Átlátszó blog

Az Átlátszó tényfeltáró blogja: megnyert adatperek, sarkos vélemények, aktuális hírek tömören - minden, ami a főoldalról kimaradt.

vélemény

Hadházy Ákos: a gépezet kiskatonáinak kiterjedt amnesztiát kell hirdetni

Hanzély Ákos öttusázó világbajnokunk kiváló, figyelemfelkeltő és gondolatébresztő cikket írt az Átlátszónak a korrupció elleni fellépés lehetőségeiről. A cikk érdeme nem csak a sokak számára újszerű javaslatok adása. Ennek a recenziónak, válasz-dolgozatnak az elején rögtön leszögezem, hogy a javaslat lényegével teljesen egyetértek, hasonló dolgokról jómagam is régóta beszélek. Számomra viszont nagyon attraktív volt az is, ahogyan a bevezető részben nagyon szépen összefoglalja azokat a problémákat, amelyeket meg kell oldani, ha nem csak szólamokban, esetleg néhány kirakatperben akarunk tenni a korrupció ellen. A téma alapvető fontosságú, és nagyon lényeges, hogy ne csak a kampányüzenetek szintjén beszéljünk róla, ezért örültem a szerkesztőség felkérésének, hogy írjam le a véleményemet.

Még egyszer megismételve, hogy a cikk javaslatának lényegével teljesen egyetértek, rögtön belekötök a dolgozat első mondatába, miszerint a korrupció megszüntethető, sőt, egyszerűen megszüntethető. Ez természetesen soha nem volt így és soha nem lesz így, de ha valódi szándék van rá, akkor valóban gyorsan és hatékonyan csökkenteni lehet az esetszámot és az okozott kárt. Hanzély Ákos a korrupció elleni hatékony jogi fellépés, nyomozás nehézségének négy okát jelöli meg:

  1. bejelentések hiánya;
  2. bizonyítékok, utólag megtalálható nyom hiánya;
  3. bűnüldöző „infrastruktúra”, erőforrások hiánya;
  4. a bűnüldöző szervek kívülről való –legtöbbször politikai – befolyásolása.

Az első és második problémára javasolja megoldásnak az elkövetők „érdekeltté tételét”, azaz komoly jutalmazását és amnesztiáját arra az esetre, ha jelentik és bizonyítják is az esetet.

Hogyan szüntessük meg a korrupciót, avagy a konspirációk ellehetetlenítésének piaci megoldása

Vendégszerzőnk Hanzély Ákos Európa- és világbajnok magyar öttusázó, volt fővárosi önkormányzati képviselő (2010-2014, az LMP színeiben).

Bár azóta volt, aki erkölcsi alapon ellenvéleménnyel élt (röviden összefoglalva: „miért ösztönözzük és jutalmazzuk a spicliket?”), én nem hiszem, hogy a javaslat megkérdőjelezhető lenne.

A vádalku, a nyomravezetői díj a bűnözés más területein is bevett szokás, itt pedig még inkább az lehetne.

Persze, ahogyan ezek a jogintézmények sem oldják meg a bűnözés elleni harcot, csak segítik, úgy a korrupció ellenes küzdelmet is csak segítené a „sikerdíj”. Viszont kétségtelen, hogy – szemben pl. egy gyilkosság leleplezésével a gazdasági bűncselekmények megakadályozásának esetén az állam komoly pénzeket spórol meg, és ezért itt valóban vonzóvá lehet emelni a tétet, és valóban érdemes komoly százalékokat is feldobni.

A cikk írója nagyon helyesen felhívja arra is a figyelmet, hogy nagyon aprólékosan és nagyon átláthatóan ki kell dolgozni azokat a feltételeket, ami alapján ez a mechanizmus működhet. Ezen kívül csak egyetlen aggályt fogalmaznék meg: van az a szintje a szervezett bűnözésnek, amikor már a legerősebb tanúvédelmi program is kevés ahhoz, hogy a maffiát „elárulni” készülő tanú ne lépjen vissza félelmében.

Az amnesztia fogalmával érdemes még kicsit foglalkozni. Azok a hatalmas hálózatok, amelyek egészen nyíltan lopják az EU pénzt, nem működhetnének sok ezer, de  inkább tízezer olyan „társtettes” nélkül, akik akaratlanul és legtöbbször ingyen segítik ezeket a projekteket. Ezek leggyakrabban a megfélemlített köztisztviselők, akik félrenéznek a messziről bűzlő eljárások során. De ide tartoznak  azok a kisemberek is, akik az egyes projektek menedzsmentjében nem túl magas fizetésért gyártják a papírokat, és stresszelnek azon, hogy az alkotmányos költség leadása után is megvalósulhasson legalább valami „csökkentett műszaki tartalom”.

Nem voltam hajlandó ezekre a mutyikra – kitálalt Kósa Lajos volt fideszes polgármester | atlatszo.hu

„Rendszeresen azt hallgattuk, hogy a fürdőben a nagy emberek azt mondták, hogy neki kell nyernie, mert akkor turisztikai fejlesztésre nagyon sok pénz fog idejönni” – ilyen és ehhez hasonló állításoktól hemzsegő beszámolóban ismertette a NER helyi működését egy volt fideszes polgármester az Átlátszónak adott videó interjúban.

Amikor megnézünk egy-egy romlott sajtszagú projektet, először nyilvánvalóan ezekhez az emberekhez jutunk el. Az igazi elkövetők, felelősök a legritkább esetben írnak alá papírokat, természetes, hogy ha véletlenül (vagy egy rendszerváltás esetén nagyon is szándékosan) elindul egy valódi nyomozás, akkor először a végrehajtókhoz jutunk el. De nem az a cél, hogy őket elkapjuk, hanem az, hogy a megbízóikat vonjuk jogilag felelősségre.

A gépezet kis végrehajtó katonáinak viszont kiterjedt amnesztiát kell hirdetni, ha részletesen feltárják a körülményeket, és megnevezik az őket utasító személyeket.

Ha nem is rögtön, de nagyon hamar eljutunk majd ezeken a láncolatokon a Főnökhöz. Persze, erre az amnesztiára is igaz, ami Hanzély javaslatára: csak nagyon szigorú és átlátható feltételrendszer mellett működhet ez a dolog.

Kiváló olimpikonunk írását tehát javaslom mindannyiunk figyelmébe, azzal a kitétellel, hogy az általa felvázolt négy, a gazdasági bűncselekmények felgöngyölítését akadályozó tényező közül a harmadik és negyedik is kapjon kellő figyelmet. Mert a korrupció nem szüntethető meg, de igenis megfékezhető. Ha van rá szándék.

Hadházy Ákos

Megosztás