Bezárás
Levéltári kultúrharc

A kormány átjátszaná az összes 1990 utáni kormányiratot a Szakály-féle Veritas Intézetnek

Újabb kultúrharc a kormányoldalon belül? Nagyon úgy tűnik, a hatalom jobban bízik a Boross Péter–Szakály Sándor-féle „őskonzervatívokban”, mint saját központi intézményében, a Magyar Nemzeti Levéltárban. Kásler Miklós friss előterjesztése szerint az 1990 utáni kormányiratokat egy mozdulattal átpakolnák a Veritas Intézetbe – értesült az Átlátszó.


állítsuk meg a kormánypárti médiafoglalást

Nálunk nincsenek állami hirdetések. Nem is lesznek. Nem is akarjuk, hogy legyenek. Rád viszont nagyon számítunk!
Támogatom az Átlátszót

Társadalmi célú hirdetés

Kásler Miklós erőforrásminiszter, Rétvári Bence parlamenti és Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár is jóváhagyta már azt a 2018. szeptember 17-én készült előterjesztést, amely hivatalos címe szerint „a Veritas Történetkutató Intézet szaklevéltári feladatairól” szól. A dokumentumról a kormány a folyamatban lévő hivatalos egyeztetések után, vélhetően még ősszel határoz.

Az Átlátszó által megismert szöveg szerint „az előterjesztés célja annak biztosítása, hogy a Kormány, mint testület tevékenysége során keletkezett iratok a Veritas Történetkutató Intézet kezelésében rendezett és jól használható forrásanyaggá váljanak”. A dokumentum leszögezi, hogy az 1990 utáni kormányelőterjesztések, jelentések, ülésekről készült jegyzőkönyvek, belső és minősített kormányhatározatok maradandó értéket képviselnek.

Majd azt a tényt is rögzíti, hogy az 1867-től 1993-ig keletkezett kormányzati levéltári anyagot jelenleg az arra illetékes Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltára őrzi. Az 1994-es évtől felhalmozódott központi iratok viszont egyelőre a Miniszterelnöki Kormányirodánál vannak – ám a hatályos jogszabályok szerint az 1994–2004-es évkörű, 300 iratfolyóméter terjedelmű köteget is haladéktalanul levéltári kezelésbe kell adni.

Káslerék egyrészt ezt az új csomagot vitetnék az MNL helyett a Veritasba, továbbá az első szabadon választott kormány működési évének kezdetétől keletkezett, 1990–1993-as iratokat is átpakoltatnák a központi levéltárból a Szakály Sándor által főigazgatott intézetbe (melynek tanácsadótestületét Boross Péter exminiszterelnök vezeti).

Mivel Orbán Viktor munkaszervezete 2019 elején a budai Várnegyedbe költözik, a levéltári átadásra érett iratokat mindenképp ki kell mozdítani mai helyükről – szól az indoklás, melyhez az előterjesztők mintegy sajnálkozva azt is hozzáteszik, hogy a MNL Országos Levéltára „raktári kapacitás hiányában az iratokat nem tudja átvenni”.

S hogy mi a gond mindezzel?

  1. A fejlett levéltári rendszerrel rendelkező országok mindegyikében a központi/állami/nemzeti levéltár őrzi az államigazgatás legfőbb dokumentumait. Hagyományosan ezekben az intézményekben dolgoznak a szakma „csúcsfejei” – mely szakmát nem okj-s képzéseken, hanem egyetemen oktatják (Magyarországon például ötéves a levéltár szak).
  2. Az MNL egyetlen hivatalos vagy nem hivatalos dokumentumban, nyilatkozatban, sajtóközleményben sem jelezte eddig, hogy ne tudná tárolni, feldolgozni, illetve a jogszabályok szerint kutathatóvá tenni az ország kvázi legfontosabb iratanyagát (például a kormányülésekről készült jegyzőkönyveket, belső és minősített kormányhatározatokat). A „kapacitáshiány” ilyen iratok esetében nem lehet indok semmiféle kiszervezésre.
  3. A Veritas Intézetnek van ugyan levéltára, de az nem szerepel a magyarországi levéltárak hivatalos nyilvántartásában. Szakály Sándoréknál javarészt kárpótlással kapcsolatos iratok másolatai „pihennek”, szakembergárdájuk erre az alacsonyabb szintű képesítést igénylő feladatra van optimalizálva.
  4. A racionalitás és a kutathatóság követelményének is ellentmond, hogy miközben az egyes tárcáknál keletkezett iratokat 1867-től – és a jövőben is – a központi levéltárban tárolják (kivéve a honvédelmi anyagokat), „a Kormány, mint testület tevékenysége során” felhalmozódott, kordokumentum-jellegű papírokat kimenekítik a Szakály–Boross-klubba.

Pláne, hogy Szakály Sándor szakmai megítélése finoman szólva sem vitán felüli. Miként az Átlátszó a minap felidézte, Szakály „idegenrendészeti eljárásnak” titulálta a kamenyec-podolszki deportálásokat, amely miatt személyiségi jogi pert is veszített Krausz Tamással szemben.

Szakálytól két éve a kormány tagjai ugyancsak elhatárolódtak, miután azt nyilatkozta, hogy a numerus clausus nem jogfosztó, hanem „jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított”.

Békeházy Ince

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom