Bezárás
Egyéb

Heti nyertes: végén járunk a klientúrát is egyben tartó uniós forrásoknak

Január eleje óta érdekes hullámzást figyelhettünk meg az uniós források allokációja ügyében: érzékelhető volt, hogy a források 2017 végére ígért kipályáztatása lényegében megtörtént, az apparátus visszavett a tempóból. A folyamat oda jutott, hogy március első héten egyetlen forint sorsáról sem született döntés.

De már február utolsó hete is kifejezetten gyenge eredményt hozott: összesen 50 darab, értékét tekintve mindössze 14 milliárd forintnyi pályázat ügyében döntöttek az illetékes minisztériumi tisztviselők. 14 milliárd forint persze sok pénz, de tavaly egy átlagos héten ennek az összegnek a háromszorosát ítélték oda.

Most viszont már a következő politikai célt jelöltek ki az apparátusnak: év végéig a teljes 2014-2020-as keretet ki is kell fizetni, azaz idén 4650 milliárd forintot kellene kifizetni.

Az összeg nominálisan is elképesztő, de arányaiban is az: a Portfolio számítása szerint ezzel a kormány a GDP 11,5 százalékát pumpálná egyetlen év alatt a gazdaságba, amelynek aztán a rákövetkező 3-4 évben lényegében uniós források nélkül kellene növekedési pályán maradnia.

A hét nyertese az elnyert támogatás értéke tekintetében megint a NIF, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.: néhány forint híján 7 milliárd forintért létesül majd „egyszerű és komplex pihenőhely” az M86-oson Vámoscsalád közelében.

Aki autózott már ezen a majdnem-autópályán, az tudja, hogy a hazai átlaghoz képest az M86-os 70 kilométere tiszta Ausztria – és itt most azt mondhatnánk, hogy persze az ára is, de sajnos ez nem áll,

a gyorsforgalmi út egyes szakaszai ugyanis olyan szürreális összegbe kerültek, amire aligha van osztrák példa. A csornai elkerülőt például az eredetileg becsült 17,5 milliárd helyett 30 milliárdért építette a Közgép-Strabag konzorcium

– csodálatos szerencsével a kormány az eredményhirdetés előtt nem sokkal 50 százalékkal megemelte a projektre allokált támogatás összegét, így nem kellett eredménytelennek nyilvánítani a tendert. Igaz, ez még a boldog emlékezetű második Orbán-kormány, egyben a Közgép legnagyobb sikerszériájának időszaka.

A csornai elkerülőre pályázott az útépítők top ligájának másik nagyágyúja., a Colas is, de sajnos még Simicskáéknál is drágább ajánlatot adott, így vesztett; viszont megépíthetett egy másik szakaszt nettó 11,5 milliárdért – ennek a becsült értéke 8 milliárd volt. A Szombathelyről induló gyorsforgalmi utat még 2007-ben kezdték tervezni, az első kivitelező a hírhedt Vegyépszer volt. Ennek csődje után két évig állt a projekt, majd a Közgép futott neki a folytatásnak, immár az eredeti vállalási ár duplájáért: ekkor került a képbe a Colas is.

A Közgépnek már annyi, de a Colasnak még mindig aranybánya az M86:

legutóbb két hete, február 26-i közzététellel nyerte el a  ’’„Vámoscsalád” tengelyterhelés- és össztömegmérő állomással kombinált egyszerű pihenőhely és „RÁBAKÖZ” komplex pihenőhely”” kiegészítő tervezési és kivitelezési feladatait. Erre föl mit olvasunk a héten az uniós pályázati honlapon? Mindössze hat nappal korábban 6,9 milliárdot kap a NIF a ”„Vámoscsalád” tengelyterhelés- és össztömegmérő állomással kombinált egyszerű pihenőhely és „Rábaköz” komplex pihenőhely építése”-nevű projektre. Vagy csodálatos szinkronjelenség, vagy az apparátusok működésében támadt némi zavar.

Az elmúlt hetek fejleményei alapján ez nem is lenne meglepő, olyan drámai hullámzást mutat a forráskihelyezés:

március első hetében például megtörtént az, ami az elmúlt négy évben még soha: egyetlen forintnyi uniós pályázatról sem született döntés.

Az előző hetek tendenciája már sejtette, hogy eljön ez a pillanat: február első hetében mindössze négy darab TOP-pályázat és 400 millió forint sorsáról született döntés, a következő héten aztán visszatérni látszott a régi tempó: 36 milliárd forintot osztottak ki 325 pályázó között, aztán 5,7 milliárdra süllyedt az allokált forrás értéke, enyhe visszapattanással egy hétre rá lett 14 milliárd, és kész, vége, a héten leállt a mindent járó malmocska. Emlékeztetőül: december közepén, a véghajrában volt olyan hét, amikor 237 milliárd forintot szórt ki ugyanez az apparátus. Ahogy a miniszterelnök akarta, és a minisztere meg is ígérte: 2018 elejére gyakorlatilag a 2020-ig tartó ciklus teljes keretösszege le van kötve: a kormányzati pályázati honlap szerint 12 472 milliárdnyi támogatási igény érkezett be eddig. Persze lehet még izgulni néhány tízmilliárd forinton, de sok lekötetlen forrás már nem maradt.

Jelentős összegek jutottak ebben a periódusban egy fontos társadalompolitikai célra, a deszegregáció elősegítésére, bár számos esetben inkább visszaélésszerűnek tűnt a pénzek felhasználása.

Papíron viszont dübörög tovább az uniós forrásokkal támogatott társadalmi befogadás: a héten született döntések alapján másfél milliárd uniós forintért valósul meg nyolc településen „Szegregált élethelyzetek felszámolása”, településenként nagyjából 200 millióért.

AZ EFOP-2.4.1. keretében 30 milliárd forintból lehet a lakhatási és infrastrukturális körülményeket javítani, de csak a nem magántulajdonú ingatlanok esetében. Vagyis a telep marad, és a telepi házakat sem lehet ebből a rengeteg pénzből egy kicsit komfortosítani, igaz, más pozitív célok megvalósulhatnak. Dobozon és Encsencsen például lesz néhány szociális bérlakás a telepen kívül, ahová ki lehet majd költözni, de van olyan település, ahol közös használatú játszótér építésével küzdenek inkább a deszegregációért. A 30 milliárdos kísérlet most startolt el, reménykedjünk, hogy értelmes koncepciókra fordítják.

Akárhogy is kiapadóban a forrás, a klasszikusnak mondható projekteknek még jut némi apró: Zalaegerszegen 300 millióból épül majd helyi termelői piac, Szarvason 500 milliós keretből parkszépítés lesz,

úgymint az Erzsébet-liget sétaútjaink felújítása, szemetesek, padok elhelyezése, a közvilágítás korszerűsítése – aki tudja, mi történik az esetek jó részében a hasonló parkrekonstrukciós projektekben, az ennek olvastán ijedten szorítja magához a pénztárcáját. Jutott a múlt hetén 1 milliárd az Esély otthon nevű konstrukcióra – ennek keretében 50-200 millió közti összegre pályázhatnak az önkormányzatok, hogy a projektek révén „a fiatalok számára reális alternatívává váljon a helyben maradás” A projektnek vannak ugyan lakhatást segítő elemei, de a számszerűsített szakmai elvárások alapján lesznek itt bőven „puha” költségek, és túlsúlyban vannak a jelenléti ívvel igazolható vállalások.

Ezek a kisebb projektek persze sosem kapnak figyelmet, nem is fognak hiányozni senkinek, leszámítva azt a helyi politikai elitet, amelyik tíz éve jellemzően ezekkel fizeti ki a vállalkozói klientúrát.

Egyelőre úgy tűnik, nemcsak az nincs kitalálva, hogy 2018 után mi fogja pótolni a GDP 3-5 százalékát kitevő uniós források kiesését, de az sem, hogy a helyi káderek miből fogják finanszírozni az őket támogató „gazdasági holdudvart”.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom