A fecskendő működött, mégis leégett a ház – Pápay György a Viszlát, kétharmad mozgalom tanulságairól

Márki-Zay Péter, Lukácsi Katalin, Pápay György (fotó: Viszlát, kétharmad! / Facebook)
Márki-Zay Péter, Lukácsi Katalin, Pápay György (fotó: Viszlát, kétharmad! / Facebook)

 

Pápay György publicista 2017 őszén indította el azt a mozgalmat, amely taktikai szavazásra buzdította a választókat. A hódmezővásárhelyi polgármesterválasztást februárban megnyerő Márki-Zay Péter győzelme tovább erősítette a hitet, hogy közös jelölttel legyőzhető a Fidesz, ám a párt április 8-án mégis kétharmadot szerzett az országgyűlési választáson. Megkérdeztük Pápayt, hogy akkor mégis mi értelme volt az egésznek, és mik a tanulságok.

 

 

Az Ön által elindított “Viszlát, kétharmad!” mozgalom a kezdetektől azzal kampányolt, hogy taktikai szavazással legyőzhető a Fidesz. Sokan elhitték ezt, és a legesélyesebbnek kikiáltott ellenzéki jelöltre szavaztak, de a Fidesz mégis kétharmadot szerzett. Hogy érezte magát, amikor megtudta a választás eredményét?

Ahogy a mozgalom neve is mutatja, mi kezdettől a Fidesz kétharmadának megakadályozását tűztük ki reális célként. Ezért több kritikát is kaptunk olyanoktól, akik szerint csak a Fidesz megbuktatása lehet legitim ellenzéki célkitűzés. Elismerem, hogy a hódmezővásárhelyi időközi választás eredménye a mi retorikánkra is hatást gyakorolt, de alapvetően utána is arról beszéltünk, amiről korábban: hogy a legfontosabb a Fidesz mandátumszámának csökkentése, amit az egyéni választókerületekben lehet elérni. Ezt az üzenetet sokan megértették, ezért is volt hatalmas csalódás számunkra a választási eredmény. A tudatos átszavazás ugyanis kimutathatóan működött, de az eredmény ismeretében ez olyan, mintha a tűzoltó azt mondaná, hogy a fecskendő működött, mégis leégett a ház.

Mi értelme volt, illetve volt-e egyáltalán bármi értelme a taktikai szavazás népszerűsítésének?

A Viszlát, kétharmad! racionális szavazási stratégiát kínált az ellenzéki választóknak, aminek volt is hatása az eredményre. Egyrészt ennek köszönhetően több választókerületet nyert meg az ellenzék. Másrészt az el nem nyert körzetekben mérséklődött az úgynevezett győzteskompenzáció, aminek a hatása szintén mandátumokban mérhető. Török Gábor politológus szerint 140, Kmetty Zoltán szociológus számításai szerint akár 150 mandátumot is szerezhetett volna a Fidesz, ha olyan arányú lett volna az ellenzéki szétszavazás az egyéni körzetekben, mint 2014-ben. Sovány vigasz, hogy a Fidesz végül csak egyetlen mandátummal szerzett alkotmányozó többséget. De nem tudhatjuk, nem produkál-e ismét olyan helyzetet az élet, mint 2015-ben, amikor ciklus közben veszítették el a kétharmadot. Emellett ez a szavazási stratégia ma már benne van a köztudatban, aminek fontos szerepe lehet a későbbi parlamenti választásokon is.

Ön szerint miért nem volt sikeres a taktikai szavazás?

Azért, mert a Fidesz nem várt mértékben tudott mozgósítani. A hódmezővásárhelyi időközi választás azt a feltételezést erősítette meg, hogy a kormánypártnak van ugyan egy biztos bázisa, de az tovább már nem bővíthető. A közvélemény-kutatók is 41–44 százalék körüli listás eredményt valószínűsítettek a Fidesznek, s ha valóban így alakul, akkor jóval több lett volna a szoros körzet, ahol a taktikai szavazás érvényesülhet. Vagyis valószínűleg több lett volna az ellenzéki egyéni győzelem, de ha mégsem, 44 százalékos Fidesz-lista mellett 15 elnyert körzet is elég lehetett volna a kétharmad megakadályozásához. Ehhez képest a kormánypárt 49 százalékos listás eredményt ért el, vagyis 3–400 ezer plusz szavazót tudott bevonzani, így különösen vidéken alig voltak szoros körzetek.

Mit üzen azoknak, akik elhitték, hogy a taktikai szavazással legyőzhető a Fidesz, és ennek érdekében “befogott orral” szavaztak egy olyan ellenzéki jelöltre, akire egyébként nem szívesen adták volna a voksukat?

Hogy nagy dolgot tettek, és ezért elismerés illeti őket. Hol közvetlen, hol közvetett módon hozzájárultak a Fidesz mandátumszámának csökkentéséhez, és szomorú, hogy ez sem volt elég. Érdemes hozzátenni, hogy valószínűleg főként azok szavaztak taktikai alapon, akik egyébként széles körű koordinációt vártak el az ellenzéki pártoktól. Ha a koordináció megvalósult volna, többségében akkor is olyan jelöltekre kellett volna adniuk a voksukat, akik nem állnak közel a szívükhöz.

Ahogy sokan mások, a mozgalom is azt kommunikálta, hogy a magas választási részvétel az ellenzéknek kedvez, de erről is kiderült, hogy tévedés. Nem érzi magát felelősnek abban, hogy rengeteg emberben hamis reményeket keltettek?

Mint említettem, Hódmezővásárhely ezt a feltételezést erősítette meg szinte mindenkiben az ellenzéki térfélen. Ma már látjuk, hogy Márki-Zay Péter győzelme nemcsak az ellenzéki, de kormánypárti választókat is mozgósította. Persze nem tudjuk, hogy ha ez a győzelem nem lett volna, akkor milyen aktivitást mutatnak a kormányellenes választók: lehet, hogy akkor az ellenzéki apátia miatt lett volna kétharmad. A mozgósítás érdekében mindenki fokozta a várakozásokat: a pártok is, amelyek a kormány leváltásáról beszéltek, és a mozgalmak is, amelyek arról, hogy a választók maguk is sokat tehetnek ezért. Vajon lehetett volna másképpen mozgósítani? Valószínűleg nem, így viszont valóban nekünk is megvan a magunk felelőssége a hamis remények keltésében. Még akkor is, ha a Viszlát, kétharmad! a legtöbb ellenzéki szereplőnél realisztikusabban nyilatkozott a célokról és az esélyekről.

Ön szerint ezek a csalódott emberek a következő választáson ismét rávehetők valamilyen taktikai voksolásra, vagy inkább otthon maradnak majd, mert most azt látták, hogy gyakorlatilag semmi haszna nem volt?

Ez azon is múlik, mennyire tárgyszerűen mutatja be a sajtó a taktikai szavazás mértékét és pontos következményeit, beleértve az olyan kevésbé megfogható tényezőket, mint a győzteskompenzáció csökkentése. Bár bőven van miért kritizálni az ezt népszerűsítő mozgalmakat, a taktikai szavazással kapcsolatban a legélesebb kritikát azok a kis pártok fogalmazták meg, amelyek úgy érzik, az átszavazás rontott a listás eredményükön. Miközben ezek a mozgalmak végig azt képviselték, hogy listán mindenki szavazzon az elvei vagy a szíve szerint, és egyéniben szavazzon át a legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Azért mondhatjuk, hogy a taktikai szavazás egyáltalán működött, mert választókerületi szinten kimutatható a tudatos szavazatmegosztás, nemcsak a fővárosban, vidéken is. Ha viszont ez így van, akkor a kis pártok listás teljesítményéért nem a taktikai szavazás okolható. Hanem egyrészt a magas választási részvétel, másrészt az a választói magatartás, amely eddig is jellemző volt: egyszerűen kevesebben szavaznak azokra a pártokra, amelyeket tartósan a bejutási küszöb alá mérnek.

A mozgalom blogján április 6-i az utolsó bejegyzés, ma április 19. van. Miért nem írt semmit a választás óta? Nem gondolja, hogy értékelni kellene az eredményeket, mondani kéne valamit a követőinek és olvasóinak?

A blog csak az egyik kommunikációs felületünk, ennél sokkal nagyobb elérésű volt a Facebook-oldalunk. Ott reagáltunk az eredményre, és egyéb üzeneteket is küldtünk a minket követőknek. Külön hangsúlyoztuk például, mennyire fontos, hogy a kormányellenes tüntetések békések maradjanak, és hogy senki se üljön fel az esetleges provokációnak. Itt megosztottuk a taktikai szavazás hatásáról szóló cikkeket is, és csak azért nem tettünk kísérletet annak az alaposabb értékelésre, mert ha mi beszélünk róla, az könnyen magyarázkodásnak tűnhet. Pedig mi nem a bizonyítványunkat akarjuk magyarázni, hanem azt szeretnénk, hogy a szavazók minél reálisabb képet kapjanak arról, ami történt. Ugyanis amíg ez a választási rendszer van érvényben, amely kifejezetten bünteti az ellenzék szétaprózottságát, addig szükség van az ellenzéki választók minél tudatosabb voksolására.

Hogyan tovább? Folytatja a közéleti tevékenységét?

Az előállt helyzetben senkinek sem szabad felhagynia a közéleti tevékenységgel, aki eddig egyáltalán hajlandó volt ilyesmire. Sőt, minél többeknek kell felismerniük, hogy csak akkor remélhetnek változást, ha maguk is aktívan részt vesznek a politikában. Az április 8-i sokkhatás új helyzetet idézett elő, amihez a pártoknak is és a civileknek is alkalmazkodniuk kell. Ahogy egymáshoz is: lehet hibáztatni a pártokat, de választást csak pártok tudnak nyerni. És lehet bizalmatlannak lenni a civil megmozdulások iránt, de a pártok csak ebből az irányból remélhetnek személyi és egyéb megújulást.

Kérdezett: Erdélyi Katalin

Kapcsolódó cikkünk

Esélyes jelöltek – mit kell tudni a taktikai szavazásra buzdító oldalakról?

 

tetszett_a_cikk3

 

  • gmihaly

    Én is taktikai szavaztam, de a listán kiválasztott pártom nem jutott be a parlamentbe.

  • Vidéki

    Taktikám a tik-takom.

    Egy Elefánt, ha téved, ha téved,
    Hű de nagyot téved egy Elefánt!

    A “Viszlát, kétharmad!” mozgalom a kezdetektől azzal kampányolt, hogy taktikai szavazással legyőzhető a Fidesz. Sokan elhitték ezt, és a legesélyesebbnek kikiáltott ellenzéki jelöltre szavaztak, de a Fidesz mégis kétharmadot szerzett.

    A tudatos átszavazás kimutathatóan működött, de az eredmény ismeretében ez olyan, mintha a tűzoltó azt mondaná, hogy a fecskendő működött, mégis leégett a ház.

    A hódmezővásárhelyi időközi választás azt a feltételezést erősítette meg, hogy a kormánypártnak van ugyan egy biztos bázisa, de az tovább már nem bővíthető.

    https://index.hu/…/nagyon_magas_reszvetel_kell_az_ellenzeknek_hogy_legyen_esely…
    2018. márc. 28

    “Szerdán kerekasztal-beszélgetésen vitáztak a lehetőségekről, és több pontban a kormányközeli és az inkább az ellenzékhez kötött cégek is megegyeznek: úgy látják, hogy a Fideszt mindenki felülméri, 40-45 százalékra van inkább csak esélyük, a kétharmadot nem nagyon fogják elérni.”

    Az alternatív módszertannal dolgozó, a piacra csak nemrég belépő IDEA intézet szerint a legvalószínűbb listás eredmény a Fidesz-KDNP számára 36%.

    A legbonyolultabb, legkomplexebb kimenetelű választás előtt állunk. Ha a visszalépések garmadája folytatódik, akkor bármi lehet, vagyis patthelyzet vagy extrém helyzetben akár ellenzéki győzelem is

    – mondta a Publicust vezető (korábban elsősorban baloldali megrendelőkkel dolgozó) Pulai András.

    “ABBAN MINDENKI EGYETÉRT, HOGY A KULCSKÉRDÉS A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL LESZ. AZ ALAPKÉPLET EGYSZERŰ:
    MINÉL TÖBBEN MENNEK EL VÁLASZTANI, ANNÁL JOBB EREDMÉNYT ÉRHET EL AZ ELLENZÉK.”

  • Vidéki

    Hont Andrásnak már 2014-ben meg volt a véleménye az effajta taktikázásról.

    Elkúrtuk, elkúrjuk, el fogjuk kúrni

    2014. január 09., csütörtök, 14:44 • Utolsó frissítés: 2014. január 10., péntek, 01:28
    Szerző: Hont András (HVG)

    “Gyurcsány Ferenc újratöltve.

    Ezt a produktumot volt képes a haladó értelmiség három és fél év alatt előállítani, ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy az ország egyáltalán nem érdekli őket.

    Falhoz csapott, sárba tiport, agyagba döngölt, tönkretett, széjjelszedett, atomjaira bontott, hazavágott, elpáholt, összevert, fölaprított, ledarált, széttrancsírozott, kiröhögött, megszégyenített, agyonalázott csapaton ne változtass.

    Most már biztos, hogy ez a mottó vezette a baloldali szellemi elitet, amikor hosszas zsarolások, hisztik, intrikák és petíciózások után elérte, hogy a Lehető Legszélesebb Ellenzéki Összefogás jegyében újra összeálljon a 2009-es MSZP.

    Jelenleg ugyanis az van, hogy az MSZP megegyezett egy volt MSZP-miniszterelnök vezette formációval, hogy tárgyalásokba kezdenek egy másik volt MSZP-miniszterelnök pártjával.

    Konrád György meg nagybőgőzik a háttérben.

    Itt csak és kizárólag egy értelmiségi-érzelmi körnek nyújtott elégtételről van szó, arról hogy a baloldali pártok úgy döntöttek: az ő kedvükben óhajtanak járni, mint ahogy ebben az országban 1991 óta ez rendre történik.

    Három és fél év alatt odáig jutottak, hogy jöjjön újra Feri.

    Ha már egyszer a magyar nép kihajította a kukába az MSZP-t Gyurcsányostul, akkor az a megoldás, hogy az MSZP próbálkozzon ismét Gyurcsányostul.

    Vannak, akiknek ezek szerint nem elég egyszer megbukni.”