Bezárás
klímakatasztrófa

„Nem engedhetjük, hogy gazdasági érdekek felülírják a jövőnket!” – a Kossuth térig jutott a svéd környezetvédő lány mozgalma

A világ több pontján, Angliától Kanadáig, hetek óta zajlanak a globális klímapolitikában és a jelenlegi gazdasági rendszerünk működésében változásokat követelő fiatalok tüntetései. A diákok a 16 éves svéd lányt, Greta Thunberget követik, aki egyedül ült ki fél évvel ezelőtt a svéd parlament elé tiltakozni, de akire ma már emberek milliói figyelnek. Már-már úgy tűnt, hogy hazánk ismét kimarad az eseményekből, amikor két fiatal a semmiből felbukkanva múlt péntekre klímasztrájkot hirdetett a Parlament elé.  Úgy tervezik, hogy mostantól a Fridays for Future mozgalom keretében minden pénteken a Kossuth térre vonulnak. Kik ők? Mit akarnak elérni? Tényleg azt gondolják, hogy egy maroknyi fiatal megváltoztathatja a világot? A két főszervezőt, Hartmann Johannát és Pribéli Leventét kérdeztük.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Az első tüntetést egy-két nappal az esemény előtt hirdettétek meg. Hirtelen felindulásból elkövetett világmegváltás?

Levente: Ez még inkább csak tapasztalatszerzés volt. Ki akartunk menni, megnézni, hogy mi történik, mit szólnak hozzá az emberek. Az ötlet már jóval korábban megvolt, de meg kellett várnunk a rendőrség engedélyét is.

Gondolom nem egyik pillanatról a másikra lettetek környezetvédő aktivisták. Van ennek valami előzménye az életetekben?

Johanna: Gyerekkorunk óta fontos számunkra a természet, tíz éve egy természetvédelmi egyesület tagjai vagyunk. Mindketten a debreceni egyetemen tanulunk biológusnak, azzal a céllal kezdtük el ezt a szakot, hogy majd a természetvédelemben fogunk dolgozni. Az utóbbi években egyre jobban beleástuk magunkat a témába, egyre többet tudtunk meg az ökológiai válságról, a jelenlegi gazdasági rendszerünk működéséről, és arról, hogy milyen hatással van ez az élővilágra, és önmagunkra nézve is. Rádöbbentünk, hogy a saját jövőképünk sem reális. Hiába gondoltuk azt, hogy mi majd békében fogunk élni, hogy majd egyszer gyermekeink lesznek, valójában ez a jövő nagyon bizonytalan. Hiszen talán még a gyerekvállalás is önzőség és rövidlátás egy ilyen helyzetben. Jelenleg annak vagyunk tanúi, ahogy a rendszer, amiben élünk, elpusztul, és ennek mi magunk vagyunk az okozói.

A környezetvédelmen belül mivel foglalkoztok?

Levente: Eleinte főleg madárvédelemmel és gyakorlati természetvédelemmel foglalkoztunk, terepre jártunk, kiszedtük az invazív gyomnövényeket, békákat mentettünk, élőhelykezeléseket végeztünk. Kimentünk, csináltuk, aztán hazamentünk és ugyanúgy éltünk tovább, mint bárki más. Aztán amikor szembesültünk azzal, hogy az életmódunk, a döntéseink és választásaink, hogyan járulnak hozzá a természet pusztításához, elkezdtünk egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a saját életmódváltásunkra és az ismeretterjesztésre. A természetfotózás a hobbim, a képeim mellé elkezdtem írni ezekről a témákról, előadásokat tartottunk iskolákban. De még így sem értünk el elég embert. Aztán láttuk, hogy Greta mozgalma mennyire jól működik, hogy mivé nőtte ki magát. Azt gondoltuk, hogy a tüntetés egy jó lehetőség, hogy hallassuk a hangunkat, és hogy minél több kortársunkhoz eljuttassuk az üzenetünket.

Hogy sikerült az első alkalom?

Johanna: Néhány tucat ember jött el. Reggel 9-től délután 5-ig kint voltunk. Reméljük, hogy a következő alkalommal már többen leszünk, szűkítjük a tüntetés intervallumát is, hogy jobban koncentrálódjanak az emberek. A visszajelzések többségében pozitívak voltak, sokan odajöttek (igaz, főleg külföldiek), és mondták, hogy hajrá, velünk vannak.

Finoman fogalmazva sem volt profi a szervezés, ami viszont azt támasztja alá, hogy ti teljesen függetlenül, civilként képviselitek ezt az ügyet. Ha jól tudom, nem áll mögöttetek semmilyen szervezet.

Levente: Így van, és törekszünk is arra, hogy szervezetektől és pártoktól függetlenek maradjunk. Ennek a kezdeményezésnek éppen az a lényege, hogy diákok által indult. Már megkerestek bennünket különböző szervezetek, és mindenkinek elmondjuk, hogy sok szeretettel várjuk a csatlakozást, de nincs szükségünk pénzre, nem kérünk hátulról jövő támogatást. Akinek fontos ez az ügy, az civilként álljon mellénk, terjessze az üzenetünket, juttassa el minél több emberhez.  

Nem egyszerű a jelenlegi társadalmi helyzetben tömegeket mozgósítani. A mai fiatal generáció kifejezetten apolitikus. Gondoljátok, hogy utcára tudjátok vinni őket?

Johanna: Voltak kétségeink, hogy vajon Magyarországon egy ilyen mozgalom mennyire tud beindulni, de aztán úgy döntöttünk, hogy nincs vesztenivalónk, meg kell próbálnunk. Az eddigi tapasztalatok szerint az érdeklődés kifejezetten nagy, sokkal inkább vevők erre az emberek, mint amire számítottunk.

Az egyik nagy környezetvédő szervezet is megosztotta az első tüntetésen készült fotótokat a közösség oldalán, mire egy kommentelő azt írta, hogy a változásért tenni kéne, nem tüntikézni. Mit üzentek a hasonlóan gondolkodóknak?  

Levente: Persze, ültethetünk egyénileg fákat, harminc-negyven éve ez talán még elég is lett volna, ha akkor mindenki szépen elkezdte volna tenni, amit kell. De sajnos ez akkor nem történt meg, most pedig már sokkal nagyobb változásokra van szükség az irányváltáshoz.

Én azt gondolom, hogy fákat is kell ültetni, és egyénileg, a saját életünkben is meg kell tenni azt, amit tudunk, de fontos a politikai aktivitás is. Ki kell menni tüntetni, sok emberhez el kell juttatni az üzenetet, és nyomást kell gyakorolni a döntéshozókra. Mindezt nagyon rövid időn belül.

Másrészről viszont épp azt halljuk, hogy nem az embereket kellene zaklatni, hogy változtassanak az életmódjukon, hanem a kormányoknak és gazdasági szereplőknek kellene változtatniuk. Egyetértetek?

Johanna: Az egész rendszernek a változásához társadalmi szemléletváltás kell, ami viszont azzal kezdődik, hogy mi magunk megváltoztatjuk az életmódunkat. De tény, hogy a döntéshozók nélkül ez nem fog menni.

Levente: Egyénileg is változtatnunk kell! Ne gondoljuk azt, hogy majd jön egy új technológia, ami megoldja a gondjainkat. Ahogy mi jelenleg élünk, a túlfogyasztás, a pazarlás, ez a nagyon anyagias szemlélet, nem fenntartható. Sem megújuló energiákkal, sem más zöld megoldásokkal, hiszen ma csak a gazdasági növekedést tartjuk fontosnak. Pedig a gazdasági növekedésnél előrébb kellene helyeznünk a természeti környezet megóvását, és megérteni azt, hogy az emberiség és a fiatalok jövőjéről van szó.

Nagy-Britanniában is több ezer diák vonult utcára Gretát követve, mire Theresa May brit miniszterelnök azt mondta, hogy elvesztegetik azt az időt, amit arra fordíthatnának, hogy az emberiség problémáit megoldó kutatók, mérnökök válhassanak belőlük. Mit szóltok ehhez?

Johanna: Egyrészt szerintem erre nincs jobb válasz, mint amit Greta mondott el brüsszeli beszédében: minek járjunk iskolába, hiszen amit ott tanulunk, amit a legjobb tudósaink mondanak, arra a politikai és gazdasági vezetők igazából egyáltalán nem hallgatnak. Mi értelme van akkor ennek az egésznek? Másrészt erre már nincs idő. Mire a mai fiatal generáció felnő, addigra már rég késő. Most kell valamit csinálni!

Levente: Ezzel a hozzáállással a döntéshozók csak eltolják maguktól a felelősséget. Aki most olyan helyzetben van, hogy tehetne, de mégsem tesz semmit, az egyszerűen cserbenhagyja a fiatalokat. Nyilván, senkit sem bujtogatunk arra, hogy ne járjon iskolába, de ez most egy sokkal fontosabb és sürgősebb ügy. Greta azt is mondta a legutóbbi beszédében, hogy ha vannak olyanok, aki szerint az iskolában van a diákok helye, akkor ezek a valakik menjenek ki helyettük és sztrájkoljanak. Vagy még jobb lenne, ha csatlakoznának hozzájuk.

Greta ismert arról, hogy elég keményen odamondogat a politikusoknak, simán gazembereknek hívja őket. Tőletek is számíthatunk hasonlókra?

Levente: Ami most történik, az tényleg egy nagyon speciális helyzet, egy példátlan összefogás kezdett el kibontakozni, és nem biztos, hogy ugyanazok a szabályok érvényesek, mint korábban. Greta azzal, hogy ezeket a dolgokat nyíltan kimondja, sokkal többet ért el, mintha finoman fogalmazott volna. Magyarországon jelenleg nagyon érzékeny a helyzet, politikai szempontból ketté van hasadva a társadalom, és mi nem szeretnénk, hogy olyan embereket veszítsünk el, akiknek egyébként fontos ez az ügy, de ezt a stílust túl soknak tartják. Persze ettől még egyetértünk azzal, hogy aki ma nem teszi meg a fontos lépéseket, az gazember. De nem az a célunk, hogy ezt valakinek a neve mellé odaírhassuk.

Március 15-én világszinten nagy megmozdulásokat terveznek Greta követői. Ti is készültök?

Johanna: Ez itthon kicsit komplikáltabb lesz, mert ugye nemzeti ünnep is, de mindenképpen lesz egy nagy megmozdulás.

A terv az, hogy mostantól minden pénteken a Parlament előtt fogtok tüntetni. Meddig folytatjátok?

Johanna: Ameddig bármennyi erőt érzünk magunkban, vagy ameddig bármi értelmét látjuk, addig csinálni fogjuk, mert csinálnunk kell. Ez nem rólunk szól, hanem valami sokkal többről. Meg akarunk szólítani mindenkit, akit lehet, és elsősorban azokat, akiknek a felelőssége a legnagyobb: a politikai vezetőket, a gazdaságilag befolyásos embereket, a médiát, aminek nagyon nagy szerepe van abban, hogy hány emberhez jutnak el ezek az információk, és hogy hiteles információk jutnak-e el hozzájuk. Persze, rengeteg technológia van, amit lehetne támogatni, ami afelé mutathatna, hogy javuljon a helyzet. A kibocsátásunkat például meredeken tudnánk csökkenteni, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a klímaváltozással felvegyük a harcot. De a legfontosabb, hogy rendszerváltozásban kell gondolkodnunk! Nem engedhetjük, hogy gazdasági érdekek felülírják a jövőnket! Nem lehet elsődleges szempont a GDP és a gazdasági növekedés!

Van valamilyen konkrét cél, amit ha elértek, akkor azt mondjátok, hogy abbahagyhatjátok, mert most már minden rendben?

Levente: Attól tartok, hogy egy ilyen pont, amire én azt tudnám mondani, hogy most már minden rendben van, az nem fog eljönni. De közelíteni lehet hozzá, és abban bízom, hogy ez a mozgalom ebben segíteni fog. Nagyon fontos lenne, hogy ismét legyen egy erős hazai természet- és környezetvédelem, olyan, amelynek tényleg van szava és beleszólása a döntésekbe. Az utóbbi években ezt nagyon durván leépítették, pedig prioritásként kellene kezelni. A természetet, és annak minden ma még fellelhető maradékát védenünk kellene. A Föld történetének hatodik kihalási hulláma zajlik éppen, az egyetlen olyan bolygón pusztítjuk az életnek a különböző formáit, amelyről tudjuk, hogy ott van élet.  Már csak morális szempontból is nagyon fontos lenne, hogy ezt végre felfogjuk és befejezzük.

Mit mondanátok, miért csatlakozzanak hozzátok az emberek?  

Johanna: Ez mindenkinek a közös ügye, és ez mindannyiunk jövőjéről szól. Igenis lehet hatásunk a dolgok alakulására, elég, ha csak megnézzük Greta példáját, aki egyedül kezdte, és ma már tízezrek követik. Most elindult egy mozgalom, de hogy mennyire lesz ez sikeres, hogy mit tudunk kihozni belőle, az mindenkin múlik.

Levente: Mi régen azt gondoltuk, hogy majd egy nemzeti parkban fogunk dolgozni, aztán rájöttünk, hogy sokkal fontosabb, hogy ebbe a problémába az egész társadalmat megpróbáljuk bevonni, különben a természetvédelemnek nincsen esélye. Amíg nem értjük meg, hogy a természet nélkül képtelenek vagyunk élni, amíg nem látjuk egy elképesztően fontos értéknek a biológiai sokféleséget, addig fontosabb lesz a kényelmünk egy-egy erdőnél, vagy akár egy kihaló fajnál. Most van itt a lehetőség, hogy akiknek ez fontos, azok kiálljanak és felemeljék a hangjukat, mert nem biztos, hogy később erre még lesz lehetőség. Aki viszont csak panaszkodik, de nem teszi meg azt, ami rajta múlik, az gyakorlatilag azt támogatja, ami jelenleg van.  

Iliás-Nagy Katalin

Fotó: Hartmann Johanna és Pribéli Levente a Fridays for Future mozgalom magyarországi főszervezői a múlt pénteki tüntetésen, Nyitray Dániel felvétele

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom