Bezárás
vélemény

Kőszeg Ferenc: Miért nem küldöm vissza a legújabb nemzeti konzultáció kérdőívét?

Először is azért nem, mert meg se kaptam. Az idősebbik lányom meg a fiam, akik több mint tíz éve Amerikában élnek, megkapták a kérdőívet, holott a kérdőívek szétküldését végző hivatal éppenséggel tudhatja, hogy nem élnek itt. Ezzel szemben az élettársam meg én, akik ugyanebben a lakásban vagyunk bejelentve, és itt is lakunk, nem kaptuk meg. Itt be is fejezhetném a választ. Ahogy az ősrégi anekdotában. A király végiglátogatja országa falvait, egy falu kivételével minden faluban harangoznak a király tiszteletére. A király magához kéreti a falusi bírót. – Felség, hét oka van annak, hogy nem harangoztunk – mondja a bíró tiszteletteljesen. – Először is, nincs harang. A király felemeli a kezét. – Köszönöm, bíró úr –mondja. – A további hat okot nem is kell felsorolnia.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Én mindig kíváncsi voltam, mit mondott volna a bíró, ha tovább beszélhet, választ azonban persze soha nem kaphattam. Nem szeretném, ha a jelen írás esetleges olvasói  úgy vélnék, hogy a kimaradás a nemzeti konzultációból csupán annak a következménye, hogy a kérdőívet nem kaptam meg, hiszen ez lehet pusztán adminisztrációs hiba is.

Sőt az sem kizárt, hogy valamely korábbi hasonló akció alkalmával jeleztem, nem tartok igényt kormányzati kérdőívekre.

Úgy vélem, hogy az állampolgárnak a kormányról alkotott véleményét a választásokon kell kinyilvánítania. A konzultációs kérdésekre adott válaszok száma nem ellenőrizhető, értelmezésük is tetszőleges. Efféle rendezvényeken felelős ember csak akkor vesz részt, ha hízelegni akar a kormánynak és a kormányfőnek. A konzultáción való részvétel úgy viszonylik az országgyűlési választáshoz, mint egy találka alkalmával elsuttogott szerelmi vallomás a házasságkötéshez.

De persze a nem-részvételre konkrétabb indokokat is felhozhatok. Ezek sorában az első, hogy a kérdések nagy részére épelméjű ember csak igennel válaszolhat. Ennek következtében a válasznak nincs se súlya, se jelentősége. A 2. kérdés így szól: „Ön egyetért-e azzal, hogy a járványügyi készültséget mindaddig fenn kell tartani az egészségügyben, amíg fennáll a járvány visszatérésének a kockázata?” Nos, ki fogja erre azt válaszolni, hogy nem, nem értek egyet, szüntessék meg a készültséget, aztán ha visszatér a járvány, vezessék be az intézkedéseket újra.

Persze ezzel a 2. kérdéssel kapcsolatban is volnának valóságos, megválaszolandó és részben megválaszolható kérdések. Például az, hogy a készültség milyen fokát indokolt fenntartani. Vagy az, hogy mikor mondható ki, a járvány visszatérésének kockázata megszűnt. Ezek részben szakmai kérdések, de semmiképpen sem olyanok,amelyekre a nemzeti konzultáció keretében értelmes választ lehet adni. A 2. kérdéssel kapcsolatban egyetlen dolog biztos: a nemzeti kormány fölöslegesen használta a kérdésben az –e kérdőszócskát.

Hasonlóképpen ostoba, értelmetlen a 4. kérdés: „Ön egyetért-e azzal, hogy a kormánynak arra kell törekednie, hogy a védekezéshez szükséges felszereléseket Magyarországon lehessen előállítani, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?”

Nem, nem értek egyet. Azt szeretném, ha Kínából és Törökországból dupla áron használhatatlan felszereléseket importálnánk.

Vannak olyan kérdések, amelyek nem ostobák, de hamis állításokon alapulnak. A 13. kérdés így hangzik: ”Ön egyetért azzal, hogy a magyar kormány a Brüsszellel való nyílt konfliktus árán is tartson ki a bevándorlást tiltó szabályok mellett?” Bevándorlást tiltó szabályok nincsenek, minden országnak szuverén joga, engedélyezi vagy nem engedélyezi a bevándorlást. Kötelező szabályok a menedékkérők védelmére vonatkoznak, ezeket Magyarország akkor vállalta, amikor 1989-ben csatlakozott a genfi egyezményhez. Alaptörvényünkben nincs a migrációt tiltó rendelkezés. Az Alaptörvény hatályos szövege XIV. cikkének (4) bekezdése így hangzik:

„Magyarország – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.”

Ez a megfogalmazás persze bőségesen ad módot a menedékkérők elüldözésére, bebörtönzésére, éheztetésére, de formálisan nem mond ellent a genfi egyezmény előírásainak. De kár, hogy 1956-ban Ausztriában nem egy Orbán Viktorhoz hasonló figura volt a kancellár. Kádárék „Orbán kancellár” közreműködésével legalább ötszáz emberrel többet akaszthattak volna fel.

Egy ilyen nemzeti konzultációnak nélkülözhetetlen eleme a hazudozás Sorosról.  

A 10. kérdés így hangzik: „Ön elutasítja Soros György tervét, mely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?” A  Soros-terv lényege, hogy az Európai Unió hatalmas összeget, ezer milliárd euró hitelt adna a tagországoknak a járvány elleni védekezésre és a járvány következményeinek felszámolására rendkívül alacsony, mindössze évi fél százalékos kamattal. Való igaz, a kötvénynek nincs lejárati ideje, elvben az idők végezetéig kell fizetni.

Az eljárás szokatlan, de nem példa nélkül való. Az Index információja szerint (2020. o4. 29.) egy hollandiai csatornaépítéshez 1634-ben bocsátottak ki egy ilyen örökkötvényt, amely ma is érvényes. A szakértők szerint – írja a kormányzati kérdőív – a Soros-terv „adósrabszolgaságba taszítaná a nemzeteket”. Úgy látszik Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök nem tartozik a szakértők közé: a 2020. április 23-i EU csúcson ő terjesztette elő a javaslatot, mint a járvány gazdasági következményeinek leküzdésére szolgáló eszközök egyikét.

Nyilvánvaló, hogy a javaslat a szegényebb országoknak kedvez, de a nettó befizetők is jól járnak vele, mert az irdatlan összeget Soros elgondolása szerint magáncégek adnák össze a hosszú távon megtérülő befektetés reményében. A kormányzati kérdőíven használt kifejezés – adósrabszolgaság – (eredeti formájában: Zinsknechtschaft, azaz kamatrabszolgaság) a nácik zsidóellenes uszításának egyik kulcsszava volt.

Persze nem volna nehéz néhány olyan kérdést feltenni, amelyeken a nemzeti konzultáció résztvevőinek érdemes volna elgondolkozni. Például: Helyesli-e Ön, hogy a magyar kormány – ellentétben a világ szinte valamennyi járvány sújtotta országával – semmiféle támogatást nem ad azoknak a munkavállalóknak, akiknek a munkahelye a járvány miatt megszűnt, vagy szünetelt, és így az ott dolgozók három hónapon át semmiféle jövedelemhez nem jutottak?

Helyesli-e Ön, hogy a bevándorlás elleni propaganda közepette Petőfi és a márciusi ifjak Pilvax kávéháza szíriai vízipipa bárrá alakult?

„Budapesten sincs ukránok nélkül építkezés már” – nyilatkozta a 444.hu-nak Bod Péter Ákos (április 8.) Helyesli Ön, hogy miközben munkavállalók tízezrei vesztik el a munkájukat, a migráció-ellenes kormány 1500 ukrán, dél-koreai és kínai munkavállalóknak biztosít munkahelyet a Samsung gyár gödi üzemében? (Átlátszó. hu, 2020. 03. 18.)

A kérdőíven 56 arcot számoltam meg: férfiak, nők, gyerekek, idősek, fiatalok: az ország sokféle arca. Cigányt azonban nem láttam köztük egyet sem, holott Magyarországon a Debreceni Egyetem kutatócsoportjának vizsgálata szerint 2013-ban 876 ezer cigány élt, az összlakosság 8,8 százaléka. Százalékarányosan öt cigány arcnak is kellene lennie a fényképek között, sőt egy zsidónak is, reprezentálandó a mintegy százezer zsidó származású magyar állampolgárt.

De nem jelenik meg az arcok között a „kúnfajta, nagy szemű legény” sem, a Hortobágy poétája (Ady). Egyetlen arc vonja magára a figyelmet, egy idősebb úré, akinek mosolya felfedi gondosan készített protézisét. Jó fogorvosa lehet, gondolom. Ha van a nemzetnek gázszerelője, miért ne lehetne fogorvosa is. Ott van például az a fogdoki, aki a nemzetvezető fogait kezeli. Szívesen kiegészíteném a kérdőív feliratát: A te országod. A te hangod. A te fogorvosod.

Kőszeg Ferenc

Fotó: Átlátszó / Halász Áron

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom