Átlátszó blog

Az Átlátszó tényfeltáró blogja: megnyert adatperek, sarkos vélemények, aktuális hírek tömören - minden, ami a főoldalról kimaradt.

Levéltári kultúrharc

A kormány átjátszaná az összes 1990 utáni kormányiratot a Szakály-féle Veritas Intézetnek

Újabb kultúrharc a kormányoldalon belül? Nagyon úgy tűnik, a hatalom jobban bízik a Boross Péter–Szakály Sándor-féle „őskonzervatívokban”, mint saját központi intézményében, a Magyar Nemzeti Levéltárban. Kásler Miklós friss előterjesztése szerint az 1990 utáni kormányiratokat egy mozdulattal átpakolnák a Veritas Intézetbe – értesült az Átlátszó.



Társadalmi célú hirdetés

Kásler Miklós erőforrásminiszter, Rétvári Bence parlamenti és Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár is jóváhagyta már azt a 2018. szeptember 17-én készült előterjesztést, amely hivatalos címe szerint „a Veritas Történetkutató Intézet szaklevéltári feladatairól” szól. A dokumentumról a kormány a folyamatban lévő hivatalos egyeztetések után, vélhetően még ősszel határoz.

Az Átlátszó által megismert szöveg szerint „az előterjesztés célja annak biztosítása, hogy a Kormány, mint testület tevékenysége során keletkezett iratok a Veritas Történetkutató Intézet kezelésében rendezett és jól használható forrásanyaggá váljanak”. A dokumentum leszögezi, hogy az 1990 utáni kormányelőterjesztések, jelentések, ülésekről készült jegyzőkönyvek, belső és minősített kormányhatározatok maradandó értéket képviselnek.

Majd azt a tényt is rögzíti, hogy az 1867-től 1993-ig keletkezett kormányzati levéltári anyagot jelenleg az arra illetékes Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltára őrzi. Az 1994-es évtől felhalmozódott központi iratok viszont egyelőre a Miniszterelnöki Kormányirodánál vannak – ám a hatályos jogszabályok szerint az 1994–2004-es évkörű, 300 iratfolyóméter terjedelmű köteget is haladéktalanul levéltári kezelésbe kell adni.

Káslerék egyrészt ezt az új csomagot vitetnék az MNL helyett a Veritasba, továbbá az első szabadon választott kormány működési évének kezdetétől keletkezett, 1990–1993-as iratokat is átpakoltatnák a központi levéltárból a Szakály Sándor által főigazgatott intézetbe (melynek tanácsadótestületét Boross Péter exminiszterelnök vezeti).

Mivel Orbán Viktor munkaszervezete 2019 elején a budai Várnegyedbe költözik, a levéltári átadásra érett iratokat mindenképp ki kell mozdítani mai helyükről – szól az indoklás, melyhez az előterjesztők mintegy sajnálkozva azt is hozzáteszik, hogy a MNL Országos Levéltára „raktári kapacitás hiányában az iratokat nem tudja átvenni”.

S hogy mi a gond mindezzel?

  1. A fejlett levéltári rendszerrel rendelkező országok mindegyikében a központi/állami/nemzeti levéltár őrzi az államigazgatás legfőbb dokumentumait. Hagyományosan ezekben az intézményekben dolgoznak a szakma „csúcsfejei” – mely szakmát nem okj-s képzéseken, hanem egyetemen oktatják (Magyarországon például ötéves a levéltár szak).
  2. Az MNL egyetlen hivatalos vagy nem hivatalos dokumentumban, nyilatkozatban, sajtóközleményben sem jelezte eddig, hogy ne tudná tárolni, feldolgozni, illetve a jogszabályok szerint kutathatóvá tenni az ország kvázi legfontosabb iratanyagát (például a kormányülésekről készült jegyzőkönyveket, belső és minősített kormányhatározatokat). A „kapacitáshiány” ilyen iratok esetében nem lehet indok semmiféle kiszervezésre.
  3. A Veritas Intézetnek van ugyan levéltára, de az nem szerepel a magyarországi levéltárak hivatalos nyilvántartásában. Szakály Sándoréknál javarészt kárpótlással kapcsolatos iratok másolatai „pihennek”, szakembergárdájuk erre az alacsonyabb szintű képesítést igénylő feladatra van optimalizálva.
  4. A racionalitás és a kutathatóság követelményének is ellentmond, hogy miközben az egyes tárcáknál keletkezett iratokat 1867-től – és a jövőben is – a központi levéltárban tárolják (kivéve a honvédelmi anyagokat), „a Kormány, mint testület tevékenysége során” felhalmozódott, kordokumentum-jellegű papírokat kimenekítik a Szakály–Boross-klubba.

Pláne, hogy Szakály Sándor szakmai megítélése finoman szólva sem vitán felüli. Miként az Átlátszó a minap felidézte, Szakály „idegenrendészeti eljárásnak” titulálta a kamenyec-podolszki deportálásokat, amely miatt személyiségi jogi pert is veszített Krausz Tamással szemben.

Szakálytól két éve a kormány tagjai ugyancsak elhatárolódtak, miután azt nyilatkozta, hogy a numerus clausus nem jogfosztó, hanem „jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított”.

Békeházy Ince

Megosztás