Átlátszó blog

Az Átlátszó tényfeltáró blogja: megnyert adatperek, sarkos vélemények, aktuális hírek tömören - minden, ami a főoldalról kimaradt.

nemzetközi együttműködés rendszere

Volt egyszer egy Balassi Intézet – az intézményt átnevezték, a székhelyét lebontanák

Nemrégiben kiderült, hogy a külföldi magyar kulturális intézetek szeptember 1-től Liszt Ferenc zongoraművész nevét viselik. Vagyis az új nevük angolul: Liszt Institute – Hungarian Cultural Centre; németül: Liszt-Institut – Ungarisches Kulturzentrum. A köztudatban azonban ma is a magyar kultúra külföldi népszerűsítéséért felelős, mindenkori Balassi Intézetként létezik az intézmény, noha ez jogi szempontból 2016-ban a Külgazdasági és Külügyminisztériumba (KKM) való betagozódásakor megszűnt. Ugyanakkor funkciói, immár majdnem 20 éven át, megmaradtak. Összeszedtük, mit lehet tudni a Balassi Intézetről, aminek a hivatalos megszűnése után 5 évvel a székhelyét is elvették.

Szeptember 1-től nevet változtatott a 2016-tól a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Kulturális Diplomáciáért Felelős Helyettes Államtitkárságaként működő, egykori Balassi Intézet. Legalábbis vannak, akik így értik azt a  2021. július 31-i bejelentést, amit Menczer Tamás a KKM Tájékoztatásért és felelős államtitkára tett egy Facebook-videóban Liszt Ferenc halálának 135-ik évfordulójára hivatkozva.

A Magyarország Nemzetközi Megjelenítéséért kockás ingben felelős államtitkár videójában nemcsak az a fura, hogy a művész halála napjával indokolja az új névadást, hanem az is, hogy éppen egy könyvtárban veszik fel. Cikkünk végére kiderül, miért.

Mindenesetre az intézmény weboldalán a Liszt Ferencre váltunk címmel megjelent rövid beharangozóban, mely minden indoklást és kifejtést nélkülöz, a fenti videó mellett egy nagyon látványos logóanimációt találhatunk. Valószínűleg a váltás grafikai folyamatát kell átéreznünk ebben a rövid animációban, amelynek a végén fehérrel telítődik fel a „lu” betűpáros. Az alkotói szabadság viszonylag magas fokával számoló egyes olvasatok szerint lehet ez akár „hu” is. De hogy a „Liszt Intézet” betűsorhoz vagy akár az intézet működési köréhez elég nehezen köthető, ami azért egy logótól minimálisan elvárható lenne, az talán nem kérdés.

A kérdés inkább az, hogy miért volt szükség az átnevezésre. Még arra is könnyebben találunk magyarázatot, hogy miért kellett az MCC-nek átadni az Intézet egykori székhelyéül szolgáló, a hírek szerint lebontásra ítélt épületet. Bár alapvetően azt is közönyösen fogadta a hazai kulturális elit, hogy az intézet 2016-ban „megszűnt”, illetve betagozódott a KKM-be, amelyik innentől egy „tizenegy tagú miniszteri konzultatív testületet működtet”, amely feladatköre szerint „javaslatot tesz a magyar kultúra külföldi terjesztésének irányaira”.

A nyilvánosság pedig – nyilván – semmit nem tud arról, hogy a „megszűnt” intézet funkcióiban (valahol? talán?) tovább létezik.

 Amikor a nyitottság és a nyitás még nem volt szitokszó

A 24 ország 26 városában működő magyar kulturális intézeti hálózat működésének kezdeteit sokan a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által alapított első külföldi magyar intézetek (Collegium Hungaricum) alapításában látják. A mostani bejelentés szerint „a Collegium Hungaricumok nevei továbbra sem változnak”, csak maga az intézet vált nevet, amelynek jelenkori történetét illetően ismeretes, hogy az első Orbán-kormány idején hozták létre hungarológiai központként, azaz 2002-től létezik Balassi Bálint Intézetként, első főigazgatója Ujváry Gábor volt, aki 2004-ig töltötte be a posztot, és aki jelenleg a VERITAS Történetkutató Intézetben intézetvezető, illetve kutatócsoport-vezető.

Az intézet 2002-es ünnepélyes felavatási ceremóniáján Amadeo di Francesco Balassi-kutató, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság akkori elnöke a névválasztást azzal indokolta, hogy „Balassival született meg az igazi irodalmi magyar nyelv, és lehetővé vált a kulturális nyitás Európa felé”. Érdemes itt a szóhasználatra is figyelni: a 2002-ben a saját európaiságunk felismerésében gyökerező „nyitás” igénye mára a „szupersztározó” „terjesztés” ambíciójává vált.

Kézenfekvő lenne mindezt valamiféle fiatalos, laza szemlélet közvetítésének igyekezetével magyarázni, de nem igazán indokolt, miért kéne ezt a popkultnak ebben a mélyen gejl regiszterében elhelyezni.

Ugyanakkor az alapítás kezdeti eszménye hosszú ideig kormányokon és politikai oldalakon átívelő gondolatként tudott megmaradni: a 2005-ös Szervezeti és Működési Szabályzata alapján az intézet Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetként létezett tovább a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fenntartásában, ekkor már a Bozóki András kulturális miniszter nevéhez köthető Magyar Kulturális Stratégia nyomvonalán.

Nézzük, hogy fogalmaz a 20062020 közötti időszakra tervezett „stratégia” Magyarország és az Európai Unió kulturális viszonyáról: „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy létrejött az a minden oldalú nyitottság, amely óriási kapacitásokat tárt fel a magyar kultúra számára. Nem kevesebbre teremtett lehetőséget, mint hogy szabadon élvezhessük a visszanyert kulturális önállóság tereit, ugyanakkor egyszerre szabaduljunk meg a magyar szellemet szinte egész az XX. században fogva tartó »kisebbség-tudattól« és a hamis felsőbbség-érzéstől más népekkel szemben”.

Tapasztalataink szerint, sajnos, ennek élvezete nem igazán jött össze. Mint ahogy a Stratégia azon pontja sem igazán tudott érvényre jutni, amely A támogatási rendszer nyilvánossága kapcsán a következőképpen beszél az átlátható finanszírozás kérdéséről:

„Miközben a kultúratámogatás döntő részben közterhekből kerül finanszírozásra, a finanszírozók számára ez a folyamat alig átlátható. A szakmai közösségek ellenőrzése többnyire már érvényesül, de a nyilvánosság számára is dokumentálni kell a finanszírozott programokat. Ez megkönnyíti a szakmai ellenőrzést, és egyúttal a demokratikus eljárások betartásának, a szakmai ellenőrök és a döntéshozók munkájának társadalmi kontrollját is.”

E tekintetben viszont mondhatjuk, hogy igen erős folytonosság jellemzi a magyarországi kultúrafinanszírozás intézményeinek múltját és jelenét.

A megszűnés intézete

A történet úgy folytatódik, hogy ez a 2002-ben oktatás főtevékenységgel alapított és 2005 júliusában Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetnek átkeresztelt intézmény 2007. március 2-án megszűnt. Viszont előtte egy nappal, 2007. március 1-én immáron külügy főtevékenységgel Balassi Intézet néven újraalapítják, főigazgatója pedig ekkoriban Lauter Éva (egészen 2010-ig).

Ezt a kulturális diplomácia számára fontos, külföldi magyar intézetek szakmai irányító központjaként, hungarológiai- és műfordítóképzések szervezőjeként, ösztöndíjak és egyéb nemzetközi kulturális programok meghirdetőjeként fungáló Balassi Intézetet a Wikipédia azonban már csak múlt időben emlegeti, hiszen 2016. október 3-án, a KKM-be való betagozódásaként másodszor is megszűnt. Ugyanakkor funkcióiban mégis tovább működik mint Kulturális Diplomáciáért Felelős Helyettes Államtitkárság.

Sőt, nagyon úgy tűnik, székhelyének elvesztése ellenére nemcsak működik, hanem 2021. szeptember 1-től nevet is vált, és Liszt Intézet lesz belőle.

A székhelyéül szolgáló épületet ugyanis határidőre át kellett adni az új tulajdonosnak, a Mathias Corvinus Collegium Alapítványnak. Egyes beszámolók szerint költöztetés nem volt. A Balassi Intézet könyvtára megszűnt. (Talán épp ennek a polcai között áll a nagyon fiatalosan és lazán felelős államtitkár, amikor megteszi a bejelentést?) Az is lehet, hogy csak úgy ott maradtak a könyvek, dömperalátétnek. A bibliofil tanárok, hallgatók esetleg hazavittek párat, ami kedves volt a szívüknek. De a „szupersztárok” egészen biztosan nem olvasnak. Ellentétben Liszt Ferenccel, aki halála után akkora könyvtárat hagyott a Zeneakadémiára, hogy korabeli feljegyzések szerint „csak egyszerű összeállítása is hat hétnél több időt vett igénybe”.

Darabos Enikő

Címlapfotó: Wikipedia/Kovács Zoltán, Kollektív Műterem 

Megosztás