelyet a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PMRFK) indított azért, mert valótlannak és sértőnek találta hogy megemlítettünk egy korábbi esetet a jelenlegi főkapitány autós száguldozásáról, amikor budapesti rendőrök az M3 autópálya Hungaroring kihajtójáig üldözték járművét.

Egy évvel ezelőtt számoltunk be arról, hogy távoznia kellett három Pest megyei rendőrkapitánynak. Hogy a leváltott rendőri vezetők, az érdi, a gödöllői és a szigetszentmiklósi parancsnok munkájára miért nem tartottak továbbra is igényt, a PMRFK nem közölte az Átlátszó megkeresésére. Viszont a végül mégis elkészült cikk miatt pert indított a szerkesztőséggel és a cikk szerzőjével szemben, személyiségi jogsértésre hivatkozva.

A PMRFK részéről azt kifogásolták, hogy felidéztük azt az évekkel ezelőtti esetet, amikor az akkor még gödöllői rendőri vezetőként dolgozó jelenlegi megyei rendőrfőkapitány, Mihály István autóját száguldozáson kapták.

A sok évvel ezelőtti cikk szerint a szolgálati jármű 2009. július 26-án áthajtott egy piros lámpán a fővárosban, és nem állt meg a nyomába eredő járőröknek sem. Az nem derült ki, hogy a gépkocsit Mihály István, a sofőrje, netán valaki más vezette-e, de a Budapesti Rendőr-főkapitányság munkatársai az M3-as autópálya Hungaroring kihajtójáig üldözték a járművet.

Ezek a mondatok a felperes – a PMRFK – szerint sértő és valótlan tényállításokat tartalmaztak. Ezért a testület azt a bírósághoz fordult azt kérve, hogy az alpereseket – Átlátszót és annak újságíróját – kötelezze elégtétel adására, 200 ezer forint sérelemdíj egyetemleges megfizetésére, valamint a szerkesztőséget és a cikk szerzőjét tiltsa el a további jogsértő magatartástól.

Az Átlátszó ügyvédje az ellenkérelemben a kereset elutasítását indítványozta. Ezt azzal indokolta, hogy „a kifogásolt állítások nem a felperesre, hanem kifejezetten a perben nem álló Mihály Istvánra vonatkoztak, ráadásul olyan tevékenységére, amelyek idején nem a felperes vezetője volt.”

A PMRFK a keresetben nem vitatta, hogy a neki nem tetsző állítások ténybeli alapjai valósak, azok cikkbeli minősítését – „eszeveszett száguldás” és „üldözés” –  tekinti jóhírnevét sértőnek. A mi érvelésünk szerint a kifogásolt szövegrészletek nem minősülnek indokolatlanul bántónak, sértőnek, lealacsonyítónak, így azok a jóhírnév megsértésére nem alkalmasak.

Az elsőfokú bíróság a PMRFK keresetét elutasította. Megállapítása szerint ugyanis a PMRFK az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget.

„Maga sem hivatkozott arra, hogy az alperesi cikkekben valótlan tényállítás lett volna, illetőleg valótlan tényállítás híresztelésére került volna sor. Nem vitatta azt sem, hogy a rendőri vezető a sebességi korlátokat túllépve közlekedett szolgálati autójával, és a tilos jelzésen áthajtott. Annak a tényállításnak a valósága vonatkozásában pedig, hogy a BRFK járőrei a gépjárművet e miatt üldözőbe vették volna, a felperes bizonyítékot megjelölni nem tudott.”

A PMRFK érvei között szerepelt az is, hogy az alperesek elhallgatták, miszerint a rendőri vezető a megkülönböztető jelzést jogszerűen használta, amivel „valós tényt hamis színben tüntettek fel, ezzel a felperest kedvezőtlen hamis színben tüntették fel”…, illetve „a jogi személy vezetőjéről szóló negatív állítások automatikusan maguk után vonják a jogi személy negatív megítélését is.”

Az elsőfokú bíróság azonban úgy látta, hogy a „rendőri vezető a szolgálati gépjárművel valóban a közlekedési szabályokat megsértve közlekedett, ez azonban kizárólag az ő megítélését befolyásolja negatív irányban, a felperesét nem.”

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság fellebbezett a döntés ellen, mert fenntartotta, hogy a cikk sérti a testület, illetve annak vezetőjének jóhírnevét.

Az Átlátszó jogi képviselője szerint viszont a való tények „eszeveszett száguldásnak”, illetőleg „üldözésnek” való minősítése értékítélet, amely a jóhírnév megsértésére nem alkalmas, a becsülethez való jog megsértését sem eredményezi. Hozzátette: az elsőfokú bíróság jogosan minősítette életszerűtlennek azt, hogy ha Mihály István megkülönböztető jelzést használt volna, akkor a járőrök hosszú időn keresztül követték volna.

A Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlannak találta a PMRFK fellebbezését. Egyetértett azzal, miszerint a testület az adott esetben nem is rendelkezett kereshetőségi joggal. A per tárgyát képező cikkek sérelmezett részei ugyanis kifejezetten a felperes vezetőjének személyével foglalkoztak, a leírtak őt magát személyében érintették.

Az ítélet szerint az, hogy az alperes sajtóorgánum és újságírója egy olyan esetet elevenítettek fel, ami akkor történt, amikor a PMRFK „jelenlegi vezetője még gödöllői rendőrkapitányként folytatta tevékenységét, nem hat ki – a felperes érvelésével szemben különösen nem automatikusan – a felperesre, nem sérti a jóhírnevét.”

Ezzel együtt az ítélőtábla azt az alperesi érvelést is osztotta, hogy a cikkekben megjelent sérelmezett közlések nem keltik azt a látszatot, hogy Mihály István vezetői pozíciója okán mentesülhet a szabályok betartása alól.

Az évekkel ezelőtti cikkben egyébként nem szerepelt, hogy konkrétan Mihály István vezette volna a szolgálati autót, de most a per során ez egyértelművé vált. A Pest megyei rendőrfőkapitány tehát a saját sérelmeit próbálta a bíróság által orvosoltatni úgy, hogy az általa irányított testület indított pert szerkesztőségünkkel és újságírónkkal szemben.

Csikász Brigitta

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom