Bezárás
Egyéb

“Egyszerűbb lenne ellopni a pénzt” – a Kétfarkú Kutyapárt hasznos projektekre költi a kampánytámogatást

Az eredetileg viccnek indult Magyar Kétfarkú Kutyapárt évről-évre egyre komolyabb dolgokkal száll be a közéletbe. Legutóbbi nagy ötletük az, hogy az államtól kapott kampánytámogatást értelmes dolgokra költik, ezért pályázatot írtak ki. Megkérdeztük, hogy miért döntöttek így, milyen projektötleteket kaptak, és mennyit fognak megvalósítani. Interjú Dada Suzival, az MKKP elnökségi tagjával, a kampányalap menedzserével.

A korábban főként vicces streetart alkotásairól ismert Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) 2015-ben és 2016-ban ellenplakátokkal válaszolt a kormányzati gyűlöletkeltésre, majd buszmegállót újított fel, járdarepedéseket festett színesre, Békemenet-paródiát szervezett, a 2016-os kvótanépszavazáson érvénytelen voksolásra buzdította a lakosságot, és megannyi más módon vett részt egyre komolyabban a magyar közéletben.

2017. szeptember közepén meghirdette a párt a Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap (RÓSÁNÉKATÉKA) indulását, vagyis azt találták ki, hogy a 2018. áprilisi választásra kapott állami kampánytámogatást értelmes dolgokra költik. De nem ám csak úgy, hanem megkérdezik az embereket, hogy mit szeretnének.

“A kampánytámogatást az ajánlóívek leadása után kapjuk meg. Összege attól függ, hogy hány jelöltünknek tudjuk összegyűjteni az aláírásokat, de minimum 123 millió forintot (maximum 500 millió forintot) biztosan ki tudunk osztani. Ezt a pénzt olyan projektek megvalósítására szeretnénk fordítani, amelyek minél több ember számára használhatóak, hasznosak, viccesek, egy-egy helyen hiánypótlók vagy/és jobb lesz tőlük a környék, és egyébként szép az élet.”

A nevezési határidő november 30-a volt, a beérkezett ötleteket február 15-ig bírálják el. Kíváncsiak voltunk a részletekre, ezért interjút készítettünk Dada Suzival, a kampányalap menedzserével. Suzi (polgári nevén Döme Zsuzsanna) igazi funkcióhalmozó: tagja az MKKP elnökségének, ő a párt VI-VII kerületi jelöltje, továbbá a Lassan Válaszoló Hivatal szóvivője, és a Realitáskezelő Intézet vezetője, emellett stratégiai, kreatív és operatív munkatárs, valamint titkárnő is az MKKP-ban.

– Honnan jött az ötlet, hogy különböző értelmes és hasznos projektekre költitek az államtól kampányra kapott pénzt? 

Teljesen váratlanul jutott az eszünkbe, hiszen ezek a fő szempontok a kutyapártos akcióknál is, amiket csinálni szoktunk. Évek óta adományokból, közpénz nélkül működünk, mert 4 éve megakadályozódott a párt bejegyzése, a Kúria (!) szerint “erkölcstelen képzelettársításra alapot adó” nevünk miatt. De így is rengeteg dolgot megcsináltunk, és ebben nagyon sok örömünk telt. Mivel politikánk célja, hogy a társadalom tele legyen aktív és kreatív polgárokkal, akik kezükbe veszik a szűkebb és tágabb környékük ügyeit, és vicces, hasznos meg szép dolgokat tegyenek, tök jó alkalom a kampánypénz, hogy erre forrást is tudjunk biztosítani, és a nem kutyapártosok is örüljenek.

Másrészt nekünk már van országos kampányban tapasztalatunk, és ami még fontosabb, van nagyon-nagyon sok passzivistánk, segítőnk. Ha nem így lenne, akkor más pártokkal ellentétben el sem indulnánk a választáson. Így viszont tudjuk, hogy a kampánypénz töredékéből ki lehet tapétáznunk az egész országot, óriásplakát-helyet meg úgyis csak a kormány és max. a Jobbik kap. Pártautónk nincs, úgysem tudnánk elszámolni, hogy nyolcszor körbeautóztuk a világot egy hónap alatt, szóval ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

– Miért pont Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap lett a neve?

Az Igyunk Előre Közösen a Medve Bőrére elnevezés is felmerült, mert a kampánypénz az aláírásgyűjtések számától függ, a pályáztatást pedig már ősszel elkezdtük. Végül azért döntöttünk emellett a név mellett, mert a RÓSÁNÉKATÉKA  rövidítés csodálatosan hangzik.

– Mennyi munkátok van ezzel? Nem lenne egyszerűbb ellopni a pénzt?

De. Egyszerűbb lenne. Elnök úr is azt hitte az elején, hogy csak populista ígérgetés lesz az egész. Aztán nyilvános lett a kiírás, és már nem volt visszaút. Egy önkéntescsapat küzd a feladattal, akik mind munka mellett tartják a kapcsolatot a pályázókkal, válaszolják meg a kérdéseket, hiánypótoltattak, most pedig a második szakaszban mentorként segítenek a pályázóknak, mert sokan magánszemélyként, baráti társaságként először fognak bele, hogy létrehozzanak valamit, nekünk meg igazán nagy gyakorlatunk van abban, hogy lehet minél gazdaságosabban minél profibb dolgokat csinálni, közösségeket bevonni, stb.

Elég sok munka van amúgy vele, de a pályázóknak sem egyszerű, hiszen minimál és optimál költségvetést is készíteniük kell, mert bizonytalan, hogy mennyi aláírást tudunk majd gyűjteni. Próbáljuk felelősen kezelni az egészet, jól megnézzük, hogy milyen projektre adunk, létezik-e a szervezet, és tényleg arra használja-e fel a pénzt, amire kéri. Elmegyünk, megnézzük, utánajárunk, segítjük. Már csak egy könyvelő kellene, aki elvállalja ezt az őrületet, mert akikkel eddig beszéltünk, beleőszültek a gondolatba is.

– Mekkora összegről is van szó? Ha magánrepülő nem is, de egy fullos kocsi biztos kijönne belőle, nem? 

Egy olcsóbb magángép is lehet kijönne, de még amiatt is belső harcok dúlnak a pártban, hogy melyikünket lehessen lefizetni a bírálók közül, szóval el lehet képzelni, hogy egymásnak esnénk, ha egy darab repülőt kellene elosztani. Ezért a pártegység megőrzése, a pártharmónia biztosítása miatt is fontos, hogy kiosszuk inkább.

Ha 27 jelöltnek gyűjtjük össze az 500-500 aláírást 9 megyében, akkor már megvan az országos listánk, indulhatunk a választáson, és 160 millió körül kapunk kampánypénzt, amiből kb. 120milliót tudunk szétosztani. Ha 54 jelöltnek gyűjtjük össze az aláírásokat, akkor 300 millió körüli összeget osztunk szét. Akárhogy is, tök jó lesz megmutatni, hogy ha nem párezer forint adomány áll rendelkezésünkre, mennyire sok dolog megvalósítható, amire az embereknek tényleg szüksége van. Annyi hasznos, vicces és szép pályázat jutott tovább a második fordulóba, hogy tuti jobb lesz a világ. Jó lenne ha mindegyikre jutna, úgyhogy nagyon fogjuk nyomni a gyűjtést.

– Összesen hány darab pályázat érkezett a felhívásotokra? Vannak hasonló projektek, vagy mind teljesen különböző?

300 körüli pályázóból a második fordulóba 155 jutott tovább. Játszótérépítős, vagy felújítós és kutyafuttatós nagyon sok van, és persze a jelen közállapotokra jellemző problémákra reagálnak sokan, például van az országos önkéntes kátyúzás, az oktatási intézmények és a kórházak számára kitalált adományok, és egy sor független média. Emiatt lett olyan kategória, hogy állami beruházás, ezek már az árnyékkormányzásunk projektjei. Aztán vannak mindenféle közösségi fejlesztések a kocsma nélküli falu kuglipályájától a közösségi várfelújításon át a katasztrófavédelmi búvárokig, akik hiába kértek mástól ruhát.

– Mi a legdrágább ötlet? És mi a legolcsóbb? 

A legolcsóbbra egyelőre 9 forintot szánunk, a pályázó a saját kutyájára szeretne második farkat applikálni. A legdrágább egy robot-növénytermesztő mesterséges intelligenciára építő agrárprojekt volt, de az sajnos visszalépett, mert rájött, hogy az összes kampánypénz sem lenne elég a tervekhez.

– Hogyan döntitek el, hogy melyiket valósítjátok meg?

A pályázat kiírásában szerepelt egy részletes szempontrendszer, ez alapján pontoztuk a koncepciókat. A második fordulóban ugyanígy újrapontozzuk a már kidolgozott pályázatokat, és a netes szavazás is számít picit, és így áll össze egy sorrend. Aztán meg az aláírásgyűjtésen múlik, hogy mennyit tudunk finanszírozni. Az a része mondjuk már rajtunk múlik.

– Akkor is megszavaztatjátok a lakossággal, hogy mire költsétek a közpénzt, ha kormányra kerültök?

Tervezzük, hogy jól szereplünk a választáson, és már az egy-két százalék elérése is lehetőség, hogy tovább folytassuk a pályáztatást. Ha a parlamentbe is bekerülünk, akkor még inkább. Tök jó lenne más jellegű pályázatokat is hirdetni az önkéntes munkán alapuló projektek mellett, mert a művészeti projektek és a mikrovállalkozások sokszor nem fértek bele a kiírásba, pedig sok jó ötlettel is találkoztunk.

Nyilván ha egyszer kormányra kerülünk, az azt jelenti, hogy a szavazók már pontosan tudják, hogy ránk bízhatják az országkasszát, mert nekünk sikerül párszázezerből megoldani egy buszmegállóépítést, míg a jelenlegi kormánynak ugyanez minimum 2 millióba kerül. Reméljük  hogy ha közéleti fejlesztésekbe kezdenek, akkor egyre többen gondolkodnak el azon, amit még mi sem értünk: hogy lehet az, hogy ha a mi barátaink csinálnak meg valamit, az tök olcsón kijön, míg ha a hagyományos pártok barátai kapnak megbízatást valamire, akkor az a piaci ár sokszorosába kerül.

– Az MKKP annak idején csak viccpárt volt, most viszont már nem először minden más ellenzéki pártnál komolyabb dolgot csinál. Mit szólnak ehhez a passzivistáitok? 

Örülnek.

Kérdezett: Erdélyi Katalin

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom